Egy időre teljesen visszavonul Gulyás Márton, elege van a látszategyüttlétekből
Meddig, hogyan és miért tűnt el Gulyás Márton? Úgy tudjuk, meghatározott időre, nyár végéig tudatosan kivonja magát a politikai közéletből, visszavonulása egyfajta elvonulás, politikai elvonókúra. És hogy miért? Mert Gulyás szerint minden, amit az elmúlt nyolc évben tett, csakúgy, mint az ellenzéki pártok próbálkozásai, a civilek pályáján is totális bukás. Gulyás szerint nem csak a pártok, az aktivisták – élükön önmagával, aki mindenhol ott mozgott, zsizsegett az elmúlt nyolc évben – elmulasztották az intellektuális tőkefelhalmozást, azt a terepmunkát, amely a közösségépítésben elengedhetetlen. Gulyás többször hangoztatta, nincs itt a világvége, az újabb Orbán-kormányzásban nem omlik össze minden. De azért a választással elég sok minden összeomlott. Sokkal jobban ki kell józanodni ahhoz, hogy önelfogultság és helyzethibáztatás nélkül mindenki felismerje: rosszul csinálták, így nem lehet tovább. Nem gyorsan kell reagálni, hanem tanulni egymásról és magukról.
Ugyanakkor aligha képzelhető el, hogy Gulyás ne törné a fejét valamiféle kormányellenes, kormánykritikus akción. „Mostantól nem a Fidesz-kormánnyal, hanem az Orbán-rendszerrel kell harcolni, ki kell dolgozni a nem technikai, hanem hosszú távú taktikai stratégiát, teljesen újat, így folytatni ezt nem szabad” – mondta nemrég. Az elmúlt évtizedben ugyanis annyiszor mentek már harcba aktivista barátaival, közösségeivel, hogy vezetőként felelősséget érez az elszámolásra, a belátásra: letűnt diskurzusok után szaladtak.
Gulyás állítólag akkor tér vissza, amikor a rendszerrel szembeni közös politikai tudáshoz megfelelő, új szótárt talált. Addig nem lesz ott az első sorban sem tüntetéseken, sem más „látszategyüttléteken”, amelyek súlyos csalódást, végső soron pedig hosszas politikai apátiát hozhatnak a most is kiábrándult tömegben – hiszen sem a cél, sem az eszköz nem világos.
De mi lesz a Közös Ország Mozgalommal vagy a Slejm – a torkon ragadt politika videobloggal? Nyári szünet jön, vagy végső leállás – egyelőre még nem született döntés az ügyben. Ami azért is érdekes, mert Gulyás informálisan több fórumon is elszámolást ígért az általa vezetett és fémjelzett platformok ügyében. Erre szükség is lenne, hiszen az aktivistaközösségek elvileg teljesen közösségi finanszírozásúak, de bevételeikről, kiadásaikról és felhalmozott tőkéjükről nem tudni semmit. Az sem világos, hogy az évről évre előfizetői díjakból készülő Slejmnek a számszerűen, s adományok tekintetében követhető patronálóin túl még miféle bevételei és kiadásai vannak, ahogyan a részint ugyanazokkal életre hívott Közös Ország Mozgalom működésének feltételei sem ismertek. A szervezet honlapján támogatói bankszámlaszámot igen, beszámolókat azonban nem találni, ráadásul furcsa élmények is kötődnek a KOM gyűjtéseihez, hiszen 18 egyéni választókerületben végeztek közvélemény-kutatásokat a választás előtt, fórumokat rendeztek, ezekhez körzetenként kétmillió forintos költséget vallott be Gulyás még tavaly ősszel. Ehhez képest, egyetlen nappal az előtt, hogy a vezéraktivista januárban bemondta először a tíz egyéni választókerületi felmérésről szóló hírt, még csak két és fél millió forintot mutatott a mozgalom adományszámlálója. Utóbbit a bejelentéskor egyszerűen eltávolították, s bár Gulyás a frissítés elmaradásával magyarázta a történteket, továbbra sem tudni, ki és hogyan finanszírozta a 18 körzet esetében legalább 36 millió forintot igénylő közvélemény-kutatásokat. „Az Agóra költéseit a helyszínen bemutattuk, mindenki láthatta. A mostani költésekről pedig a kampány végén érdemben be fogunk számolni. Nem kis meló, amit végzünk így is, a mikroadományok összegyűjtése aztán meg pláne az. De a transzparenciánk és az elszámoltathatóságunk adott” – ígérte egy kommentben maga Gulyás, ám az elszámolást egyelőre nem lelni.
