Csúcskórházak a romokon: tényleg szuper?

A nyáron jelent meg az Egészséges Budapest Program szakmai koncep­­ció­­ja a főváros betegellátásának meg­­újításáról. Bejelentették a négy úgynevezett szuperkórház lehetséges helyszíneit is, és már most gyanítani lehet, hogy vannak, akik pénzszerzésre használnák ki az egészségügyi fejlesztést.

De mire lesznek jók ezek az intézmények? A szakmabeliek egyelőre csak a fejüket vakarják, vannak, akik eleve már a „szuperkórház” fogalmát sem értik, és kétségesnek tartják azt is, hogy lehet-e egyáltalán 1000-1200 ágyas intézményeket működtetni. Ők azt állítják, hogy ekkora méretű rendszert még bejárni is csak igen bajosan lehet.

Kincses Gyula szakértő, volt egészségügyi államtitkár szerint az egész szakma elismeri a budapesti kórházfejlesztésért felelős miniszteri biztos, Cserháti Péter erőfeszítéseit, ám a program szakmailag néhány ponton hibádzik. Ráadásul szerinte az erőviszonyok sem egyértelműek.

Fotó: 168 Óra archív

– Sokat elmond minderről – magyarázza –, hogy a Kútvölgyi-tömb körüli fejlesztésekről, úgy tudom, Cserháti Péter megkerülésével folytat tárgyalásokat Palkovics László oktatásért felelős államtitkár.

Kincses szerint azonban az az egyik legfőbb baj, hogy a kormány csak a fővárosban és nem például az egész közép-magyarországi régióban gondolkozik.

– A fővárosban kijelölt – ha úgy tetszik – „szuperkórház” nyilvánvalóan nem tudja majd ellátni egész Pest megyét, legfeljebb csak az agglomerációt – mondja a szakember.

Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász talán a legkevésbé kritikus az elképzelésekkel szemben: ő is hasonlóban gondolkodott egykoron államtitkárként.

– Alapvetően a főváros sürgősségi ellátásának egységes elvek szerinti átszervezése, egykapussá alakítása volt a fő irányvonal. Vagyis: legyenek olyan központok, amelyekben az év 365 napján 24 órában fogadják a betegeket. Ez pedig nyilván csak ott oldható meg biztonságosan, ahol megvan a lehető legkomplexebb orvosszakmai háttér: a szakmák 80-85 százaléka egy helyen van, vagyis nem kell „mozgatni” a beteget. A sürgősségi esetekben az időablak, vagyis a diagnózis és az ellátás közötti idő sokszor sorsdöntő – teszi hozzá.

Dózsa Csaba szerint mindez technológiai tömbökben kivitelezhető, ahol mind a humán erőforrással, mind az orvosi eszközparkkal költséghatékonyabban lehet gazdálkodni, mint a jelenlegi szétaprózott, sok telephelyes és sokpavilonos kórházszektorban.

– A kialakított, sürgősségi ellátás alapú bázisok mellett megmaradhatnának az országos jelentőségű speciális centrumok. Nyilvánvalóan felesleges például gyerekégési vagy transzplantációs központot, magas szintű detoxikálót egy városon belül négy-öt helyen létesíteni, ezeknek különálló egységeknek kellene maradniuk. A korszerű és hatékony betegellátásra alkalmatlan, pavilonrendszerű telephelyek más célokra lennének hasznosíthatók.

Kincses Gyula úgy látja: a koncepció kidolgozásakor figyelembe kell venni, hogy egyes intézményeket tokkal-vonóval át kellene költöztetni.

– Gondoljunk csak a városmajori szívcentrumra: tényleg egy megközelíthetetlen, többnyire zsúfolt, szűk utcában van a legalkalmasabb helye annak az intézménynek, amely sürgősségi ellátást is végez? – kérdezi a szakember. (A Városmajori Szív- és Érsebészeti Klinika sorsáról jelenleg egyeztetnek.) Úgy véli, alapjaiban kellene újraszervezni a betegellátást, a rendszert az alap- és szakellátásra kellene építeni, a centrumokat, a bázis- és társkórházakat pedig regionális szinten kijelölni.

Ezek a szakmai dilemmák persze nem új keletűek: e mostani a sokadik átalakítási kísérlet. Az Antall-kormány idején úgy gondolták: majd a beteg ítélete alapján eldől a kórházak sorsa, azaz „természetes úton” megoldódik a struktúraváltás. Nem így történt. Ezután különböző tervek és munkaanyagok készültek, ezeket hol miniszter-, hol kormányváltás buktatta meg. 1998-ban csak az ágyszám korlátozásáig jutottak. Később, 2004-ben terv készült a budapesti egészségügyi ellátás átalakításáról – ez végül fiókban landolt. Hosszú szünet után előálltak a Budapesti Egészségügyi Modellel, amelyben egységes irányítás alá vonták volna az önkormányzat által működtetett 12 budapesti kórházat. 2007-ben Horváth Csaba szocialista főpolgármester-helyettes felvetette azt is: le kellene dózerolni a Szent János kórházat.

A Budapest Egészségügyi Modelltől hat év alatt 36 milliárd forintos megtakarítást reméltek. Ez sem valósult meg. A 2010-es váltás után pedig Szócska Miklós államtitkár rövidre zárta a problémát az intézmények államosításával. De ez nem hozott áttörést: olykor át-átcsoportosítottak a területre pénzeket, de ezek rendre szétaprózódtak: vidéken ugyan megvalósultak komoly beruházások – jórészt persze uniós forrásokból –, de a fővárosban legfeljebb ad hoc fejlesztésekbe kezdtek.

