Csodára egyre nagyobb a kereslet

– Halló, tessék! – veszem fel türelmetlenül a megcsörrenő mobilt, a képernyőn megjelenő szám ugyanis ismeretlen.

– Jó napot kívánok! – köszön egy lehengerlő női hang, majd levegővétel nélkül közli, ő az egyik nagy hírű hazai kardiológiai cég, a Vero-Centrum ingyenes szűrővizsgálatát szervezi, engem is meghív, ami kivételes szerencsének számít manapság.

– No de... – próbálok kibújni, ám nem tudom elmondani, hogy túl vagyok egy alapos orvosi vizsgálaton, mert a hölgy rutinosan megelőz.

– Persze vissza is utasíthatja a szűrést, de nyilván tudja, hogy a szív- és érrendszeri megbetegedés nálunk szinte percenként szedi az áldozatait.

A szóáradatból megtudom még, hogy a cég a legmodernebb orvosi eszközökkel rendelkezik, amilyenekről az állami intézmények legfeljebb álmodhatnak, vagyis legjobb, ha vállalom a térítésmentes szűrést. Beadom a derekamat. A hölgy ezek után több Vero-irodacímet és időpontot kínál, az egyikben megegyezünk, majd gondoskodása jeléül hozzáteszi: a megjelölt nap előtt még kapok tőle emlékeztető hívást.

És valóban, a jelzett napon újra csörög a mobil, ismerősen fogadom a mindent elsöprő szóáradatot. Immár a keresztnevemen szólít, emlékeztet a másnapi jelenésre, de miután a hangomon érezhet némi bizonytalanságot, újrakezdi az egész szöveget a szívhalál gyakoriságáról, majd végső aduként hozzáteszi: az akció sikeréről a Vero részéről két orvos, Schéder Ákos és Szombathelyi Tibor úr gondoskodik. A nagy hőség vagy a meggyőző szöveg hatására már-már szorítást érzek a szívem tájékán, és ismét bólintani készülök, de az utolsó mondatra mégis felkapom a fejem.

– Igen, de utánanéztem, és úgy látom, Schéder Ákos az ön korábbi állításával szemben nem is kardiológus – vetem fel kétségeimet, amire a telefonos kisasszony beszélgetésünk alatt először hallgat el. Kattan a telefon, és beszélgetőpartnerem eltűnik az éterben. Hiába tárcsázom, később sem tudom már elérni.

Pedig szívesen sorolnám neki a frissen megszerzett információkat, miszerint dr. Schéder az interneten is nyilvánosságra hozta az általa alkalmazott „csodálatos” terápiát, amely a cukorbetegség gyógyszer nélküli kezeléséről szól, mégpedig „pulzáló mágnesmatrac” segítségével. Ugyancsak mágneses térrel gyógyítja az érszűkületes és a magas vérnyomásos betegeket. Olyan páciensek gyógyítását is elvállalja, akiknek az életük megmentése érdekében lábuk amputációját javasolták a kórházakban, és akik végső elkeseredésükben fogadják el a mágnesterápiát. Mint a világhálón kiderül, nem egy esetben milliós összegekért sózzák a gyanútlan betegekre a Vero által árusított mágneses matracokat, plédeket. Schéder szerint ezek az eszközök a felsoroltakon túl sikeresen gyógyítják az érelmeszesedést, a migrént, az ideggyulladást, az impotenciát, a köszvényt, a náthát, a sclerosis multiplexet, valamint a szívinfarktust, a trombózist és a szürke hályogot is. Vagyis mindenre jó csodaszer – legalábbis szerinte. Ezért is adják megfizethetetlenül drágán. Némi szépséghibája a dolognak, hogy a Gazdasági Versenyhivatal tízmilliós büntetést szabott ki a mágnes gyógytermékek gyártóira, az Inpulsive Energy Kft.-re és az Impulser-Trade Kft.-re. Az ítélet indoklása szerint a gyógymód hatását nem bizonyították kellően, az eredményt pedig jelentősen túlbecsülték. Reklámjaikkal becsapták a betegeket, inkább csak a reményt, mint a gyógyulást árusították méregdrágán.

A telefonon bejelentkező hölgy rejtélyes viselkedése ellenére még inkább kötelességemnek érzem, hogy a megbeszélt időpontban felkeressem a Vero-Centrumot. Az országban franchise rendszerben nyolc központ működik, hat vidéken, kettő a fővárosban. Nekem a budai Flórián udvar címét adták meg. Már az épület bejáratánál meglepetésként ér a portás udvarias figyelmeztetése, óvna a felesleges lépcsőmászástól: az iroda alkalmazottai ugyanis mától szabadságra mentek, mások is hiába keresték már őket.

De hát engem mára jegyeztek elő. A Vero-Centrum bejárata azonban valóban zárva. Apró betűkkel kiírták: a személyzet hosszabb pihenőre ment.

Az interneten azt látom, hogy felháborodott betegek egyenesen csalónak nevezik a céget. Ezt alátámasztja, hogy a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság lapunknak küldött listájából kiderül: a megkárosítottak feljelentése alapján tucatnál is több helyen indítottak vizsgálatot az egészségügyi központ ellen. Sőt egyelőre az sem egyértelmű, hogy a Vero rendelkezik-e a szűrővizsgálatokhoz szükséges engedélyekkel. Ezt tisztázandó kerestük Schéder doktort, de az ügyeletes közölte: a főorvos szeptemberig elérhetetlen.

