Die Welt:Orbán az EU bugris tanulója

Az unió új kelet-európai tagállamai nem kérnek a menekültekből, arrafelé sokan úgy gondolják hogy az EU-nak etnikailag egységes nemzetállamokból kell állnia, Európa azonban sosem volt ilyen, és csak még színesebb lesz. Ez a véleménye a konzervatív Welt-lapcsalád korábbi kiadójának.

Thomas Schmid ugyanakkor rámutat, hogy az unió újoncai sikeresen utasították el a Bizottság kvótajavaslatát, miután náluk a lakosság nagy része, a kormánnyal egyetemben nem érzi sem illetékesnek, sem felelősnek a menekültek ügyében, azt a nyugat
problémájának tekinti.

Ám minderről csupán zárt ajtók mögött esik szó a brüsszeli fórumokon, ennélfogva a közvélemény nemigen értesült arról, hogy Berlin nyomást gyakorolt
az érintett államokra, mármint hogy legalább valami a szolidaritást tanúsítsanak.

Orbán Viktor évek óta az EU iskolaudvarának bugris tanulóját alakítja, aki nagy kedvvel toccsan bele páros lábbal a közösség minden elérhető pocsolyájába, értsd: megállapodásába,
majd amikor rendre utasítják, adja az ártatlant. Az Orbán-kabinet országszerte plakátokat állíttatott fel, amelyeken azt közlik az esetleg arra járó menekültekkel, hogy tiszteletben kell
tartaniuk a magyar kultúrát és nem vehetik el a munkahelyeket a magyaroktól. Hogy ez a bizarr akció kizárólag belpolitikai célokra szolgál, az már abból is kiderül, hogy azt egyetlen
menekült sem érti, hiszen a szöveg magyarul van.

De emellett az Országgyűlés elnöke nemrégiben kijelentette, hogy meg kell fékezni az európai baloldalt, amely ki akarja árusítani a földrészt, mivel szeretné szétverni a nemzetállamot. Orbán pedig Tusványoson azt vetette az EU szemére, hogy az nem oltalmazza meg Európát az illegális bevándorlóktól, ami a
közösség kulturális identitását fenyegeti. Azaz az uniót etnikailag lehetőleg homogén nemzetállamoknak kell alkotniuk.

Ám a kontinenst időtlen idők óta a keveredés, a népvándorlás, a migráció, a kulturák egymásra hatása jellemzi, de ezt Párizsban, Londonban, Amszterdamban, Berlinben és
Duisburgban könnyebben megértik és elfogadják, mint Budapesten, Varsóban, Prágában és Tallinnban.

Hiszen Kelet-Európát legalább egy fél évszázadon át megfosztották nemzeti identitátásától, saját fejlődési útjától. Majd 89-től ezek az államok bizonyos értelemben ismét
rácsatlakoztak a 19. századból eredő nemzeti vitára, ami nyugaton éppen kitörlődött a kollektív tudatból. Úgy néz ki, mintha ezek a társadalmak legalább még egy rövid időre
élvezni akarnák a nemzeti összetartozás számukra oly fontos vívmányát.

Mintha egy lehetőleg hosszú időszakra maguk között szeretnének maradni, jelentsen ez a “maguk között” bármit is.
A jövő társadalmába vezető út azonban meglehetősen hosszúnak tűnik. Ezeknek az országnak sok minden kell behozniuk, ezért úgy vélik: még nem tudnak adni, még nem tudnak másoknak juttatni a sajátjukból.

Az unió egyik sajátossága napjainkban, hogy az új tagok,
amelyek majdnemhogy ortodox módon törnek lándzsát a keresztényi örökség mellett, a menekült-kérdésben elenyésző mértékben mutatnak részvétet és felebaráti szeretetet. Az EU-
ban immár három gravitációs pont van: az északi és a déli mellett keleten is kialakult egy.

Nem lesz könnyű egyensúlyban tartani a hármat. És ugyan éppen most kipukkant a vízió, tehát hogy az unió valami történelem felletti és visszafordíthatatlan, ám nincs más választás,
mint hogy gondosan foglalkozni kell a köztünk meglévő különbségekkel. És ez jól is van így.

(Forrás: Szelestey Lajos/Klubrádió)