Egy hónapra bezárnám a közmédiát

– Hány évig lehet még a képernyőn?

– Miért kérdi?

– Korábban azt mondta, a nők egy bizonyos kor fölött egyszerűen kikopnak a képernyőről.

– Ez így van. Most úgy látom, hogy a negyveneseket még eltűrik, utána szinte meghal a történet. A szórakoztató műsorok esetében ez érthető, ott alapkövetelmény a fiatalság, de a komoly műfajoknál nagy kérdés, hogy egy Kálmán Olga vagy egy Erős Antónia meddig maradhatnak képernyőn. Remélem, ők lesznek az úttörők, és egészen a nyugdíjig folytathatják.

– Önből is lehet úttörő?

– Aligha. Arra látok reális esélyt, hogy talán ötvenéves koromig a képernyőn maradok. De már most is vannak más jellegű terveim, bármikor belevághatok a megvalósításukba.

– Miről van szó?

– Köze van a tévézéshez, csak nem „arcpozícióban”. Nagyon szeretném megmutatni, milyen a jó közmédia.

– Van visszaút az állami tévéhez?

– Nem feltétlenül ott kell ezt megmutatni, bár kétségtelenül az lenne az ideális. Bármelyik kereskedelmi csatornán lehet közszolgálati műsorokat előállítani. A TV2-n Tilla a Propagandával valódi közszolgálatot végez, csakúgy, mint az RTL Klubon a XXI. század meg a Házon kívül és Baló György, vagy mint Friderikusz az ATV-n. És ide sorolom az Alinda című műsort is a Hír TV-n.

– Most először adják el a műsorát a saját nevével. De mitől olyan karakteres Veiszer Alinda, hogy a neve műsorcím lehet?

– Talán attól, hogy minden beszélgetésemben törekszem rá, ne a szokványos mezsgyén haladjunk. Fontosnak tartom, hogy sose legyen „megúszós” egy interjú, ha lehet, mutassa meg a beszélgetőpartneremnek egy korábban nem ismert arcát. Zsigeri vágy él bennem, ezért tudatosan törekszem is rá, hogy bemutathassak alulról érkező tehetséges fiatalokat. Azt hiszem, már elég fesztelenül tudok viselkedni a kamera előtt, nincs bennem megfelelési kényszer, megszűntek a bizonytalankodások. Hagyom, hogy az őszinte kíváncsiság győzzön bennem a míves interjúkészítés követelményével szemben. Igaz, már nem vagyok kezdő, elmúltam harmincöt. Ami nem jelenti azt, hogy ne készülnék fel mindig kellő alázattal egy-egy interjúra.

– Azt kapta a Hír TV-től, amit remélt?

– Szabadon dolgozhatom, saját stábom van. Nincs tiltólista, azt hívok meg, akit csak akarok. Jól érzem magam.

– Viszont itt jóval kevesebben látják a műsorát, mint korábban a Zárórát a köztévén.

– Nem veszítettünk olyan sok nézőt, nagyjából egyharmadát azoknak, akik az állami tévén rám kapcsoltak. Sőt, ha egy népszerű vendéget hívok – mondjuk Mautner Zsófit, Kulka Jánost vagy Röhrig Gézát –, akkor néha elérjük ugyanazt a nézőszámot, mint egy átlagos Zárórával. Egy fiatal, ismeretlen feltörekvő tehetséggel, legyen az művész vagy tudós, persze nem tudunk százezreket leültetni a képernyő elé. Tudomásul vettem, hogy a bulvárban szereplő emberekre kíváncsibbak a nézők. Annak idején Rúzsa Magdi és Caramel volt a két legnézettebb Záróra-beszélgetés, mindkettőt nagyjából 300 ezren látták.

– Kivel beszélgetett eddig a legtöbbször a nyilvánosság előtt?

– Kulka János a csúcstartó, hat-hét nagyinterjút csináltam vele.