Erre az évre ötvenmilliárd forint többletforrást szavazott meg a kormány, így 171 milliárd forint helyett 220 milliárd forint jut majd az egészségügyre. A fővárosban a térségi rendszert valósítanák meg – e szisztéma jelenleg elsősorban a sürgősségi ellátásban hiányzik. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a 168 Óra kérdésére ezt megerősítette. „Ma már a vidéki kórházak jelentős részében 21. századi körülmények között gyógyulhatnak a betegek – írják. – Mindeközben azonban a főváros fekvőbeteg-ellátó intézményhálózata jelentős lemaradásban van. Jelenleg a vidéki Magyarországon háromszintű ellátórendszer működik. Vannak a centrumok, amelyek az év minden napján, annak minden órájában, minden szakmában tudnak ellátást nyújtani. Ezt egészítik ki a megyei és városi kórházak, valamint a speciális feladatokat ellátó szakkórházak. Budapesten azonban nem található meg ez a struktúra.”

A folyamatot március 31-ig kell lezárni. Addig is: a Heim Pál Kórházban négymilliárd forint uniós forrásból már zajlik a gyermeksürgősségi központ kialakítása, az onkológiai intézetben ötmilliárd forintos uniós forrásból a sugárterápiás ellátás korszerűsítése, a Nyírő Gyula Kórházban kétmilliárd forintból a „high security” pszichiát­­riai osztály kialakítása. Vannak továbbá szakkórházak, ahol komplex átvizsgálásra van lehetőség, ilyen a Korányi tüdőgyógyászati intézet és az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet (ORFI). Ennek a tervezési feladatnak a határideje június 30.

Tudható az is, hogy ha megszületik a végleges döntés a „szuperkórházakról”, legalább egy évig húzódik majd a tervezés időszaka. Ezután minimum 36 hónap a kivitelezés. Vagyis négy éven belül biztosan nem lesz érezhető változás. Intézmények biztosan nem zárnak be – erről egyébként senki sem beszél, hiszen a betegeket addig is el kell látni.

A gyanú árnyékában

A bejelentett tervek szerint négy új centrumot hoznak létre, amelyek köré társkórházakat szerveznek.

1. Észak-Pesten a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ lesz „szuper”. Fő feladatnak az 1200 aktív ágy egye­­sítését jelölték meg: vagyis az összes ilyen ágy egy telephelyre kerülne. A Podmaniczky utcai MÁV-kórházi ágyakat áttelepítenék a Róbert Károly körúti új épületegyüttesbe. Ez a terv áll a legközelebb a megvalósításhoz, hiszen a koncepciót már kidolgozták, még a speciális feladatokról kell egyeztetni a társtárcákkal.

2. Dél-Pesten az Egyesített Szent István és Szent László Kórház, illetve a szomszédos Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet összevonásával hoznának létre új tömböt. A szívsebészeti, kardiológiai egységhez csatolnák a baleseti intézet vagy a Merényi kórház traumatológiá­­ját, s az idegsebészettel és az egyéb aktív kapacitással szintén egy 1200 ágyas intézmény alakulna ki. Vagyis három erősen elhanyagolt telep helyére kerülne az új, jó minőségű központ. Továbbá a Haller utcában országos centrum is épül, egyfajta új kampusz, amely a kardiológiai és baleseti intézetből, valamint a Szent László feladatait átvevő infektológiai intézetből áll össze. A központ tevékenységeit kiegészíti a Nagyvárad tér másik oldalán álló, térségi és országos feladatokat is ellátó Heim Pál kórház.

3. Az észak-budai centrum kijelöléséről csak annyit tudni, hogy itt is garantálni kell egy 500 ágyas, jó minőségű ellátási központot. Ennek részletei még nem ismertek.

4. A megközelítőleg 1500 ágyas dél-budai centrum eredetileg Kelenföldön épült volna: Cserháti Péter miniszteri biztos egy lakossági fórumon arról beszélt, hogy 14 lehetséges helyszínt tekintettek át a budai oldalon, és némi kompromisszum árán – önkormányzati támogatással – a Szent Imre kórház 6,7 hektárját ítélték a legjobbnak az új kórház számára. A kormány végül mégis más helyszín mellett döntött: az M1-es, M7-es bevezető szakaszánál lévő területet, a Dobogót találta alkalmasabbnak. Egyelőre mindenki csak találgatja, miért nem az ágazat által javasolt megoldást választották, hiszen a Szent Imre kórház most is viszonylag jól ellátott, modern és gyorsan megközelíthető, ezért könnyen bázissá lehetne alakítani. Megkérdeztük az Emberi Erőforrások Minisztériumát is az új helyszín okairól, de nem kaptunk érdemi választ. Mint írták, a kormány döntése értelmében a dél-budai térségben egy új, mintegy 1000 ágyas kórház épül fel a Kelenföldi pályaudvar közelében. És hogy mégis ­miért nem jó az eredetileg tervezett helyszín? A lehetséges válasz: nagy pénz, amiből sokkal többet lehet lenyúlni. Ugyanis a meglévő kórház „felturbósítása” 10-20 mil­­liárd­­ból megoldható lenne, míg egy új intézmény felépítése 100-150 milliárd forintba kerülne.