Egyházi kegyverseny

A Fidesz-kormány az új, „húsvéti alkotmány” születését Jézus feltámadásának ünnepéhez kötötte. Jelképezve: szakrális államalapításba kezdtek.

Vankó Zsuzsa teológus-lelkész azt mondja, bár némely európai ország is hivatkozik alkotmányában a kereszténységre, ez csak szimbolikus jelentőségű.

– De a magyar kormány ambíciója nem kevesebb, mint létrehozni az Európai Unió első keresztény nemzetállamát. A Szent Korona „alkotmányosítása” nemcsak elvi jelentőségű – hangsúlyozza Vankó Zsuzsa.

Az új alkotmány arról is rendelkezik: a sarkalatos törvényeknek – ilyen az egyházak szabályozása is – harmonizálniuk kell a preambulummal, a Nemzeti hitvallással. Az abban foglalt ideológiai alapelveknek döntő befolyásuk lesz a jogalkotásra.

A Nemzeti hitvallásban olvasható: „Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét.” Ez voltaképpen az állam és az egyház különválásának felmondása. Szekuláris állam ugyanis tiszteletben tartja a világnézeti sokféleséget, polgáraira nem kényszerít „nemzetvallást”. S míg az új alkotmány a kereszténységet elismeri, a többi vallást csak „becsüli”.
A hitelvek közötti állami különbségtétel lényegében a felekezeti egyenlőség tagadása.

Már ennek szellemében készül az új egyháztörvény. A kormány a szakrális közösségeket társadalmi súlyuk, honosságuk, taglétszámuk alapján kategorizálja, megkülönböztetve történelmi és elismert egyházakat. A „jelentéktelennek” ítélt szervezetek egyházi státusát pedig visszavonják, legfeljebb vallási egyesületként működhetnek tovább.
Fazekas Csaba egyháztörténész úgy látja: ez a felosztás rendkívül hasonlít az 1895-ös, még Ferenc József idején hozott törvényre, amely az egyházakat szintén három – elfogadott, elismert és törvényesen el nem ismert – kategóriára osztotta.

– Az 1895-ös rendelkezés a maga korában viszonylag progresszív volt. Ennek alapján lehetett aztán jogilag legalizálni kisebb egyházakat, mint például a baptisták vagy a muszlimok. De ugyanezt a törvényt a Horthy-rendszer már az egyházak bebetonozására használta: egyetlen új felekezetet sem ismertek el, s a hitéletben erősödött az állami kontroll. Félő, a Fidesz-kormány a Horthy-kor ideológiáját követi: a történelmi egyházakat megerősíti, míg más vallási közösségek behozhatatlan hátrányba kerülhetnek – véleményez Fazekas.

Az ország lelke

Tény, Orbán Viktor már 2008-ban – Az ország lelke és az egyház című konferencián – megnevezte „hites” szövetségeseit: „A szabadság igazi tartalmát akkor ismerhetem meg, ha fölfedezem, mire lehetek szabad. E leckét Magyarország csak a magyar történelmi egyházaktól kaphatja meg.”

A kormány – információink szerint – most mégis főleg a katolikus egyházzal egyeztet a törvényről. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkársága megkeresésünkre úgy reagált: mivel még folynak a tárgyalások, egyelőre nem nyilatkoznak.

A Magyar Evangélikus Egyház elnök-püspöke, Gáncs Péter viszont elmondta: őket és más vezető egyházak képviselőit március végén hívták be a közigazgatási minisztériumba.
– Nagy vonalakban tájékoztattak minket a tervekről. Konkrétum nem hangzott el. Az evangélikus egyházzal azóta nem tárgyaltak. Mi nem szeretnénk, hogy éket verjenek közénk – első-, másod-, harmadosztályúvá minősítve az egyházakat. Pedig az egyházak rangsorolását a finanszírozással is rögzíti a kormány.

Egyházból egyesület

Tudható: az egyházaknak felajánlható az szja egy százaléka, amelyhez állami kiegészítő támogatás jár. Eddig 300 bejegyzett egyház küzdhetett az adóforintokért, amelyekből 2010-ben összesen több mint 5 milliárd támogatást szereztek. (A katolikusok 3 milliárdot, a reformátusok 1 milliárdot.)

De a kormány csökkenteni akarja az egyházak számát 40-60-ra. A többit egyesületté nyilvánítja. Kiejtheti őket az egyházi egyszázalékos körből. Így a megmaradók nagyobb bevételhez juthatnak. Csakhogy még köztük is különbséget tesznek: az állami kiegészítés egyedül a történelmi egyházaknak járna, az „elismerteknek” sem.

Az „egyházszelekcióról” Szászfalvi Lászlót, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium KDNP-s egyházügyi államtitkárát is kérdeztük volna. Azt üzente a 168 Órának: csak külön nagyinterjúban hajlandó megszólalni.

