Életeket is veszélyeztet a 112-es segélyhívó

– Két gyerekkel sétáltunk, amikor megláttunk egy fiatal férfit feküdni a padon. A tűző napon, legalább negyven fokban. Próbáltam szóra bírni, de csak a fejét emelte fel, láttam, hogy csupa vér, a szeme felszakadva, bedagadva. Hívtam a 112-t, ahol húsz percig faggattak, szinte csak a melltartóm méretét nem kérdezték. Tíz percet rugóztak például azon, hogy a központi sétányon lévő iskola, aminek a nevét is bediktáltam, hányas szám alatt van. Közben elárultam, hogy öntöttem egy kis vizet a fiú fejére, ezen kiakadtak, ho­­gyan tehetek ilyet egy fejsérülttel, aztán átkapcsoltak a 104-re. Gondoltam, itt gyorsabb lesz a dolog, hiszen egyszer már mindent bediktáltam, de tévedtem. Újra felvettek mindent, igaz, ez már csak tíz percig tartott a korábbi húsz helyett. Szóltak, hogy maradjak a sérült mellett, mert ha nem találják a bediktált címen, én fizetem a kiszállás költségét – meséli Melinda. Két kislányával végül ott maradt a vérző fejű férfi mellett. A rendőrök szinte azonnal a helyszínre értek, és „szakszerűen” felállították, majd áttessékelték a fejsérültet az árnyékos padra. A mentők fél óra elteltével jöttek.

Még az idén az összes mentőhívást átirányítják a 112-es központi hívásfogadóba, azaz ha valaki a jövőben a 104-et (a mentők jelenlegi hívószámát) fogja tárcsázni, elsőként a centrumban dolgozó laikus operátorokkal, a szombathelyi és miskolci hívásfogadókkal beszél majd. Ha ugyanis most valaki közvetlenül a 112-t hívja – ez az általános európai segélykérőszám –, akkor először a központi hívásfogadóval beszél, és csak utána adják át a hívását a rendőröknek, a tűzoltóknak és a mentőknek. Aki viszont még a jelenlegi rendszerben tárcsázza a 104-et, egyelőre az Országos Mentőszolgálat 26 irányító csoportjának valamelyikével kerül kapcsolatba, azaz egyenesen a mentőkkel beszél, közvetlenül a helyi erőknek mondja el az információkat. Ők pontosan tudják, hová irányítsák az autót. A központi hívórendszer már több helyen is beindult, sokan automatikusan most is a 112-t tárcsázzák, ám az eddigi tapasztalatok nem túl biztatók. Sorjáznak a központi hívószámhoz kapcsolódó hihetetlenebbnél hihetetlenebb esetek.

Biciklisgázolás, riasztás a 112-re. A fiú átrepült a motorháztetőn, eszméletlen, rángatózik, de ez csak a diszpécser ötödik kérdésére derül ki. A protokoll szerint a legfontosabb ugyanis, hogy megvan-e a gázoló, milyen autó ütötte el, annak mi a rendszáma – a beteg állapotáról még egy szó nem hangzott el, holott éppen az azonnali, akár életmentő segítség lenne a lényege a vészhelyzetekre kitalált rendszernek, amelyben éppen az idő a legfontosabb tényező.

A mentésirányítók fel vannak háborodva, azt mondják, erőszakkal tolták le a torkukon a központosítást, de ők nem akarnak asszisztálni betegek halálához. Szerintük nemcsak a mentési szaktudásnak, de a helyismeretnek a hiánya is veszélyezteti az időbeni segítségnyújtást. Mindennapos eset, hogy hosszas adminisztratív beszélgetés után a bejelentő rákérdez: „Mit csináljak a beteggel, amíg kiérnek a mentők, alig van már légzése”, amire ez a központ válasza: „Erre nem tudok mit mondani, nem értek hozzá, kapcsolom a 104-et.”

Az utóbbi időben ráadásul több olyan bejelentés is érkezett, ami után a mentőket nem az esemény tényleges helyszínére irányították. Bejárta a sajtót például annak a traktorbalesetnek az ügye, amelyben félrehallás miatt Tolmácsra riasztották Tóalmás helyett a kivonulókat, miközben a két település száz kilométerre van egymástól. Késve érkezett a segítség, a sérült meghalt. Más súlyos tévedések is előfordultak: jött például egy hívás a IV. kerületből, de az csak később derült ki, hogy ez a IV. kerület Érden volt – ez a lehetőség a központi operátornak eszébe sem jutott. De keverték már Szigetmonostort Szigetszentmiklóssal, küldtek autót Nagykáta helyett Szentlőrinckátára, sokszor még Újpest, Csepel, Budafok azonosítása is nehézségbe ütközik.