Ahogyan arra sincs válasz hosszú évek óta, hogy miként is vált politikai vezéraktivistává, s például – csak hogy a legegyszerűbb kérdéseket tegyük fel – mi a célja, miből él, miből finanszírozza a civil-politikusi létformát Gulyás Márton.
Hogy ki is ő, azt nehéz volna megmondani. Senki sem akar róla beszélgetni, nem árulnak el a magánéletéről részleteket, így Gulyás személyiségét nem könnyű megrajzolni. Hivatalosan a 32 éves Gulyás filmrendező, a Krétakör alapítvány volt tagja és ügyvezetője, valamint a Független Előadó-művészeti Szövetség korábbi alelnöke. A Humán Platform nevű szervezet megalapításának ötletadója, valamint aktivistája, de állítása szerint azt 2014 „környékén” elhagyta, ez után, 2017-ben a Közös Ország Mozgalom megalapítójaként, továbbá az elmúlt két évben a Slejm üzemeltetőjeként közszerepelt.
A Gulyásról eddig megjelent portrék egytől egyig beszámolnak róla: egy középosztálybeli fővárosi család harmadik gyermeke, édesapja Gulyás Gyula dokumentumfilm-rendező. 2012-ben maga vallott arról: legnagyobb fájdalma az a felismerés, hogy legfeljebb közepes színész lehetne. Gyerekkori beszédhibáitól csak három-négy évnyi intenzív logopédusi segítséggel tudott megszabadulni – a hadarástól még így sem. De az, hogy színházi ember lesz mégis, már a gimnáziumban egyértelmű volt.
A budapesti Berzsenyiben lehetőséget kapott, hogy kipróbálja magát. A Schilling Árpád vezette Krétakör társulatához jelentkezett önkéntesként, rögtön az érettségi után. A színművészeti egyetem rendező szakát négy hónap után otthagyta, azt mondja, a túl radikális gondolkodása miatt rossz volt a viszonya a tanárokkal. Diplomája azóta sincs, viszont vendégelőadóként órákat tartott az ELTE esztétika tanszékén. Projektfelelősből a Krétakörnél rendező, író, ötletgazda és sikeres pályázatíró is lett, majd pedig hidrogénszőkén és erőteljes megnyilvánulásokkal valósította meg azt, amire a Krétakör-alapító Schilling Árpád egykor az Élet és Irodalomban felszólított: „Tűrhetetlen a szakmai opportunizmus! Tűrhetetlen a gyáva hallgatás! A szabad véleménynyilvánítás bizonyos esetekben nem pusztán alapjog, de egyben szakmai kötelesség is. Tessék megérteni, hogy az egzisztenciális félelemből ki nem mondott állásfoglalás épp azt az egzisztenciát fogja ellehetetleníteni, amelyet óvnak azok, akik tűrnek. Ha nem tesszük szóvá, hogy a gépet dilettánsok üzemeltetik, akkor a gép előbb-utóbb leáll. Ha engedünk a kísértésnek, észrevétlenül beszorulunk a fogaskerekek közé. A gépezet utolsó nyekkenése egyben mindannyiunk halálsóhaja is lesz. Tessék már végre politizálni!”
És Gulyás politizálni kezdett. Előbb a művészeti, elsősorban színház-finanszírozási visszásságok leghangosabb számon kérője lett, majd állítása szerint az egyre növekvő elégedetlenséget érzékelve 2012-ben egy belső körnek előadta a Humán Platform ötletét, amely civil szerveződéshez hamar 27 szakszervezeti csoport, egyesület, alapítvány csatlakozott az oktatási, egészségügyi, kulturális és szociális szférából. Jelen voltak, de nem eléggé: néhány ezres tüntetéseken és médiaszerepléseken túl nemigen hallottunk Gulyás felől addig, amíg 2013 májusában Markó Iván Az ember tragédiája című táncszínházi adaptációjának bemutatóján bekiabálásokkal zavarta meg a tapsot a Pesti Magyar Színházban. Társaival azt követelték, hogy Markó adjon számot arról a 130 millió forintról, amelyet előző évben kapott a Magyar Fesztivál Balett a rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalékból.
Gulyás valószínűleg ekkor kapott rá az akcióművészetre. 2014 januárjában megzavarta a holokauszt nemzetközi emléknapján tartott megemlékezést a Holokauszt Múzeumban. A rendezvényen arra kérte Rétvári Bence államtitkárt, hogy a kormány ne állítsa fel a Szabadság téren a német megszállás áldozatainak emlékművét, majd ugyanezen a nyáron egy Cigányozás helyett baloldali megoldást! feliratú táblával tiltakozott a Demokratikus Koalíció Ellenállás napja című rendezvényén, emiatt állítása szerint inzultálták és megverték a DK szimpatizánsai.
