Déri Tibor: Győzni kellett, más választásunk nem volt

– Ha hat párt, egyesület áll össze egyetlen grandiózus választási tömbbe, hogy zajlik egy közösségi kampány? Ki ad bele pénzt, munkát, ki adja pusztán a nevét?

– Ez önmagában is meglepetés volt. A magáét mindenki beletette, nekifeszült, aki a csapatban volt.

– A tavalyi országgyűlési választások után zajlott az ellenzék „Mi vagyunk a többség” jelszóval kísért tüntetéssorozata. Mintha akkor ébredtek volna fel. Kiderül, hogy a „többség”, ha nem tudja magát megszervezni, szánalmas kisebbség lesz. Ezt persze előre is látni lehetett.

– Ez sajnos így van. De Újpesten akkor is az ellenzék győzött. Még aznap telefonáltam a többieknek: gyerekek, jöjjünk össze, nézzük meg, tudunk-e valami tenni. A helyi politika nem ideológiák harca. Hat helyi szervezetről volt szó, az MSZP-ről, a DK-ról, a Momentumról, az LMP-ről, a Párbeszédről és a Jobbikról. Májusban zajlott az uniós választás. Bár a Momentum nem szerepelt rosszul, összességében katasztrofális eredményt hozott. Az ellenzék mélyponton volt.

– A renitens KDNP-st, Szalma Botondot ön javasolta. Szalma családi okból visszakozott.

– Győzni kellett. Más választásunk nem volt. Akkor kezdtünk gondolkodni, hogy megtaláljuk az ellenzék arcát, nyerő emberét. Két-három névben gondolkodtunk. És végül engem választottak.

– Amikor láttam, milyen fiatal, külsőre szinte még kamasz, azt hittem, szükségmegoldás született. Egy fiatal tanár sokat nem veszíthet. Tapasztalatot talán nyerhet.

– Hogy miért én kerültem képbe, tegnap, a közgyűlés alakuló ülése után pár korty bor mellett beszéltük meg. Két név maradt a táblán, én és a szocialisták első embere, Trippon Norbert. Ő maga engem javasolt, és így az a döntés született, hogy induljak el én. Az szólt mellettem, hogy lepjük meg az ellenfelet, hogy bár viszonylag ismeretlen vagyok, nem tudnak betámadni. Nincs vagyonom, nincsenek cégeim, van gyönyörű feleségem, három kisgyerekem és egy kutyám. Tizenegy éve élünk a kerületben, kilenc éve vettünk itt lakást, azóta szól ide a lakcímkártyám, jog szerint is újpesti vagyok.

– Nem hátrány-e a történelmi (pontosabban irodalomtörténeti) név?

– Nem. Én pontos i-vel írom a nevemet. Valamelyik távoli felmenőm a felvidéken magyarosított Dérire. Az emberek tréfásan kérdezik: csak nem az író?

– A városházán kihaltak a folyosók. Negyven ember függesztette fel a munkát, s egy részük már fel is mondott. Ez a Fidesz búcsúajándéka.

– Indokaikat nem ismerjük pontosan. A győztes választás után hallottuk, a jegyző saját hatáskörben felajánlotta a lehetőséget a dolgozóknak, közös megegyezéssel, előnyös feltételek mellett távozhatnak. Vissza nem térő alkalom volt.

– Félnek? Nem hiszem, hogy önnek túlságosan veszett híre lett volna. Lényegében nincs politikai múltja.

– De a távozók előnyös feltételekkel távozhatnak. Őszinte leszek: szerintem ez egy lehetőség, amit megadott nekünk a sors. Ugyanakkor azt sem feltételezzük, hogy a távozók nem voltak kiváló emberek. Hétfőn pedig új korszak kezdődik.

– Ne szaladjunk annyira előre. Újpest olyan hely, ahol fontos a lokalitás, a helyi beágyazottság. Dercze Tamásról lehetett tudni, hogy helyiborozó-tulajdonos. Mindig a kerület közismert alakja volt. Önről az ellenkampányban azt tudták összehozni, hogy újonc. Nem ismerik az újpestiek.

– A választókat, úgy látszik, nem zavarta. Korábban nem voltam a politika része. Tavaly Heves megyében momentumos színekben indultam, de bevallom, ott ejtőernyős voltam.

– Valaha pedig fideszes szavazó volt. Ahogy mondta, „kiábrándult fideszes szavazó”. Milyen egy kiábrándult szavazó?

– 2014 körül, amikor már tapinthatók voltak a Fidesz uralmi törekvései, éreztem, ha most nem teszünk valamit, előbb-utóbb arra ébredünk, hogy Magyarország kiürül, kivándorolnak a legtehetségesebb honfitársaink, köztük a barátaim. Az egyetemi csoporttársaim zöme már külföldön dolgozik. Az emberekben van kalandvágy, ha fiatal vagy, világot akarsz látni. De benne van az is, hogy a saját világában, mondjuk Újpesten akar élni. Ezen változtatni kell.

