Egy korszak vége

Sokkolta a Jobbik előretörése?

Őszintén szólva: nem lepett meg, bár ilyen mértékű megerősödésükre azért én sem számítottam. De nem kérdés, mi vezetett idáig.

És ön szerint mi?

Egész Európában erősödik az idegengyűlölet, és a Jobbik „sikeres” szereplése ebbe a sajnálatos trendbe illeszkedik bele. Másrészt itthon a rossz kormányzás miatt sokan kerültek kilátástalan helyzetbe, az elkeseredett ember pedig könnyebben „megvehető” demagóg, olcsó ideológiákkal. Az elégedetlenség durva protestszavazatokban került felszínre.

Nem gondolja, hogy a radikalizmus térnyerése miatt minden pártnak, köztük a Fidesznek is komoly önvizsgálatot kellene tartania?

Szerintem az árulkodó jel, hogy a Jobbik a „klasszikus baloldali fellegvárakban” előzte meg a szocialistákat. A választók az MSZP helyett alternatív megoldásokat kerestek. Nem kétséges ezek után: voltaképp kinek is van szüksége önvizsgálatra.

Úgy érti: a Fidesz felmenthető lenne?

Azt mondom: ebben az ügyben mi nem kényszerülünk önvizsgálatra.

De a Jobbik nem a Fidesz „köpönyegéből” bújt ki? És amikor Orbán Viktor kivitte a politikát az utcára a parlamentből, nem épp a szélsőségeknek engedtek teret?

Az utcai véleménynyilvánítás a világ más nagyvárosaiban is a politizálás egyik formája: Londonban szinte állandóan tüntetők vonulnak fel a Parlament előtt. Önmagában tehát nincs baj az utcai demonstrációkkal, amíg azok – és ezt mindig is hangsúlyoztam – békések és a törvényes keretek között maradnak. De Magyarországon nem az utcai politizálás, hanem – ismétlem – a rossz kormányzás szabadította el ennyire a szélsőséges erőket.

Én azért emlékeztetnék: a 2006-os önkormányzati választásokon a Jobbik számos jelöltje a Fidesszel közös listán indult.

A Fidesznek semmiféle közös terve nincs a Jobbikkal.

Ha a Fidesz kerülne hatalomra, képesek lennének visszaszorítani a Jobbikot, Orbán Viktort idézve: „két pofonnal”?

Én azt állítom: a Jobbik ereje addig tart, amíg nem szűnnek meg a jelenlegi politikai problémák. Erős, stabil kormányzással a folyamat visszafordítható.

Orbán Viktor most levélben kérte az MSZP-t a kormányzásról való lemondásra. Ez kétségkívül „lágyabb” hangütés korábbi utcai politizálásuknál. A „miért” a kérdéses. Én a visszafogottságukat úgy magyarázom: bár bizonyosra vehető, hogy egy esetleges előrehozott választásoknál a Fidesz nyerne, a gazdasági válság miatt szintén kényszerintézkedéseket kellene hoznia. S noha választóik miatt kénytelenek most megpendíteni a „kormánybuktatás” húrjait, a megszorításokat inkább mégis ráhagynák a mostani kabinetre.

A mi célunk egyértelmű: új választásokat, új kormányt szeretnénk. De ezt csak parlamentáris eszközökkel, az MSZP meggyőzésével tudjuk elérni. Orbán Viktor a választások éjszakáján kimondta: a kormánynak le kell vonnia a következtetéseket. Egy-másfél évvel ezelőtt még képezhette vita tárgyát, szükség van-e előrehozott választásokra. Az EP-választásnak viszont csak egy üzenete van: a választók szerint Magyarországon a Fidesz az egyetlen kormányzóképes erő. És csakis a Fidesz. Az uniós parlamenti eredmények azt is mutatják, hogy már Bajnai Gordonnak sem lett volna szabad elkezdenie a kormányzást: az elmúlt két hónapban tovább mélyült Magyarországon a politikai válság.

De a forint erősödött, a nemzetközi pénzpiac pozitívan reagált Bajnai intézkedéseire.

Itthon azonban a választók tiltakoztak az ellen, hogy az MSZP és az SZDSZ folytatta a kormányzást. Meggyőződésem: ha két hónappal ezelőtt lemond a kormány, a szocialisták jobban szerepeltek volna egy előrehozott országgyűlési választásokon. De azt is látni kell: lezárult egy korszak, kimerült a szocialista ideák tára, a Gyurcsány–Bajnai-kormánynak már nincs válasza az emberek problémáira.