Ezek a performance-ok egyre nagyobb médiafelület biztosítottak számára, és egy hiperaktív civil-politikus képét rajzolták meg. És Gulyás hű akart lenni ehhez a képhez. 2014-ben a Humán Platform és a Krétakör aktivistáival együtt Tedd magad szabaddá! feliratú papírokkal tüntettek annak az épületnek a közelében, amelyben a Fidesz az eredményváró rendezvényét tartotta, egy évvel később a Humán Platform aktivistájaként gründolt kormányellenes tüntetést, és szintén 2015-ben a kabinet kerítésépítése és az ezzel kapcsolatos állami kampány ellen szervezett tiltakozást. 2015 őszén harmadjára zavarta meg a Magyar Művészeti Akadémia közgyűlését: bement a Pesti Vigadóban tartott rendezvényre, majd a pódiumra rohant, megragadta a mikrofont, végül a biztonsági őrök vezették ki.
De Gulyás keveredett drónbalhéba a hatvanpusztai Orbán–Mészáros-birtoknál is, Darth Vader-jelmezben masírozott Ásotthalmon, tüntetett Röszkén, 2016-ban tiltakozásképpen eltávolította a választási iroda Alkotmány utcai tábláit, ami miatt később 41 800 forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezték, ugyanabban az évben nyáron pedig, amikor a Városligetben a Liget-védőkkel együtt tiltakozott a Liget-projekt előkészületi munkálatai miatt, állítása szerint eltörték az ujját.
Mindezek mellett Gulyás tüntetések szervezője, résztvevője, gyakori felszólalója volt. Tavaly tavasszal szintet lépett a közterületi polgári engedetlenségben: háromszáz óra közmunkára ítélték a Sándor-palota festékkel történő megrongálásáért (idén januárban az Állami Számvevőszék épülete is kapott tőle egy adagot), de az akcióból mégsem az államkassza, hanem leginkább az aktivista profitált. Tavaly áprilisban ugyanis Gulyás és festékestársa, Varga Gergő 72 órás őrizete után az eljárás ellen is tiltakozva az addig megszokottnál nagyobb tömeg gyűlt össze a Szabadság téren, ahol az éppen szabadlábra került Gulyás bejelentette: Közös Ország Mozgalmat indít. Sokan csatlakoztak az új szerveződéshez, amelynek elsődleges célja a választási reform, egy arányos választási rendszer kidolgozása és kikövetelése lett. Noha nyolc ellenzéki párt írta alá a mozgalom által életre keltett Agórában készült javaslatot, a Fidesz–KDNP ellenállásán a projekt elbukott.
Az évek során, de főként tavaly Gulyás megkapta a folyamatos balliberális médianyilvánosságot, mégis stratégiaváltásra kényszerült. Novemberben KOM-vezetőként bejelentette: ők, a civilek megpróbálják megtalálni az esélyes ellenzéki jelölteket azért, hogy a Fidesznek ne lehessen kétharmada. „Sajnos ez a próbálkozásunk sem járt sikerrel, ez részben a saját kudarcunk, de nagyobb részben a pártok önzése és felkészületlensége, és még inkább a józan, racionális ítélőképesség hiányán elvérzett” – mondta Gulyás abban a videóban, amelyet a választás után a Slejm tett közzé De tényleg, most mihez kezdjünk? címmel.
Ugyanebben a kisfilmben Gulyás azzal állt elő, hogy a parlament a Ház megépülése óta sosem volt alkalmas a nép képviseletére, a következő négy évben sem lesz az. „Ez nem azt jelenti, hogy le kellene mondanunk az ellenzéki politikusainkról. Ellenkezőleg: soha nem volt nagyobb szükségünk rájuk. Csak nem a Házon belül, hanem a Házon kívül, ott, ahol majd végre mi is elkezdjük felépíteni a politizálásnak az egészen új gyakorlatait. (…) Mert ellen fogunk állni, ez nem kérdés, folytatjuk. Csak éppenséggel az alapjaitól kell mindent újragondolnunk, amit a politikáról, a magyar társadalomról és Orbánról gondoltunk. Ez a munka elvégezhető és el is végzendő. Nem baj, ha a következő fél-egy évben mindenki inkább erre koncentrál, és nem átgondolatlanul szalad ki a csatamezőre, ahogy azt eddig sokan tettük, én is.”
Kérdés, milyen fegyvert talál magának, mielőtt újból a csatatérre lép.