– Az Európai Unió csak azt írta elő, hogy működtetni kell a 112-es segélykérő telefonszámot, de azt nem, hogy a 104-es hívások átirányításával minden bejelentőnek kötelező először a 112-es központi hívásfogadó operátorával beszélnie – mondja Kunetz Zsombor oxyológus orvos, blogger. Szerinte érthetetlen, miért kell egy olyan rendszerbe lépcsőket építeni, ahol az idő és a pontos információ a két legfontosabb tényező.

– Jól látjuk, hogy a 112 jelenleg hogyan működik, illetve hogyan nem: mindennaposak az elértések, a félrehallások, amelyek miatt emberéleteket veszítünk el. Pedig még nem is teljes a 104-es szám integrációja. Még légimentős koromban vezettünk be egy olyan, vállalati hatékonyságot és biztonságot növelő rendszert, amelynek egyik fő alappillére a kommunikáció volt. Volt egy gyakorlatunk, amely arról szólt, miként vesznek el az információk többszöri áttéten keresztül. A kísérlet látványosan mutatta meg, hogy két-három lépcsőben már a fele sem marad meg a tartalomnak. Márpedig a 112-es operátorok nem mentősök, így a nekik átadott információ szinte biztosan sérülni fog. Ráadásul borítékolható a központi hívásfogadóban dolgozók és a mentősök közötti konfliktus is, aminek a jelei már most is látszanak egy-egy Facebook-bejegyzésben, és ami nem fogja segíteni a gördülékeny együttműködést. Egy komment szerint például előfordult, hogy az operátor az érintett mentésirányító régió­­jától igen távol eső városból érkező hívást adott át, és amikor ezt a mentős utóbb szóvá tette, az 112-es operátor megfenyegette– mondja a szakember.

Információnk szerint az elmúlt időben csak a közép-magyarországi régióban a mentésirányítók negyede hagyta ott az állását, a százfős létszám huszonhattal csökkent, és a távozók jórészt a 112-vel történt konfliktusokra hivatkoztak. Szerintük sokszor volt már a tesztüzem alatt is éles helyzetekben káosz.

– Egy közlekedési balesetnél például az, hogy mi is történt, csak akkor derül ki, ha visszahívjuk a bejelentőt. Ez időveszteség. Sok esetben nem írnak a címhez emeletet, ajtószámot, bejutási kódot – mesélte egyikük. Hozzáteszi: az is elképesztő, hogy maguk a mentősök sem hívhatják direktben mentésirányítójukat, ha segítséget akarnak, ahhoz előbb a 112-es operátoron kell átverekedniük magukat.

MTI Fotó: Vajda János

A közösségi portálokon számos problémát azonosítottak a területen dolgozók. A legtöbben azt feszegetik, miért van szükség a mentési láncba még egy szintet beépíteni. Gyorsabb, pontosabb lesz a rendszer? Ha egy lai­­kus veszi fel a telefont, hatékonyabban reagál egy problémára, mint egy mentésirányító? Jobban fel tudja mérni a baj nagyságát? Ha egy számára ismeretlen helyen kell támpontokat találnia, az egyszerűsíti a munkáját? A mentésirányításban kezdő operátorok gyakran kiküldik a mentőt olyan esetekhez is, ami valójában háziorvosi szintű ellátást igényelne – ez talán csökkenthető, amikor egy laikus kevésbé képes érzékelni a probléma súlyát, miközben a felelősség az ő vállát nyomja?

Feltettük kérdéseinket az Országos Mentőszolgálat, illetve az Emberi Erőforrások Minisztériuma il­­le­­tékeseinek, reagálást csak Győrfi Páltól, a mentők kommunikációs és PR-igazgatójától kaptunk. Igaz, kérdéseinknek csak egy részére.

Mint Győrfi Pál írja, a jövőben a mentők 104-es telefonszámára érkező segélyhívások fogadása is az egységes segélyhívó rendszerben fog történni. „A segítséget kérők a változást nem feltétlenül fogják észlelni, hiszen továbbra is tárcsázhatják a 104-et, hívásuk így is becsatornázódik a 112 rendszerébe, ahol az intézkedés megkezdődik. Az alapadatok 112-es felvétele után a szakmai segítséget (telefonos tanácsadás, elsősegély-támogatás, a beteghez legközelebbi, megfelelő mentőegység riasztása) már a mentők nyújtják, úgy, ahogy azt eddig is tették. Az alapadatok 112-es rendszerben történő felvétele nem jelent időveszteséget (hiszen azokat eddig is, a 104-es központban is fel kellett venni), a fals hívások kiszűrése pedig tehermentesítheti a mentők rendszerét, vagyis a mentésirányításban nagyobb kapacitás jut az érdemi életmentésre. A mentőhívások jelentős része már ma is a 112-n keresztül érkezik a mentőkhöz, az átirányítás az idei év végéig valamennyi országrészben megtörténik.”