Divatba jön a felelősségvállalás - Krízis esetén az emberek szívesen adakoznak

Mennyire jellemző a magyarokra az adakozás, és elsősorban kik ajánlanak fel?

A Republicon Intézet és a Human Dialog korábban készített egy felmérést, amelyből kiderült, hogy az északi országokhoz, például a skandináv nemzetekhez vagy Nagy-Britanniához képest kevésbé vagyunk ugyan adakozók, a tőlünk délebbre élő nemzetekhez mérten viszont egyáltalán nem állunk rosszul. A jótékonykodás elsősorban a 35–44 évesek korosztályára jellemző, míg a népesség egészét tekintve inkább a nők ajánlanak fel szívesen valamilyen adományt, bár e tekintetben a férfiak sincsenek nagyon lemaradva. A felmérés arra is rámutatott, hogy a legtöbben az utcán gyakorolják a jótékonykodást, de sokan támogatnak valamilyen tárgyi vagy pénzadománnyal civil szervezeteket is. Meglepő, hogy hazánkban inkább a családosok aktívak az adakozás terén. A legtöbb felmérés arra is rávilágított, hogy az adakozási hajlandóság függ az egyének iskolai képzettségétől, az egyetemet vagy főiskolát végzettek markánsabban vannak jelen az adakozók körében.

Gyakran hallani, hogy sokan azért nem támogatják a rászorulókat, mert nem bíznak a karitatív szervezetekben. Úgy gondolják, hogy amit adományként felajánlanak, azok legjavát az egyesület tagjai maguk viszik haza. Ez a feltételezés mennyire helytálló?

Ez tévedés. Sokan úgy gondolják, ezzel felmenthetik magukat az adományozás alól. Jó volna ezt a szemléletet kiiktatni a közgondolkodásunkból. Muszáj megbíznunk a szervezetekben, hiszen egy idős tanyasi emberhez csak általuk juthat el az adomány. A karitatív egyesületek tagjai speciális tudással rendelkeznek az adományok kezelése és a szociális segítségnyújtás terén. Képesek kapcsolatot teremteni a nehéz helyzetben élőkkel, és fel tudják mérni azt is, mire van szükségük.

Önök szerint hogyan lehetne tovább javítani a magyarok adakozási kedvét?

Magyarországon a civil szektor még elég fiatal. Ennek elsődleges oka, hogy a rendszerváltás előtt kizárólag a Hazafias Népfront beleegyezésével lehetett egyesületeket alapítani, így azok száma 1989-ig elég szerény volt. Ennek köszönhetően az adományozás lehetősége is csak a rendszerváltás után, fokozatosan jelent meg. Ma már szerencsére szépen látszik, hogy a nagyobb rendezvényeken mekkora teret hódított a filantrópia. Kezd divatba jönni az adakozás, az egymásért való felelősségvállalás, egyre több közszereplő áll ilyen ügyek mellé.

Tapasztalataik szerint a koronavírus milyen hatással van az adakozásra?

Köztudomású tény, hogy krízis esetén az emberek mindig sokkal nyitottabbak erre, sokkal többen gondolják úgy, hogy segíteniük kell a rászorulókon. Ez most sincs másként. Míg a korábbi évek hasonló időszakaiban átlagosan egymillió forint gyűlt össze egy-egy közösségi adománygyűjtésnél, addig most akár a tízmillió forint sem ritka. Az egyszeri és a rendszeresen adományozók száma is ugrásszerűen megnőtt, számításaink szerint negyven százalékkal többen jótékonykodtak az utóbbi időben, mint korábban. Jelenleg nagyon aktív időket élünk, ami leginkább a karácsonyi időszakhoz hasonlítható.

Gerencsér Balázs

Fotó: Marton Meresz

Mennyire van szükség a felajánlásokra, hogyan változott az utóbbi években a rászorulók köre?

Úgy látjuk, hogy óriási szükség van a felajánlásokra. Napjainkban például gyűjteni kell az állami gondozásban élők online tanulására, különböző eszközök beszerzésére, vagy az előadóművészek támogatására. Egy közösség menhelyeknek gyűjt állateledelt, de egy nehézségekkel küzdő jógastúdió is kampányol. Rengeteg olyan szervezet szorul most segítségre, amelynek tagjai évekig dolgoztak azon, hogy kiépítsék a szolgáltatásaikat, de most egyszerűen az összeomlás fenyegeti őket.

A NIOK Alapítvány mit tesz, hogyan segíti az adománygyűjtés és az adakozás folyamatát?

Alapítványunk több területen támogatja a civilek adománygyűjtését és a filantrópia terjedését. Azt gondoljuk, hogy a civil szervezeteknek mindig szükségük van független forrásokra, ezért folyamatosan képezzük őket, és tanácsokat adunk nekik azzal kapcsolatban, hogy miként tudnak hatékonyan működni. Ugyanakkor szolgáltatásokat hoztunk létre a gyűjtéseik lebonyolítására: a nevünkhöz fűződik Magyarország legnagyobb adománygyűjtő vonala. Fenntartunk egy simplepayes adományozási lehetőséget is, illetve az országban egyedüliként sikerrel bevezettük az úgynevezett crowdfundingot, azaz a közösségi adománygyűjtést. Ennek legfőbb platformja az adjukössze.hu oldal, ahol nonprofit szervezetek gyűjthetnek gyorsan, könnyen és átláthatóan adományokat.

Szép felsorolás. Korábban azonban beszéltünk a karitatív szervezetek megbízhatóságról, az adományozók bizonytalanságáról. Ebből a szempontból mi szól az adjukössze.hu mellett?

Az oldalon a gyűjtést kezdeményező szervezetek előszűrésen esnek át. Nem engedünk kampányt indítani az olyan szervezeteknek, amelyek nem tudnak elszámolni az elmúlt időszakban általuk gyűjtött adományokkal.

Találkoztak már ilyen egyesülettel?

Szerencsére kevéssel. A csalók, akik az általánosan pozitív megítélésű szervezetek imázsát rombolják, rendszerint az egyszázalékos felajánlások időszakában jelennek meg. Leginkább állatok, súlyosan sérült vagy rákos gyerekek támogatási ígéretével visszaélve gyűjtenek pénzt, amelyből aztán csak filléreket juttatnak el a rászorulóknak.

Mennyire népszerű a weboldaluk a felhasználók körében?

Nagyon sok állandó követőnk van, mintegy 4-500 ember rendszeresen nálunk adományoz. Mellettük sokan a közösségi médiában elindított kampányok hatására érkeznek az oldalra. Évente 50-60 millió forint fordul meg itt.

Nemrég a koronavírus-járvány kapcsán az állam is indított egy hasonló oldalt, ahol több nagyobb karitatív szervezeten keresztül rászorulóknak gyűjtenek. Sokan kedvezőtlen tapasztalatokat szereztek a vörösiszap-tragédia nyomán befolyt adományok sorsát illetően...

Fontos, hogy a gyűjtést átlátható formában végezzék, a felelősök ügyeljenek arra, hogy minden fillérrel el tudjanak számolni. Önmagában még nem jelent problémát, hogy az állam is megnyitotta a kapuit a különböző adományok előtt. Az embereknek érezniük kell, hogy ha az államhoz szeretnének adományt eljuttatni – mert szerintük ez fejezi ki leginkább a közös és a hatékony segítségnyújtást –, akkor erre is lehetőségük van. A civil szervezeteknek is pontosan vezetniük kell, hogy mikor, mire és milyen okból költöttek a lakosság adományaiból, ez alól az állam sem jelenthet kivételt.