Egy újból megszállt ország
Malinovszkij 1945 tavaszán három nap szabad rablást engedélyezett katonáinak a budapesti győzelem jutalmaként. Akkor senki nem gondolta, hogy lesz ennél hosszabb ideig tartó fosztogatás is. Ezt nem a győztes ellenség szabadította ránk, hanem szép lassan magunk hoztuk a nyakunkra, beleszocializálódtunk, hogy aztán haszonélvezői az intézményes tolvajlást reformnak becézhessék. A dolog lényege azonban nem változott. Annak idején az idegen megszállók vittek mindent, mai megszállóink szintén. Ma az egyszerűség kedvéért működő reformnak neveznek minden, a közösség pénzéből saját zsebbe átügyeskedett, családivá lett harácsot. A nyugdíjpénztári fosztogatást, a földek elrablását, az oktatástól és egészségügytől ellopott forintokat, a közmunkások bérét lefölöző potyapénzeket, a számtalan más helyről hiányzó sok-sok forintért a markukat tartó mamelukok fizetségét, az elfocizott tao-milliárdokat. Mindent, ami csillog és azt is, ami nem. Korábban viccesnek nevezték a pedagógustüntetést, most a kormány legújabb tréfája a 0,9 százalékos jövő évi nyugdíjemelés. Matolcsy bezzeg nem viccelt, mi egyébre is való egy jobb kéz, ha nem a zsebeinek megtöltésére, no meg a nemzeti vagyon elherdálására?
Malinovszkij parancsa három napra szólt, Orbán és zsoldosai ezt hosszabb időre prolongálták.
Gerencsér Emil, Budapest