– Nem unja?

– Kulkával nem lehet megunni, annyira sokszínű és izgalmas személyiség. Mindig más irányba fordult a beszélgetésünk, még soha nem ismételgettük magunkat.

– Előfordult már, hogy interjú közben átalakult a véleménye a partneréről?

– Inkább úgy fogalmaznék, hogy beszélgetés közben már többen is megleptek, amikor olyan arcukat mutatták meg, ami előttem korábban ismeretlen volt. Ezek fantasztikus pillanatok, ilyen volt nemrég a Gálvölgyi Jánossal vagy a Bródy Jánossal készült interjúm.

– Van nézettségi elvárás a Hír TV-nél a műsorával szemben?

– Az elején nem volt, de most már van. Az elvárt százalék viszont nem publikus.

– Amikor 2013-ban, kétéves mellőzöttség után eljött a köztévétől, azt mondta, hogy az MTVA vezetői megbántották, és ez a sértettség aligha fog elmúlni a lelkében. Valóban nem múlt el?

– A kilencven százaléka elmúlt. Az a tíz százalék viszont nem akar megszűnni. Nem vagyok haragtartó ember, de az MTVA néhány akkori vezetőjével szemben örökre megmaradhatnak az ellenérzéseim. Öt-hat férfiról van szó.

– Van jelentősége, hogy férfiak?

– Csak annyiban, hogy közülük azóta nem is eggyel összefutottam különböző helyeken. Nő vagyok, azt gondolom, nekik kellene előreköszönniük. Ez egyik esetben sem történt meg.

– Néz manapság állami tévét?

– Nagyon keveset. Igyekszem néha belenézni szakmai kíváncsiságból – informálódni sajnos már nem lehet a közmédiából. Egy-két műsortól eltekintve katasztrofális szakmai alkalmatlanság jellemzi a köztévét, ahol jelenleg C vonalba tartozó emberek dolgoznak. Nem látom a tehetség szikráját, annál inkább a tények szándékos torzítását. Olyan szörnyű a helyzet, hogy ha én kaphatnám meg az MTVA vezetését...

– Van ilyen terve?

– Ez jelenleg nem aktuális, de azt nem tudhatom, hogy mit hoz a jövő. Szóval ez most csak egy gondolatkísérlet: ha én vezethetném az MTVA-t, azzal kezdeném, hogy egy hónapra bezárnám az egészet. Jelenleg akkora a baj, hogy csak így lenne lehetőség valóban új lapot nyitni a közmédia életében. Folyamatos, lassú átalakításra sem idő, sem esély nincs. Cezúra kell. Persze az új közmédia felépítését meg kell előznie egy átfogó koncepcióalkotásnak. Egy kész terv kidolgozásához elég 8-10 ember. Ezenkívül már az újrainduláskor fel kellene állítani egy grémiumot, amely különböző foglalkozású, világnézetű, a saját területükön elismert, ugyanakkor a média iránt érdeklődő emberekből állna. Ez a testület véleményezné a műsorterveket, illetve a megvalósult produkciókat.

– A közmédia állapotán túl mit tart jelenleg súlyos problémának a hazai médiában?

– Két nagy veszélyt is látok. Az egyik a mindent fölülíró kattintásmámor, amely a tartalomgyártás és a -fogyasztás oldaláról is kikezdi a valódi értékeket. A másik a fiatalabb generációk érdektelensége a közélet és a politika iránt. Huszonéveseket tanítok a Metropolitan egyetemen, és azt érzem, hogy alig beszélünk közös nyelvet. Sokat elárul, hogy a Facebookon a legtöbb követőm a 35 és 44 közötti nők közé tartozik. Azt szeretném, ha a munkámnak 35 alatt is lenne közönsége. A közmédiát óriási erőfeszítéssel újra lehet építeni, de a közélettől elforduló generációk figyelmét nehéz lesz visszaszerezni.