Ám mi továbbra is magunk szerkesztenénk a lapunkat. Ha pedig az államtitkár nem akar hozzászólni cikkünkhöz, más médiumoknak adott nyilatkozataiból idézünk.
Szászfalvi többször hangoztatta: a szigorításokra a „bizniszegyházak” elszaporodása miatt van szükség, mert sokan csak az adókedvezményért alapítanak szakrális társaságot.
A Lánchíd Rádióban azt is kifejtette: itt „gyakorlatilag önálló üzletággá” vált az egyházalapítás.

A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezetője, Iványi Gábor metodista lelkész szerint hazugság „adóparadicsomként” beállítani az egyházi szférát.
– Azok a vallási szervezetek, amelyek iskolákat, szociális intézményeket is fenntartanak, csak akkor kaphattak állami fejkvótát és „egyházi kiegészítést”, ha igazolni tudták: valóban közfeladatokat látnak el. Ráadásul évente többször is ellenőriztek a hatóságok. Ha annyi a „bizniszegyház”, miért nem lépett fel ellenük a rendőrség?

Fazekas Csaba egyháztörténész is úgy tudja: az elmúlt húsz évben egyetlen egyház ellen sem indult eljárás. Pedig a csalók kiszűrhetők, miattuk nem kellene minden egyházat újraszabályozni.

Hozzátesszük: gyanús, önmagukat egyházi közösségként jegyző társaságokkal a 168 Óra is foglalkozott.
A profitegyházak hitvilága című cikkünkben (2008. február 7.) szakértők mondták: előfordul, hogy némelyek „egyházi álarc” mögött gazdasági vállalkozást, esetleg demokráciaellenes szervezetet működtetnek.

Csakhogy e kivételekből a kormány általános következtetést vont le. Az új törvénnyel olyan kisebb egyházakat is büntet, amelyek valódi hitelveket gyakorolnak, s tényleg a legszentebb vallási célt, a szegények szolgálatát vállalták. Nemrég a Heti Válasz egyik írása „az ötven legkétesebb magyarországi egyház” közé sorolta a Dzsai Bhím Közösséget is. Miközben ez a buddhista közösség a Derdák Tibor vezette sajókazai iskola fenntartója. Roma gyerekek felzárkózását segítik. Ha visszaminősítik őket vallási egyesületté, hogyan oldják meg közfeladataikat félpénzből, hiszen nem számíthatnak egyházi többletforrásra.

Ez nemcsak számukra kérdéses. Azok sincsenek könnyebb helyzetben, amelyeket az „elismert” egyház kategóriájába sorolnak. Ilyen a nincsteleneknek rendszeresen ételt osztó Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége is. Õk levélben reagáltak kérdéseinkre. Úgy tudják: csak olyan szervezet juthat – karitatív tevékenysége kapcsán – kiegészítő támogatáshoz, amelylyel külön szerződést köt az állam. Nekik nincs ilyen szerződésük. Ám a kedvezőbb elbírálás reményében még tárgyalnak az egyházügyi államtitkársággal.
Vankó Zsuzsa teológus-lelkész szerint az egyenlő elbírálás lenne igazságos: közfeladatot ellátó egyházi és civilszervezetek azonos tevékenységért ugyanannyi kiegészítő támogatást kapnának.

– Ez gátat vetne annak a folyamatnak, hogy az elszegényedő önkormányzatok sorra átadják iskoláikat az egyházaknak. A magasabb normatívából ők fenn tudják tartani az oktatási intézményeket. Ha ez a tendencia folytatódik, sok helyen megszűnik a szülők választási lehetősége: gyermeküket nem tudják felekezetsemleges iskolába íratni. Ami súlyosan sérti a lelkiismereti szabadság jogát.

Utasították a lelkészt

Iványi Gábor írásban fordult Szászfalvihoz: mi lesz a metodistákkal? Felelet nem jött. Kérdését múlt ősszel a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának is feltette. Csak a napokban válaszolt Nyitrai Imre helyettes szociális államtitkár: „Az egyházi kiegészítő támogatások bevezetésének célja, hogy azon történelmi egyházak, amelyek aktívan részt vállalnak a szociális ellátórendszer működtetésében, többlettámogatáshoz jussanak. Csak ezek az egyházi fenntartók lesznek jogosultak egyházi kiegészítő támogatásra.”

Azaz: noha Iványiék szociális ellátórendszert működtetnek, nem kapnak kiegészítő támogatást, mivel nem történelmi egyház az övék. (A metodista egyház a hajléktalanokat befogadó Oltalom Menhely fenntartója. Itt működik az egyetlen, fedélnélkülieknek létrehozott kórház. Tizenhárom iskolájuk van hátrányos helyzetű gyerekek számára.)
A szociális államtitkárság utasította a lelkészt: írja össze, hol és hány főt látnak el szociális intézményeikben. És válaszoljon arra: ha nem kapnak pénzt a működésükhöz, a kormány által támogatott egyházi szervezetek közül melyiknek adják át az ellátórendszerünket?

