Devizahitelek: örülhetünk is, meg nem is

A parlament elé terjesztett törvényjavaslat a devizahiteles szerződések ügyében alapvetően a Kúria döntését követi, és lehetővé teszi, hogy a tisztességtelen feltételek miatti veszteségeket az ügyfelek külön pereskedések nélkül visszakapják. Ebből a szempontból azt tartalmazza, amire számíthattunk, azaz az árfolyamrések miatti különbözet egyértelműen visszajár az adósoknak, akárcsak az egyoldalú szerződés- és kamatmódosítások miatti többlettartozás is, amennyiben annak körülményei nem felelnek meg a Kúria által meghatározott kritériumoknak. Ezek viszont rendkívül szigorúak, mert kimondják: csak akkor számít tisztességesnek az egyoldalú módosítást lehetővé tevő szerződés, ha az erre vonatkozó rész egyértelmű, tételesen tartalmazza a kritériumokat, arányos, felmondható. Hatalmas segítség az adósok számára, hogy a bizonyítási teher a bankokon van, azaz nekik kell bizonyítani, hogy a szerződés tisztességes, méghozzá peres eljárásokban. Ha ezt nem teszik meg, az automatikusan tisztességtelennek minősül. Az ügyfeleknek kedvez az is, hogy a perindításhoz esetenként másfél millió forint kauciót kell letennie a banknak, ami százezer ügyfél esetén már 150 milliárd forint! Előre látható tehát, hogy per csak olyan esetekben indul, amikor a bank biztosra mehet, mert tudja, hogy a szerződései kiállják a bizonyítási próbát.

A törvényjavaslat korrekten rendezi az érintettek körét is: minden hitelszerződésre vonatkozik, függetlenül attól mire vették fel, sőt a lízingkonstrukciókra is. Ugyancsak az adósok érdekeit szolgálja, hogy gyakorlatilag kizárja az elévülési lehetőséget azzal, hogy annak ötéves határidejét nem a szerződéskötéstől, hanem a szerződés lezárultától számítja. Két fontos többletet tartalmaz a javaslat a Kúria döntéséhez képest: egyrészt kizárja a végtörlesztőket az érintettek köréből, ami korrekt, mivel ők mindenki mással ellentétben megúszták az árfolyamkockázatot azzal, hogy fix, kedvező kurzuson fizethettek. Másrészt – és ez meglepő, de szintén korrekt lépés – az egyoldalú módosítások tisztességtelenségének megállapítását a forinthitelesek számára is lehetővé teszi. Kezdettől fogva az egyik kényes kérdés az volt, járhatnak-e jobban a devizahitelesek, mint a forintban, jóval magasabb kamattal eladósodottak. Ez a kitétel mindkét kategóriát egyformán kezeli, az már más kérdés, hogy a forinthitelek esetén nem volt jellemző az egyoldalú módosítás.

A bankok számára szigorú feltétel, hogy 90 napon belül át kell számítaniuk minden szerződést és meghatározni az új kondíciókat, viszont ha perelni akarnak, arra csupán 30 napjuk van. Mivel több százezer ügyletről van szó, ez nem lesz könnyű feladat, de ez legyen az ő bajuk. Az ügyfelek számára az a lényeg, mikortól, mennyi korrekcióra, milyen formában számíthatnak. A folyamat elvileg úgy képzelhető el, hogy a bankok kikalkulálják a tisztességtelenül felszámolt különbözetet, azzal csökkentik a tőke és kamattartozást, és mindennek eredményét a hátralévő törlesztőrészletekben érvényesítik. Hogy ez mikortól léphet életbe, nehéz megjósolni, mert a banki számításokat vélhetően valahol ellenőrizni kell, az ügyfelek is emelhetnek valószínűleg kifogást, azaz a konkrét érvényesítés elhúzódhat, nem beszélve a pereskedési lehetőségről. Az viszont az eddigi információk alapján megbecsülhető, hogy egy átlagos devizaadós havi törlesztőrészlete 20-25 százalékkal csökkenhet, egyénenként persze eltérések lesznek.

Hogy a bankoknak mindez mennyibe fog kerülni, egyelőre kevésbé kalkulálható, amiben az is szerepet játszik, hogy a forinthitelek is a képbe kerültek. Pénzügyi szakértők 4-500 milliárd forintról beszélnek, kormányzati részről viszont 6-900 milliárdos becslés hangzott el, ami kissé túlzottnak tűnik. Ha esetleg tényleg ezermilliárdhoz közeli lesz a számla, és az lényegében azonnal jelentkezik, a hatása megrendítheti a hazai bankrendszert. A bankszféra az utóbbi 3 évben 500 milliárdos veszteséget szenvedett el, a végtörlesztés 370 milliárdba került, a bankadó pedig évi 180 milliárd. A törvényjavaslatból az látszik, hogy az állam semmit nem akar vállalni a terhekből, pedig szó volt róla, hogy annak egy részét a bankadóból jóváírhatják. Mondhatjuk, hogy úgy kell a bankoknak, magukra vessenek, de ne feledjük, a többletterhek jó részét továbbhárítják az ügyfelekre, nézze meg bárki a banki költségeinek alakulását és a betéti kamatokat.

A mostani törvényjavaslat csak az első forduló, a második a devizahitelek teljes kivezetése lesz. Ez várhatóan forintosítást jelent majd, hogy milyen árfolyamon és ütemezéssel, ősszel fog eldőlni. Az eddigi nyilatkozatokból úgy tűnik, hogy mivel az árfolyamkockázatot a Kúria szerint is az ügyfelek viselik, az átváltás piaci kurzuson történhet. Kérdés viszont, hogy ebben milyen szerepet vállal a Nemzeti Bank, milyen kamatot vesznek alapul, és mikor történik a váltás. Az ígéretek szerint ez még az idén megtörténik, ha ez így lesz, az adósok arra számíthatnak, hogy az új, véglegesnek tekinthető törlesztőrészleteket januártól fizetik majd. Ha minden eszerint a forgatókönyv szerint zajlik, a kormány elmondhatja, hogy teljesítette vállalását: könnyített a devizahitelesek terhein – akik nem járhatnak jobban, mint a forinthitelesek –, és ezt nem állami pénzből teszi.

Addig is, mint látszik, van nyitott kérdés elég. Ezek sorát gyarapítja, hogy mi lesz azzal a mintegy százezer adóssal, aki nem tudja törleszteni az alacsonyabb összegeket sem, rajtuk a felsoroltak nem segítenek. Az sem mellékes, hogy a rossz hitelek aránya a bankoknál eléri a 20 százalékot, ezen a mostani javaslatok aligha változtatnak. Az egész gazdaság növekedése szempontjából fontos kérdés az is, mennyire esik majd vissza hazánkban az éppen csak élénkülni kezdő hitelezés, és a devizahitelek kivezetésével hogyan alakul majd a forint árfolyama. Könnyen lehet, hogy a járulékos következmények annullálják a várható kedvező hatások jelentős részét: amit az adósok nyernek, annak közvetve mindannyian megfizethetjük az árát. Reméljük, minél kevésbé.