Éleslátás ajándékba – Szemüvegkommandó látogatja a hátrányos helyzetű gyerekeket

– Buzi, buzi, buzi! Te buzi, buzi, buzi!

Atus dühöng. Minden oka megvan rá, a négyéves roma kisfiút ugyanis átvágták. Nem is akárki, hanem Szünstein Mária szemészorvos, aki azt ígérte neki, hogy nem fog fájni, ha a pupillatágítóból belecseppent néhányat a szemébe. Pedig a doktornő tudta, a szemcsepp csípni fog. Csíp is.

– Atus, nem szabad csúnyán beszélni! – csitítja a toporzékoló fiút az anyukája. – Otthon soha nem viselkedik így – győzködi a körülötte állókat. Atus veszettül dörzsöli a szemét, buzizik még kettőt-hármat, aztán egy pillanat alatt megnyugszik. Szünstein doktornő régi motoros, tudja, most jobb egy kicsit háttérbe húzódni, átadja a terepet Tóbiás Richárdnak. A Magyar Látszerész Szövetség elnöke átkíséri Atust a szemvizsgáló műszerhez, amibe csak bele kellene néznie pár másodpercig, ez tényleg nem fáj, de a gyerek bizalmát már nem lehet visszaszerezni.

– Fáj, nagyon fáj! – kiabál Atus.

– Ez biztosan nem fáj – tesz még egy kísérletet az anyukája. Ha a fiú nem néz bele a műszerbe, fölöslegesen szenvedett a szemcsepp miatt.

– De fáj – jelenti ki Atus, jelezve, részéről lezárta az ügyet.

A körülötte állók széttárják a karjukat. A műszeres vizsgálat ezúttal elmarad, de Szünstein doktornő így is biztos a diagnózisában: Atusnak a jobb szemén van fél dioptriás látásromlás, egyelőre nem szükséges szemüveget hordania, viszont egy év múlva el kell mennie kontrollra.

Ez a nagy kérdés: vajon elviszik-e jövőre a szülei szakorvoshoz? Mert akkor már nem jön a faluba a szemvizsgáló csapat, szakrendelő pedig legközelebb Mohácson van. Sokba kerül az utazás. Ha mégis elmennek, és Atusnak valóban szemüvegre lesz szüksége, nem ússza meg a család 15 ezer forint alatt. Ahol kis pénzből kell kijönni, ott ez hatalmas tétel.

Siklósnagyfaluban vagyunk, egy ötszáz lelkes baranyai településen. Az itt élők 80 százaléka roma, az idény- és közmunkát leszámítva 90 százalékos a munkanélküliség. A hivatalos statisztikák szerint a község „előkelő” helyen áll a legszegényebb magyar falvak listáján, benne van az első tízben. Mégis fura kettősség jellemzi: hét évvel ezelőtt bezárt a kocsma, nem sokkal később a boltos is elmenekült behajthatatlan kintlévőségei miatt, de a lakóházak állapota, az autók életkora, az emberek öltözködése is nélkülözésre utal. Az intézményeket és a közösségi tereket viszont – különböző pályázati pénzekből – felújították, a kultúrház például tele van modern számítógépekkel.

Fotók: Bazánth Ivola

A településre a Gyermekétkeztetési Alapítvány (Gyea) és a Magyar Látszerész Szövetség (MLSZ) közös projektjének csapatával látogattunk. A tavaly kezdődött programra azért van szükség, mert az állam 2009-ben kivette a közgyógyellátás keretéből a gyermekszemüveg elkészítésének támogatását.

– A legóvatosabb becslések szerint is ma már ott tartunk, hogy legalább 150-200 ezer gyerek nem jut hozzá ahhoz a korrekciós szemüveghez, amit orvosilag indokoltan viselnie kellene – mondja Tóbiás Richárd. – Ennek több oka is van. Sok esetben a szülőben fel sem merül, hogy gyermeke nem lát jól, ezért nem is viszi el szakorvoshoz. Mások elvinnék ugyan szemészhez a gyermeküket, de nincs pénzük arra, hogy egy kis faluból emiatt beutazzanak a városba. A legfájóbb viszont az, hogy az orvos által felírt szemüveg kiváltása számos családnak vállalhatatlan anyagi terhet jelent.

Az egészségbiztosító jelenleg csak a gyógyszemüveg keretének kiváltását támogatja pár ezer forinttal. Csakhogy a legolcsóbb szemüveg is 15-20 ezer forintba kerül, emiatt az optikusok nem hajlandók leszerződni az állammal – nem vállalják a számukra eleve veszteséges feladatot –, így mára megszűntek a vénybeváltó helyek. Budapesten például egyetlen helyen készítenek orvosi vényre felírt gyógyszemüveget, de vidéken is csupán egy-két látszerész foglalkozik ezzel.

A Gyea véletlenül botlott bele a problémába. Az alapítvány két éve indította útjára a Szegények patikája elnevezésű programját, amelynek az a lényege, hogy hátrányos helyzetű településeken anyagi támogatást nyújtanak ahhoz, hogy a legszegényebb családok is kiválthassák a gyerekeknek felírt gyógyszereket. Ezekben a szegény falvakban a polgármesterek hívták föl a Gyea munkatársainak figyelmét arra, hogy jó pár családnak nemcsak a gyógyszerek, hanem a szemüveg kiváltása is megoldhatatlan feladatot jelent.