– Üzenem: senkinek! Ha mi folytatjuk a húsz éve megkezdett munkánkat, nem támogatnak minket, de ha a feladatainkat másik egyháznak adnánk át, azt finanszíroznák? Felháborító! A kommunizmusban az Állami Egyházügyi Hivatal diktált nekünk, ám sokkal arrogánsabb a mostani hatalom. A menhelyet saját erőből, híveink adományaiból építettük. Ha kell, Strasbourgig is elmegyünk.
Egyáltalán: ki venné át az Oltalom Menhely elesettjeit? A történelmi egyházak egyetlen hajléktalanszállót sem üzemeltetnek.

A Máltai Lovagrend szeretetszolgálata azonban régóta foglalkozik hajléktalanellátással. De nekik nem voltak egyházi finanszírozási kiváltságaik. A napokban változott a helyzetük – köszönhetően Semjén Zsoltnak:
a KDNP elnöke, a miniszterelnök helyettese tagja a Szuverén Máltai Lovagrendnek. Nemrég „nagykeresztes magisztrátus lovaggá” léptették elő Rómában, ahol a magyar kormány nevében megállapodást kötött a Szuverén Máltai Lovagrenddel: annak magyarországi szervezetei a jövőben az egyházakhoz hasonló támogatást kapnak, ha átvállalnak közfeladatot.
Tehát miközben Iványi Gábor volt SZDSZ-es képviselő metodista felekezetét ellehetetlenítik, a Szuverén Máltai Lovagrendet a Fidesz–KDNP-kormány „felmagasztalja”.

Ám ha a „máltaiak” átvennék is akár az Oltalom hajléktalanjait, hol helyeznék el őket? Kérdés így az is: ha az egyházak többségét visszaminősítik egyesületté, mi lesz az ingatlanjaikkal?

A hatályos törvény szerint ha a bíróság megszüntet egy egyházat, annak vagyona a jogutódnak kijelölt egyházé lesz. Ha nincs jogutód, a vagyonból alapítványt kell létrehozni, amelynek célját a kormány határozza meg, s egyben kijelöli az alapítót is. Ha nem hozható létre alapítvány a vagyonból, állami tulajdonba kerül az.
E passzust az új egyháztörvény rendelkezései általános gyakorlattá tehetik. Lehetőséget adva az egyházak visszaállamosítására, a „vallási piac” újrafelosztására.

A függetlenség vége

Hiszen Szászfalvi államtitkár nyilatkozataiból az is kiderül: a történelmi egyházak kivételével mindenkinek újra kell regisztráltatnia magát a Fővárosi Bíróságon. Az engedélyeztetést komoly procedúra előzi meg: a szervezeteket alaposan „átvilágítják”, kikérdezik őket szakrális életükről. Új bejegyzési kérelmüket el is utasíthatja a bíróság. Az egyesületté visszaminősített közösségeknek az ügyészség lesz a felügyeleti szerve. Ami a függetlenségük végét jelentheti.

S vajon milyen státusba kerülnek a „leminősített” közösségekben szolgáló lelkészek, hiszen intézményükkel együtt egyházi felhatalmazásuk is megszűnik. Egyesületi tagok lesznek? Annyi jogkörrel, mint – ad absurdum – a horgászegyleti tagok?

Amúgy a kategóriahatárok nemcsak lefelé járhatók át. Fölfelé is. A történelmi egyházak köre új tagokkal is bővülhet. A „történelmi” kiváltságot a Hit Gyülekezete is megkaphatja a hatalomtól. De milyen áron? Ismert: a Hit korábban az SZDSZ-t támogatta, majd az MDF-et, s jó viszonyt ápolt az MSZP-vel is. A gyülekezet érdekeltségébe tartozik az ATV.

Csak emlékeztetőül: az első Orbán-kormány is módosítani akarta az egyháztörvényt, ám azt épp a Hit támadta a legvehemensebben. Megértőbben vélekednek a mostani tervezetről, noha ez a 2001-es koncepciónál is szigorúbb.

Hack Péter, a gyülekezet diakónusa lapunknak azt mondta: számukra elfogadható, ha a kormány bizonyos formai kritériumok mentén különbséget akar tenni a vallási szervezetek közt. S ők ígéretet kaptak: a hatalom nem avatkozik bele az egyházak hitéletébe.

Másként látja Fazekas Csaba egyháztörténész: a törvény alapvetően átalakíthatja az egyházak belső életét, értékrendjét. Mivel a kategóriahatárokról a kormány dönt, a kiszolgáltatottság „kegyversenyre” kényszerítheti az egyházakat. Akik ma a vallásszabadságot féltik, joggal aggódnak.