Eddig azért nem kellene eljutni

Mi számít ma a sajtóban „csupán” erkölcsi vétségnek, és mi meríti ki a bűncselekmény tényállását?

Gondolhatnánk: egy demokratikus jogállamban a mindenkori alkotmány egyértelmű válaszokat ad a kérdésekre. De nem!

Menjünk tehát lépésről lépésre. Előbb a MÚOSZ Etikai Bizottságához, majd az állampolgári jogok biztosához, végül az ügyészséghez kerül a bejelentés. Utóbbi akár vádat is emelhetne. Ha megteszi, a következő szereplő a bíróság. Ott nemigen tudnak mit kezdeni az üggyel. Elég egy eufemisztikus megfogalmazás, és a „kétértelműség” máris magával hozza a felmentő ítéletet. (Lásd ifj. Hegedűs Lóránt előbb elmarasztaló, majd elnéző verdiktjét. Apropó: mit keres a református lelkész újabban a Jobbik és a gárda háza táján?)

Fleck Zoltán jogszociológus megengedő attitűdjével is vitatkozom. Én nem a Ptk., hanem a Btk. paragrafusai között kereskednék. Nem engedném, hogy a szólásszabadság örvén vissza lehessen élni a nyilvánossággal.

Azt mondja Fleck: a gyűlöletbeszédben nem ismerhető fel a közlő személye. Dehogynem! Hiszen éppen a médium maga az üzenetközlő. Az pedig – mint esetünkben is – könnyen beazonosítható. (Ha mégsem, Baka András főbíró megígérte: segítenek a jogalkotásnak életszerűvé tenni a törvényeket.)

Halák László, az újságíró-szervezet jogásza némileg ellentmond önmagának azzal, hogy nincs szükség új törvényre, olyan jogszabály kell, amellyel hivatalból eljárás indítható. Én elhibázottnak tartom azt a gyakorlatot, ahol nem annak kell bizonyítania, aki állít valakiről valamit, hanem fordítva: a „megszólítottnak kell védekeznie”. Igenis, aki mond valamit, vállalja a következményeit! Látjuk, hova vezetett a tétlenség, a cinkos szemhunyás, miközben büntetlenül erősödik az „idegenszívűzés”, a „magukfajtázás”, a „hazaárulózás”.

Vásárhelyi Mária médiaszociológus nagyon helyesen a civil kontroll hiányát teszi felelőssé a kialakult helyzetért. Valóban, a társadalmi elutasítottságnak nagyobb lenne a visszatartó ereje, mint bármilyen bírósági eljárásnak! Igaza van Vásárhelyinek: a társadalmi értékek tisztelete és a téves normarendszer elutasítása mindennél előbbre való.

Az inkriminált orgánum külföldi megítélése előrevetíti: a magyar sajtó szalonképtelenné teszi magát a nemzetközi médiapiacon, és – általánosítva – nem tekintik majd mértékadó forrásnak a hazai lapokat. Eddig azért nem kellene eljutni!

Nagy Zoltán
médiakutató
Debrecen