Miközben az iroda bejárata előtt ácsorgok, igyekszem az ajtó résein belesni. Apró lökésre azonban váratlanul kinyílik. Belépek, de csak egy halom összepakolt irodabútort látok, költözés előtti a hangulat. Néma csend, a rendelő látszólag üres.

Hangos köszönésemre aztán előkerül az egyik „szabadságos” alkalmazott, és rögtön nekem támad. Rendőrt akar hívni, amit bőszen helyeslek, hisz úgy érzem, én vagyok itt átverve. Meg az a fiatalember, aki az előbb a lépcsőházban dühöngve mesélte, hogy a nagyanyját is itt csapták be. Ugyanis az idős asszonynak háromdimenziós szívdiagnosztikát, spirométeres tüdővizsgálatot, továbbá doppleres érszűkületmérést ígértek. De a vizsgálat eredményét nem adták át neki, csak gondterhelten hümmögtek. A néni persze megijedt. Végül azt javasolták neki, vegyen egy ketyerét háromszázezerért, esetleg valami hitelt is tudnak hozzá szerezni. A halálra vált asszony a gyógyulás reményében elfogadta az ajánlatot, de a szerkezetnek semmilyen gyógyhatása nem volt; nem csoda, ha a hozzátartozó rendőrért kiált.

A történetet a rendelőben is előadom, talán ennek hatására az engem fenyegető orvosféle felhagy a járőrök riasztásával, és közli, hogy a gyógyászati segédeszközöket soha nem a rendelőben, hanem a folyosó végén, egy külön üzletben árusítják. Az pedig már egy másik vállalkozás, ha nem így lenne, akkor törvényellenesen működnének. Nem tűnik túlságosan hihetőnek, főleg, mert a lapunkat tájékoztató Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság szerint Bács, Borsod, Komárom, Vas és Veszprém megyében az átveréseken kívül arra panaszkodtak a feljelentők, hogy miután betegségükkel jól rájuk ijesztettek, még gondolkodni sem volt idejük, máris megvetették velük egyebek mellett azt az elektroszmog elleni izét, ami tuti alvást biztosít. A törvénytelenségek miatt a kormányhivatalok néhol már pénzbüntetést is kiszabtak. Vendéglátómat azonban mindez nem érdekli, kituszkol a helyiségből, arra a kérdésre pedig nem is válaszol, hogy elköltöznek-e vagy végleg bezárják a budai centrumot, ahogyan a közelmúltban felszámolták a Tolna megyei központot is.

A világhálón egyre többen hívják fel a figyelmet a szűrővizsgálatoknak álcázott árubemutatók csapdájára. A civil kezdeményezés persze csak a hatóságok erőteljes fellépésével együtt lehetne hatásos.

– Egyelőre úgy tűnik: a magánegészségügy működése felett nincs semmiféle valódi szakmai kontroll. A hatóságok ma azt sem tudják megakadályozni, hogy valamelyik cég megsértse az egészségügyi törvényt – mondja a 168 Órának Kincses Gyula. Az egykori egészségügyi államtitkár szerint egyedül az a hatásos módszer, ha a károsultak feljelentik a magánszolgáltatót. Persze ez is inkább eső után köpönyeg.

– Elvileg az igazságszolgáltatás feladata lenne az egészségügyben előforduló súlyos átverések leleplezése, de a feljelentéseket kivizsgáló rendőrségnél, fogyasztóvédelemnél vagy tisztiorvosi szolgálatnál nincs elegendő, az egészségügyhöz értő szakember – állítja Falus Ferenc. Az ÁNTSZ egykori vezetője szerint az egyik legnagyobb probléma, hogy ha a gyógyításban dolgozó magánvállalkozónak nincs működési engedélye – márpedig sokszor nincs –, akkor a tisztiorvosi szolgálat azt a vállalkozást nem is ellenőrzi. Ebben az esetben tehát szabad a rablás.

A helyzetet tovább bonyolítja az a jogi kiskapu, amely szerint gyártani manapság bármit szabad, tökéletes alvást ígérő szupermatracot egymillióért vagy épp csodaedényeket, esetleg teniszkönyököt gyógyító mágneses karkötőt százezerért, de törvényesen eladni csak olyan terméket lehet, amely valóban gyógyít. A termék hasznosságát a gyártónak kellene bizonyítania, ha lenne olyan hivatal Magyarországon, amely képes egzakt módon megállapítani, hogy bizonyos, kereskedelembe kerülő eszközöknek valóban van-e gyógyító hatásuk. Ilyen hivatal híján szinte bármilyen varázsszer forgalomba hozható, mert a csodára egyre nagyobb a kereslet.

A jelenlegi adatok szerint Magyarországon 300 ezer embernek nincs körzeti orvosa, a Szinapszis piackutató cég szerint tíz év múlva 4 650 000 embernek nem jut megfelelő színvonalú alapellátás. Miközben az állam egyre kevesebbet fordít gyógyításra, a betegek kénytelenek jobban a zsebükbe nyúlni, ráadásul a rossz tapasztalatok, a pénz- és az orvoshiány miatt egyre kevésbé bíznak az egészségügyben. Falus Ferenc becslése szerint a betegek évente legalább 50 milliárd forintot költenek el csalóknál, kuruzslóknál, akiktől azt várják, hogy – normálisan működő egészségügyi rendszer híján – ők gyógyítsanak, vagy legalább adjanak reményt. Vagyis a csalók virágkora elé nézünk.