– Vidékről költözött a fővárosba. Honnan?

– Füzesabonyban jártam iskolába, Egerben, a Szilágyi gimnáziumban érettségiztem, a Debreceni Egyetemen végeztem földrajz–környezettan szakon, majd megújuló energetikus oklevelet is szereztem.

– Mi volt a rossz a leváltott Wintermantel-féle vezetésben? Most kezdtek igazán ingatlanügyekkel, nagy dobásokkal foglalkozni?

– A polgármesteri jelölést azzal vállaltam el, hogy mindent felderítünk, mindent megnézünk és nyilvánosságra is hozunk. Ezt minden szövetséges párt elfogadta. Ha 2010 előtti ügyeket találunk, azokkal is kijövünk. Közel két éve intenzíven foglalkozom Újpest ügyeivel, nyilvános testületi ülésekre jártam. Ebben az időben jöttek ki az Ady Endre Művelődési Ház elidegenítésének ügyével. Nem az a fő probléma, hogy eladták (gond persze az is), hanem hogy ezt a telket is átminősítették. Ez, úgy látszik, már tipikus fideszes betegség. (Lásd Győr városa és az Audi ügyét, vagy Ferencvárost.) Újpest elesne egy telektől, ahol remek új dolgot lehetne létrehozni. Tegnap kaptam felhatalmazást az új testülettől, hogy ebben az ügyben gyorsan lépjek. A kerület centrumában ne épüljenek hatalmas, zsíros vállalkozói hasznot hozó társasházak. Maradjon közösségi tér.

– Mikor érezte először, hogy nyerhet is? Hogy valami megmozdult a levegőben?

– A záró kampányhéten, tényleg csak akkor. Az már igazi diadalmenet volt. A kampány sajátos dinamikája ez. Igaz, a főváros is jól állt. De ezt hetek kemény munkája alapozta meg. Órára, napra lebontva tizenháromszor szórtuk be a kerületet.

– Mást nem nagyon tehettek. Sajtójuk nem volt. Ön is akar majd krumplit osztani?

– Nézze, a hagyományokat tiszteletben kell tartani… De kétségtelen, nem túl erkölcsös ilyesmit a választások előtti hétre tenni.

– Mélyről indultak, magasra jutottak.

– Amikor úgy döntöttünk, hogy Szalma Botond legyen a jelölt, csináltunk egy közvélemény-kutatást. Borzalmas eredmény jött ki.

– Mi a Fidesz legyőzésének titka?

Újpesten a Fidesznek van egy körülhatárolható, stabil bázisa. Elég magas, de nem tudják meghaladni. Tizennyolcezer szavazatot kapott Wintermantel, és ezt mindig megkapta. Zsinórban kétszer így volt. A mi célunk a húszezer szavazat volt. Igyekeztünk. Ennyi a titok.

– Ön is fog lila-fehér sálban, szurkolói kolomppal pózolni?

– Túlzás lenne. Szeretem a focit, járok néha meccsre is, de nem túl gyakran. Végül is családapa vagyok.

– Három gyerek a mai világban nagycsaládnak számít. Az pedig költséges mulatság.

– Én a versenyszférából jöttem, környezetvédelmi diplomával el tudtam boldogulni.

– Tegnapig. Mert néhány órája ön a polgármester.

– Nem tagnapig. (Interjúnk a múlt héten készült – a szerk.) A cégemmel (egy osztrák–magyar vállalkozással) már korábban szerződést bontottam. Egy választási kampányt csak teljes koncentrációval lehet végigcsinálni.

– Azt mondják az elemzők, hogy ebben a kampányban született meg az új politikai entitás, az úgynevezett „ellenzéki szavazó”, aki lehet bal-, lehet jobboldali, egyetlen célja van, a monolit kormányhatalom megbontása. A győzelem nem pártok érdeme, az új ellenzéki szavazó döntése. Ők döntöttek, szinte kapacitálás nélkül. A kampány nem is érdekelte őket. Mást nem vártak önöktől, csak hogy legalább erre a kis időre hallgassanak, ne zavarják őket, engedjék magukat megválasztani.

– Azért a pártoknak is meg kellett érteniük, hogy a Fidesz által kreált választási törvény szerint csak egy jelölt állhat szembe egy jelölttel. Ez sajnos hosszú, kínos folyamat volt. Ráment egy évtized.

– A döntő mozzanat most következik. Fenn kell az egységet tartani. Orbán nyilván mindent megtesz, hogy megbontsa.

– Az idő sürget. Közeledik 2022. Az a kérdés, hogy amit Újpesten megcsináltunk, képesek vagyunk-e Debrecenben, Püspökladányban, Békéscsabán vagy Nagykanizsán megismételni. Százhat egyedi megállapodást kell kötni. Ha valóban azt szeretnénk, hogy új rendszerváltás legyen, ezt az egységet fenn kell tartani.