Ezért kereste meg Barát József, a Gyea programvezetője Tóbiás Richárdot. Eredetileg azzal a kéréssel fordult hozzá, hogy szeretnének bekapcsolódni a látszerészszövetség egyik akciójába. Az MLSZ ugyanis meghirdette a Szemüvegre váltok elnevezésű kampányát, amelyben az úgynevezett előregyártott, olcsó szemüvegek ellen veszik fel a harcot. Aki bevisz egy előre­­gyártott szemüveget az optikushoz, az kap egy kupont, amelyet valódi szemüveg elkészítéséhez használhat fel. A leadott silány minőségű darabokat pedig időről időre látványosan megsemmisítik.

Barát József azzal kopogtatott be a látszerészek elnökéhez, hogy ne zúzzák be az előregyártott szemüvegeket, mert azokat talán még használni tudnák a legszegényebb falvakban élő gyerekek.

– Ezt a vacakot ugyan biztosan nem adjuk oda gyerekeknek – reagált Tóbiás Richárd, és végiggondolta, hogyan tudnának segíteni. A közösen kidolgozott projekt lényege, hogy a két szervezet 2017 végéig ezer hátrányos helyzetű gyereknek ingyen készíti el a szemorvos által vényre felírt szemüveget. A Szegények Patikája program keretében meghirdetett akció húszmillió forintos költségét a látszerészszövetség vállalta magára.

A települések, amelyek bekapcsolódnának a Szegények patikája programba, az alapítványnál pályázhatnak, de a KSH-adatok szerinti tíz legszegényebb falut külön megkeresték az ajánlattal. A nyerteseket pedig előre egyeztetett időpontban meglátogatja a „szemüvegesbrigád”. A Dunántúlon Szünstein Mária végzi a vizsgálatokat, a Gyermekétkeztetési Alapítvány még keresi azt a szemorvost, aki az északkelet-magyarországi falvakban magára vállalná a feladatot – tudtuk meg Kromek Henriett-től, a Gyea elnökétől.

A kitelepülés gondos előkészítést igényel: először is a háziorvos értesíti azokat a családokat, ahol tudottan van valamilyen szemproblémája a gyereknek. A vizsgálati helyszínt általában az önkormányzat biztosítja. A csapatban a tervek szerint mindig lesz egy szemész szakorvos, aki a látásélesség mellett a térlátást is vizsgálja, kiszűri a kancsalságot, ellenőrzi a szemfenék állapotát. Ha a szakorvos szükségesnek tartja, akkor a hagyományos félszemes táblaolvasáson túl jöhet a műszeres szemvizsgálat is. Akinek pedig szemüveget írnak fel, az belekukkanthat Tóbiás Richárd dobozaiba, ő ezekre az alkalmakra általában százötvenféle szemüvegkeretet visz magával. Nem az SZTK-fajtából, hanem a legdivatosabbak közül.

Siklósnagyfaluba viszont elfelejtette elhozni a tükrét. Ez nagy baj, mivel a kultúrházban, a vizsgálat helyszínén még a vécében sem találni tükröt. Ott áll szegény Melinda, akinek épp az előbb írta föl Szünstein doktornő a szemüveget, de tükör nélkül egy 13 éves lány aligha fog tudni keretet választani. Fotós kollégánk oldja meg a helyzetet: okostelefonján, a szelfikamera segítségével Melinda végigpróbálhatja a ke­­ret­­vá­­lasztékot. Már a sokadikat biggyeszti az orrára, de hiába kérdezgetik, tetszik-e valamelyik, nem reagál. A tizenharmadiknál aztán megáll, és közli: ezt szeretné. Ajánlgatnának neki még más keretet is, de ő döntött, azt kéri, amit kiválasztott.

Melinda egyébként tisztában volt azzal, hogy valami nincs rendben a szemével, olvasáskor ugyanis összefolynak előtte a betűk.
– Volt már szemüveged? – kérdezzük.
– Még nem.
– Szemvizsgálaton voltál már?
– Még nem.
– És ha most nem jött volna ide a szemvizsgáló csapat?
Melinda megvonja a vállát. Nem csak ő nem járt még soha szemorvosnál, egyik siklósnagyfalui gyerek sem.

Kosztics József, a falu polgármestere szerint nincs min csodálkozni. A szegény családokban sok minden fontosabb egy szemüvegnél. Az emberek örülnek, ha jut pénz ennivalóra meg ruhára. Most mindenki azon aggódik, hogy a tavalyi 260 fős kerethez képest idén legfeljebb 150 embernek jut hely a közfoglalkoztatásban.

– Értem én ezt a szempontot, csak elfogadni vagyok képtelen – mondja Tóbiás Richárd. – Ha egy gyerek rosszul lát, akkor esélye sincs arra, hogy jól tanuljon, ami az egész jövőjére kihat. A látásromlás az életesélyeit rontja.

Az ősszel indult projekt részeként eddig az ország öt különböző térségében csapott le a szemvizsgáló kommandó, és már el is készült több mint száz ingyenszemüveg. Ha a tervek szerinti ütemben folytatódik a program, akkor az év végéig meg is lehet az ezres vállalás.

– Tisztában vagyunk azzal, hogy ezer szemüveg ingyenes elkészítésével nem számoljuk fel a problémát, nem is ez a célunk, csupán szeretnénk felhívni a gondokra a figyelmet – mondja Tóbiás Richárd. – A megoldás nem két civil szervezet feladata, hanem az államé. Valamit lépni kell! Nem lehet magára hagyni kétszázezer gyereket.