Ez deklaráltan nem Gyurcsány-, hanem Bajnai-kormány, a válságkezelés kormányzati összetételével is.

Viszont ez a kormány mégiscsak az elmúlt hét év kormányzásának a következményei miatt kér óriási áldozatokat, s ró terheket a lakosságra.

A nemzetközi válság az, amely óriási terheket kér tőlünk: függetlenül attól, ki van épp kormányon, az elsődleges feladat a krízis hatásainak elhárítása. Márpedig az elkerülhetetlen megszorító intézkedések egy Fidesz-kormány népszerűségi mutatóin is meglátszanának.

Akkor csak nézze meg az európai választási eredményeket. Olyan pártok nyertek, amelyek élén kiszámítható, erős vezető áll. Csehországban, Szlovákiában, Olaszországban, Lengyelországban vagy Franciaországban ez a kormányzó pártokra volt igaz. Ezzel mindjárt meg is cáfolható a szocialisták érvelése, amely szerint Európában mindenütt az ellenzék szerezte a legtöbb szavazatot az EP-választáson. Nem hiszem, hogy az emberek csodára várnak Magyarországon. Polgármesterként is azt tapasztalom: a hangsúly inkább a stabilitáson, a kiszámíthatóságon van. A fiatalok számára kiszámíthatatlanok a munkavállalás, a lakásvásárlás vagy a családalapítás körülményei. Nem egyértelmű, mennyit ér a nyugdíj, meddig tartja az értékét, milyen szociális ellátás jár mellé – és ez nem csak nyugdíjemelés kérdése. Egy kiszámítható gazdasági környezetben arra sincs szükség, hogy a beáramló külföldi tőkét könnyített adózási feltételekkel segítsék. A külföldi befektető is inkább a stabilitást, a kis- és nagyvállalkozók számára kedvező, egységes adópolitikát választaná.

Matolcsy György, a Fidesz volt gazdasági minisztere azt nyilatkozta: elsőként az adórendszeren és az uniós támogatások felhasználásán változtatna. Bajnai Gordon módosított az adótörvényeken, és az EU-forrásokat munkahelyteremtő beruházásokra csoportosította át, például az ön kerületében is komoly fejlesztések indulhattak.

Csakhogy az ördög itt is a részletekben rejlik. Mondok példákat. Magyarországon csökken a gazdaság teljesítménye. A banki nyilvántartás 600 ezer „problémás adóst” tart számon, akik már legalább egyszer nem tudtak időben törleszteni. Biztos, hogy ez a legjobb időpont a vagyonadó bevezetésére? Ugyanez igaz az áfa emelésére is. Nem most kell áfát emelni, ahogy annak idején a csökkentését sem a megfelelő időben hajtotta végre a Gyurcsány-kormány. A gazdaság törvényei azt diktálják: romló gazdasági mutatók mellett csökkenteni kell az áfát, ezzel ösztönözve a fogyasztást. Ami pedig az uniós projekteket illeti: való igaz, hogy a kormány tesz erőfeszítéseket az EU-s források lekötésére. Csakhogy a nagy káoszban rendre előfordul: hiába kötnek szerződéseket, elmaradnak a tényleges kifizetések. És most kicsit magam ellen is beszélek, amikor azt állítom: önkormányzati beruházási programok helyett – vagy azok mellett – az országnak elemi érdeke lenne a termelő és fogyasztó ágazatok fejlesztése. Különösen a kis- és középvállalkozói szektorban, mivel itt van leginkább munkahelyteremtő, illetve -megtartó készség.

Ön a Fidesz országgyűlési frakcióvezető-helyettese is. Az utóbbi években mégis visszahúzódott az országos politikától. Miért?

Rá kellett jönnöm: az ellenzéki politizálással járó állandó konfliktusok nem tesznek jót nekem. És hát minden időmet lekötötték a Belváros-Lipótváros ügyei. Most változott a helyzet. Természetesen indulok a parlamenti választásokon. Egy fideszes kormány mellett polgármesterként nagyobb lesz a mozgásterem, s meg tudom majd osztani az erőmet a parlament és az V. kerület között. A pártvezetés jogos igénye, hogy a Fidesz egyik ismert arcaként vegyek részt az országgyűlési választási kampányban. Én készen állok erre.