Csütörtököt mondhat Orbánék csodafegyvere
Az elemzőcég szerint a kormány azzal a hírrel, hogy jelentősen emelkedik a minimálbér, azt a képet próbálja sugározni, hogy sikerült a gazdaságot helyreállítani. Nem véletlenül beszél a miniszterelnök hetek óta arról, hogy béremelésekre van szükség és a fejlődés új fázisába lépett az ország – írja a Policy Agenda.
Régóta meglévő gazdasági kényszerként most teljesülhet az a régi szakszervezeti követelés, hogy a minimálbér nettó értéke érje utol a létminimumot, ez az első lépés a dolgozói szegénység felszámolásához. A most bejelentett emelésekkel – amennyiben nem szalad el jelentősen az infláció 2018-tól – egy nyolc órában dolgozó legalább annyit keres majd, mint az egy főre jutó létminimum összege.
Politikai veszélyek
Ahhoz azonban, hogy a minimálbér emelése révén ne maradjon torz bérszerkezetű az ország és ne legyenek sokan a minimálbér környékén, több együttes lépés végrehajtására van szükség a Policy Agenda szerint:
- növelni kell a közfoglalkoztatottak bérét is, különben növekednek a társadalmi és területi egyenlőtlenségek,
- ki kell kényszeríteni a cégeknél, hogy ne csak a minimálbér és a garantált bérminimum emelését hajtsák végre, hanem az e fölötti kategóriákban is legyen emelés, különben összetorlódnak a bérek egy munkahelyen belül, és ez feszültségeket okoz,
- az állami vállalatoknál is meg kell emelni a béreket, azaz a kabinetnek mint tulajdonosnak nem szabad egy számjegyű bérfejlesztéseket jóváhagynia,
- a közszférában dolgozók esetében is szükség van az általános bértáblák újragondolására, különben igazságtalan élethelyzetek jönnek létre (pályakezdők és az adott munkakörben évtizede dolgozók bére összecsúszik).
A tervezett és főleg a javasolt béremelések azonban vitathatatlanul politikai veszélyekkel is járnak. Az állami vállalatoknál vagy a közszférában dolgozók bérének emelése miatt a költségvetési kiadások növekednek. Miközben a kormány arról beszél, hogy csökkenti a bürokráciát és ezt tévesen főleg az állami alkalmazottak számával és a rájuk költött bérkiadásokkal hozza összefüggésbe, nehéz lesz a választóinak elmondani, hogy miért emeli – egyébként logikusan – a béreket.
A versenyszféra esetében ugyanez a politikai veszély ott érhető tetten, hogy a járulékcsökkentés hatását – azaz a két év alatt 6 százalékponttal csökkenő szociális hozzájárulási adóból megmaradó költséget – otthagyja a cégeknél. Másik megoldásként valamilyen adózási eszközzel kikényszeríti, hogy béremelésre költsék azt. Ez utóbbi konfliktus helyzetet teremtene a munkaadókkal, akikkel láthatólag a kabinet az utóbbi időben kompromisszumra törekszik.
A közmunkások a vesztesek?
A Policy Agenda szerint a legnagyobb politikai kérdés a közmunkások helyzete. A közmunkások politikai tényezők a kormányzati politikában. Kimutatható, hogy a közfoglalkoztatással erősen vagy nagyon erősen érintett települések esetén többen szavaztak a kormánypártokra, mint más településeken. Ezért minden lépés, ami ezt a közeget akár indirekten is, de érinti, az veszélyeket rejt a Fidesz számára.
A kormányzati terv szerint a magasabb minimálbér „átkényszeríti” a közmunkásokat a versenyszférába. Olyan egészséges munkaerőpiaccal rendelkező megyék, mint a nyugati országrészben lévők, például Pest megye vagy akár a főváros, ahol minimális (0,6 és 3,1 százalék közötti) a foglalkoztatottakon belüli arányuk, akár csökkenhet is a közmunkások száma. Ez azonban nem várható a keleti országrészben, ahol 9–17 százalék között van a foglalkoztatottakon belüli közmunkásarány. Ott nem az mozdítja ki az embereket a mostani helyzetükből, hogy látják, minimálbéresként többet kereshetnének. Ezekben a megyékben, ezekben a kistérségekben először a gazdasági problémákat kell megoldani, utána várható el ilyen lépés.
A közfoglalkoztatotti bérek befagyasztása vagy minimális emelése viszont azt is jelenti, hogy azokban a térségekben, ahol az így foglalkoztatottak aránya magas, ott nem lesz növekvő belső kereslet. Az ugyanis a jelentősen növekvő bérekből adódhatna. Ezzel szemben az ország fejlettebb centrumaiban a minimálbér és a garantált bérminimum emeléséből következő általános béremelési hullám több pénzt hagy a dolgozóknál. Ebből több szolgáltatást, terméket tudnak vásárolni, amely főleg a személyes szolgáltatások területén növekvő bevételeket is jelent a helyi gazdaságnak. A fejlettebb centrumok tehát növekednek, míg a fejletlenebbek (több közmunkással rendelkezők) pedig inkább helyben járnak majd. Ez pedig növeli majd a már most is jelentős társadalmi egyenlőtlenségeket, az országon belüli migrációt.
Nem rezsicsökkentés 2.0
Összességében a minimálbér mostani emelése nem egy „rezsicsökkentés 2.0” program. Politikai szempontból nézve sokkal bonyolultabb ez a folyamat, mint az, hogy a következő havi villanyszámlára rá lehet írni, mennyit is takarított meg a választó.
Amennyiben a kormány hagyja, hogy a piaci viszonyok szabályozzák ezt a folyamatot, és csak ott kerül sor béremelésekre, ahol azt a munkaerő hiánya kikényszeríti, akkor ez visszaüt a kabinet megítélésére. Kedvezőtlen lesz, mert növekvő egyenlőtlenségeket okoz a társadalmon belül – írja a Policy Agenda.
