Ezen mindenki csak nyerhet
Az orosz-ukrán háború kitörése után pár hónappal Svédország és Finnország egyszerre adta be csatlakozási kérelmét a NATO-hoz. Az út a tényleges csatlakozáshoz viszont nem olyan egyszerű, mint azt sejteni lehetett, mert Törökország több indokkal is akadályozza a folyamat gyors lezárását. Dag Harteliust, Svédország budapesti nagykövetét kérdeztük többek között a svéd–török viszonyról, Svédország NATO-hoz való csatlakozásáról és az orosz–ukrán háborúról.
A NATO-csatlakozás melletti döntést csak az orosz-ukrán háború váltotta ki, vagy már korábban is felvetődött a tagság gondolata?
Svédországban néhány politikai párt már évek, sőt évtizedek óta határozottan támogatja a NATO-tagságot. Idővel más pártok is csatlakoztak hozzájuk, viszont egyes pártok azt képviselték, hogy katonailag maradjunk továbbra is a szövetségi tömbökön kívül. Ez a fajta megosztottság már jó néhány éve a svéd belpolitika része. Az orosz-ukrán háború kitörése azonban mindenkit arra késztetett, hogy felülvizsgálja korábbi meggyőződését Svédország biztonsági helyzetével kapcsolatban. Ez a gyors szemléletváltás nem csak a politikusokra, hanem a közvéleményre is igaz volt – mintha egy földrengés rázta volna meg a svéd biztonságpolitikai gondolkodást. A parlament majdnem minden tagja arra a következtetésre jutott, hogy innentől a katonai tömbön kívül maradás politikája már nem lesz elég a biztonságunk szavatolásához. A parlamenti pártok létrehoztak egy munkacsoportot, amely elemezte és értékelte Svédország biztonsági helyzetét. Végül mind a nyolc parlamenti párt egyetértett az értékeléssel, és hat úgy döntött, hogy Svédországnak csatlakoznia kell a NATO-hoz.
A NATO-csatlakozásukból ön szerint ki nyer többet? Svédország és Finnország, vagy a NATO?
Ebből a helyzetből mindenki csak nyerhet. Egyrészt Svédország és Finnország tagság nélkül is rendkívül jól integrálódott a NATO-együttműködésbe, de a hivatalos taggá válás nélkül a két ország nem rendelkezik olyan védelmi tervezéssel, mint a NATO, valamint a kollektív védelem, vagyis az 5. cikkely sem vonatkozik ránk. Ha az Oroszországgal kapcsolatos helyzet romlana, ezek nélkülözhetetlenek lennének Svédország biztonsága szempontjából. Másrészt, mi NATO tagként Észak-Európa nagy részének tudnánk védelmet nyújtani, vagyis a NATO keleti szárnyát védenénk, ami a balti országok és Lengyelország számára is fontos.
A két ország hadereje sem elhanyagolható tényező.
A két ország igen erős védelmi erővel rendelkezik: ott a finn hadsereg, a svéd légierő és haditengerészet, ott vannak a tengeralattjáróink és a magas szintű hírszerzési képességeink is. Tehát ez határozottan olyan szituáció, amiből mindenki csak nyerhet. Mi nagyobb biztonságot kapunk, ezért pedig egy nagyon modern és fejlett haderőt kínálunk cserébe.
A cikket teljes terjedelmében a 168 Óra hetilap 2022. június 30-án megjelent számában olvasható.