– De jönnek a szürke hétköznapok. Az emberek vetélkednek, a szövetségesek összevesznek. A sajtó is működik, az ellenfelek sem tétlenkednek. Most ünnep volt, de a szövetségesek gondolatban már távolodnak.

– Ez már politika.

– És ön politikus.

– Kétségtelen. Nem mondhatom, hogy jó szándékú résztvevő, civil megfigyelő vagyok. A végső cél egy új választási rendszer megalkotása, az orbáni torzítások felszámolása. Ehhez kell majd a minimumterv, egy átmeneti, leszűkített program, amelynek első célja a demokrácia helyreállítása. És ehhez kétharmad kell. Csak akkor lesz kétharmadunk, ha a Fidesz által kreált választási rendszerhez alkalmazkodunk.

– Kétharmaddal a kétharmad ellen.

– Nincs más út. Legkésőbb jövő év végéig egyezségre kell jutni, különben megint jön a kapkodás. Legalább másfél év kell ahhoz, hogy a kiválasztott képviselőjelölt a választókörzetét rendesen letalpalja. Ezt nem lehet megspórolni.

– Mennyiben segítette önöket az országos mocsok, a kampány, amelynek drámai végkifejlete az a bizonyos videó volt?

– A Borkai-videó – legyen bármilyen szaftos a botrány – semmi újat nem mondott. Mindig tudtuk, hogy lényegét tekintve a rendszer így működik. Ha a Fidesz erre keni a vereségét, rosszul jár.

– Volt közös, pártok feletti ünneplés a kerületben?

– Varju Lászlónak van egy Europa Corner nevű bérleménye a Templom utcában, ott gyűltünk össze. Több százan is lehettünk. Volt, aki el sem hitte, volt, aki sírt. Magyarországon jellemzően a nyugdíjas nemzedék politizál, Újpesten lassan megjelennek a fiatalok is. A Momentumnak is hatvan tagja van. Irodánk még nincs, de aktívak vagyunk, összejárunk, beszélgetünk, szervezzük a közös munkát. A Momentumban az a jó, hogy eltérő módon gondolkodó emberek találkoznak. Együtt tudunk dolgozni a jobbikosokkal, de megértetjük magunkat Varju Lászlóval, Hajdu Lászlóval is.

– Maga a polgármester sejtette, hogy közeleg a vész?

– Végig biztos volt a győzelemben, valóban nem készültek erre. Nekik persze voltak méréseik, nekünk semmink. Mentünk előre, mint a nyomtató ló. Az utolsó héten megérzéseim voltak: ha most nem nyerünk, sohasem nyerünk. Pesszimista becslésem az volt, hogy tizenegy körzetet elhozunk, az optimista tizenkettő volt, s úgy gondoltam, ha összejön a tizenkettő, bukhat a polgármester is.

– Nyilván tudja, az elégtétel, a bosszú nem késhet.

– Orbán mirajtunk nem tud bosszút állni. Akkor százezer újpestin kellene bosszút állnia. Ez dölyfösség, ostobaság, nagyzolás. Ha beváltja a pénzügyi fenyegetéseit, az végleg hazavágja őket. Egyúttal azt is jelenti, hogy a főváros számukra 2022-re kivetítve is elveszett.

– Ön optimista. A NAV máris rászállt a Momentumra. Nehéz idők jönnek.

– Szánalmas. Sajnos tudjuk, hogy erre minden ellenzéki párt számíthat. A Momentum kétszeresen is.

– Nem lehet, hogy a Fidesz öreges párt lett? A Momentum ma az egykori Fidesz? És mi lett a ’89-es Fideszből?

– A fiataloknak ma a Momentum a trendi. De az idősebbek is bizalommal fordulna felénk. Fontosnak tartom, hogy az első szavazók nagy része már ma is momentum szavazó.

– A politikában nemcsak a tiszta szándék számít, de mint tudja, „ügyesnek” is kell lenni. Dörzsöltnek, körmönfontnak. Felkészült arra, hogy a politika nem csak a tisztesség terepe? Hogy nem árt óvatosnak lenni?

– Tegnap tartottam a székfoglaló beszédemet. Abban azt mondtam, elsőrendű feladat, hogy megváltoztassuk a politikáról alkotott képet. A politika számomra nem a hatalomról, hanem az emberről, az ember szabadságáról szól. Nem mi vagyunk a középpontban, hanem az újpestiek.

– Mi lesz a helyi sajtóval? Karácsony Gergely első megjegyzése a Lokál sorsát érintette.

– Újpesten működik egy Újpesti Sajtó Kft. Ebben a pillanatban a Fidesz szócsöve. A választás előtti utolsó megjelent lapszám tömény kampány volt. Mi kiegyensúlyozott, mindenkit megszólaltató közéleti lapot akarunk az újpestiek kezébe adni. Ebben mindenki megjelenhet a Fidesztől a legkisebb pártig.

– Meglátjuk. Azért az is kellene végre, hogy a kerületnek gondos, szerethető polgármestere legyen.

– Bízom ebben. Ki más bízzon, ha én nem?