Diplomáciai hadviselés

- Elemzők úgy vélekednek: a nagyköveti konferenciát Orbán Viktor a Fidesz önkormányzati választási kampányeseményévé tette. Beszédében túlsúlyban voltak a belpolitikai üzenetek.

– Önmagában ez még nem kirívó. Az éves nagyköveti értekezleteken korábban is elhangoztak politikai programok. Önkormányzati választás előtt pedig egyenesen várható volt, hogy a miniszterelnök inkább kampánybeszédet fog tartani. De egy-két ponton valóban túllőtt a célon Orbán Viktor.

- Például?

– Annak sulykolásával, hogy a Fidesz kétharmados többségével „nemzeti egység” jött létre, és Magyarország „végre visszanyerte hangját és önrendelkezését”. A parlamenti kétharmadot összekeverni a magyar nemzet egységével, az ország hangulatával – nos, az efféle kijelentéseket általában megmosolyogják diplomáciai körökben. De a méltányos elemzéshez hozzátartozik: a miniszterelnök beszéde pozitív elemeket is tartalmazott.

- Mire gondol?

– Örvendetes, hogy Orbán Viktor ezúttal a gazdasági kapcsolatok fejlesztésére buzdította a diplomatákat, és nem támadt országokat a beszédben. Ha úgy tetszik: nem jelölt ki „ellenségeket”.

- Ellenben közölte: a diplomatáktól „támadó külpolitikát” vár.

– Az a benyomásom, mintha ismét futballpályán érezné magát a kormányfő. A fociban valóban létezik támadójáték, ám ott adott az ellenfél. A diplomáciában meg kell nevezni a célpontot, különben könnyen nevetségessé válhatunk.

- Ha úgy vesszük, Orbán talált „célpontot”. Beszédében azt mondta: az IMF-megállapodást a Fidesz-kormány pusztán kölcsönszerződésnek tekinti, s továbbra sem hajlandó gazdasági kooperációra. Vagyis a diplomatáknak kötelezően kell képviselniük a magyar miniszterelnök „világüzenetét”, aki szerint semmiféle nemzetközi pénzügyi szervezetnek nincs joga beleszólni a magyar gazdaságpolitikába.

– Tény: a kormány hónapok óta csatázik a nemzetközi pénzügyi szervezettel. Kijelentették: nekik egyáltalán nincs szükségük az IMF-re, csak az Európai Unióval hajlandók tárgyalni. Nem értem, hogy a „hadviselők” – Orbán Viktor és Matolcsy György vezényletével – miért nem képesek belátni: ebben a „hadjáratban” Magyarország eddig semmit nem nyert, és csak vesztesen kerülhet ki belőle.

- Nyilván az IMF és az EU már észrevette. Mit gondol: a magyar kormány „gazdasági-pénzügyi hadüzenete” nem fogja megnehezíteni a megrekedt tárgyalások esetleges újrakezdését?

– A nemzetközi szervezetek delegációi már sokféle kormányattitűddel szembesültek. Hozzászoktak a politikai vagdalkozásokhoz is. Az IMF legutóbb higgadt hangvételű közleményben jelezte: bármikor kész egyeztetni a magyar kormányzat képviselőivel.

- Csakhogy Orbán Viktor mintha inkább távolodni akarna a Nyugattól. Én legalábbis ennek tudom be, hogy a nagyköveti konferencián „új világrend” kialakulását hangoztatta, amely a világválság „következményeképp” szakít az eddigi szabadpiaci gondolkodással, törvényekkel. Ez nem veszélyes kül- és belpolitika? Nem egy bezárkózó államképet vetít előre?

– Kétségtelen: a világválság alapjaiban rengette meg a második világháború óta kialakult gazdasági rendet és annak pénzügyi intézményeit. Láthatóak a bomlás jelei, de az egyelőre megjósolhatatlan, hová vezethet mindez. És az is igaz: a világpiaci színtéren egyre erőteljesebben jelennek meg a felemelkedő országok, Kína, India, Brazília. Példa erre a G20-ak intézménye: spontán alakult, szervezeti szabályzata sincs, mégis tekintélyes fórum. De az „új világrend” még korántsem jött el.

- Pedig – és ezt elfelejtik sokan – Orbán már tavaly, még ellenzéki évértékelő beszédében is új világrendről értekezett. Azt mondta: a jövőt az állami tulajdonban látja, és a bankokat is idesorolta.

– Orbán Viktor olyasmiről beszélt, ami még nincs. Ám ő valószínűleg tudja, hova akar majd kilyukadni. Az viszont szemet szúrt: a magyar diplomáciai testület előtt még csak szóba sem hozta Magyarország 2011-es első uniós elnökségét. Ez pedig ellentmond annak is, hogy az IMF-fel szemben az EU-t próbálja kijátszani.

- Mennyire beszédes a külpolitikában az ilyen hallgatás?

– Egyszerre meglepő és ijesztő. Egy ilyen kiemelkedően fontos diplomáciai környezetben elvárható, hogy négy hónappal a soros uniós elnökség előtt a miniszterelnök beszéljen a felkészülésről, a koncepcióról, vázolja a magyar szerepet. Ne felejtsük el: ezrek vesznek részt az elnökség előkészítésében, a programok szervezésében és lebonyolításában. Az ő számukra ez nagyon rossz üzenet.

- És az Európai Unió számára?

– A fontos miniszterelnöki megnyilvánulások hangsúlyait, hangnemét ízekre szedik. És sokszor jelentősebb az, ami nem hangzott el. Azt bizonyosan észreveszi a többi, mind a huszonhat tagállam, hogy a nagyköveti konferencián – ahol a finn külügyminiszter is jelen volt vendégként – Orbán meg sem említette a soros elnökséget. Miközben azt mondta: elvárja a nagykövetektől, hogy Magyarország pozitívan jelenjen meg a nemzetközi sajtóban. Csakhogy régi igazság: ha nem tetszik a tükörkép, nem a tükröt kell összetörni.