Csillagbélyeges házak

A program célja, hogy a csillagos házak története révén idézze fel a főváros múltjának ezt az alig ismert, tragikus fejezetét, s arra késztesse a város mai lakóit, hogy szembenézzünk saját, közös történelmünkkel. Amint Rév István, az OSA igazgatója szerdai sajtóértekezletén rámutatott, június 21-én a még álló, mintegy 1600 épület előtt a házak mai lakóival, bérlőivel közösen terveznek-szerveznek megemlékezést, hogy nyilvánvalóvá tegyék: mindaz, ami 1944-ben történt, nem múlt el nyomtalanul. „A cél – írta a kezdeményezés kapcsán Rév és Mink András –, hogy a magyar társadalmat emlékeztessük a tragédiára, szembesítsük az akkori magyar politikai vezető réteg és társadalom felelősségével. (...) Az 1989 utáni posztkommunista korszak jobboldali történeti revíziójának leghangsúlyosabb elemei a két világháború közti korszak és az antiszemitizmus viszonyának bagatellizálása, a kormányzó elit és a politizáló társadalom felelősségének szőnyeg alá söprése. A gettóhoz vezető út megismeréséhez segítenek a felsorakoztatott történelmi tények, de mégsem adnak, nem is adhatnak magyarázatot arra, ami megtörtént; a megértéshez megkerülhetetlen az erkölcsi, morális tényezők számbavétele. A tragédia beteljesedéséhez elengedhetetlen volt az a ma már szinte felfoghatatlan immoralitás és embertelenség, amely a politikai döntéshozók és a társadalom széles rétegei tudatában gyökeret verve elgondolhatóvá és elfogadhatóvá tette emberek tömeges elpusztítását – minden különösebb ok és cél nélkül.”

„A Horthy-rezsim antiliberalizmusa, rendies társadalomszemlélete, antidemokratizmusa, tekintélyelvűsége, nacionalizmusa, irredentizmusa, antikommunizmusa és antiszemitizmusa között mély belső összefüggés volt. Az antiszemitizmus volt a kvintesszenciája mindannak, amit a Horthy-rezsim önmagáról gondolt és képviselt. A korszak antiszemitizmusa rendszeralkotó elem volt, amely a társadalom széles rétegeit, a tisztviselői kart, a hadsereget, az erőszakszervezeteket, a középosztályt, az értelmiséget, a vidéki birtokosságot és a parasztság/kispolgárság, a nagyipari munkásság jelentős tömegeit is mélyen, az idő előrehaladtával ráadásul növekvő mértékben áthatotta. (...) Széles körben uralkodó meggyőződés volt, hogy a társadalmi és szociális problémák megoldásának, illetve a régi Magyarország újrateremtésének kulcsa az ún. zsidókérdés megoldása, a zsidó származásúnak minősített magyarok gazdasági és társadalmi befolyásának visszaszorítása, jogfosztásuk és kirekesztésük a társadalmi térből, az általuk birtokolt vagyon, javak kisajátítása és újraosztása. Mindaz, ami 1944 tavaszán, nyarán, őszén és telén a magyar zsidókkal történt, ennek volt egyenes folyománya. Nem a kívülről jött német megszállók és az őket kiszolgáló, a társadalom peremvidékéről verbuválódott »nyilas csürhe« alkalmi tombolása vezetett sok százezer magyar állampolgár totális jogfosztásához, kifosztásához és meggyilkolásához.”

A csillagos ház mint a deportálás előszobája

„A magyar döntéshozók azt szorgalmazták, hogy először a budapesti zsidóság kerüljön sorra. Csak Himmler birodalmi miniszter kifejezett utasítására változtatták meg szándékukat, aki fontosabbnak tartotta a várhatóan hadműveleti területté váló Északkelet-Magyarország és Észak-Erdély »megtisztítását«. Azok, akik Budapesten élték túl a gettót, az ostromot és a tömeggyilkosságokat, így részben Himmlernek köszönhetik szerencsés megmenekülésüket. 1944 június második felében a budapesti zsidókat nem azért költöztetik át az ún. »csillagos házakba«, hogy a lakásaikat kisajátítsák és a kibombázottaknak kiutalhassák, hanem a közeljövőben várható deportálásuk érdekében tömörítették őket össze a kijelölt kényszerlakhelyekre. A csillagos házak rendszere tehát nem a gettó előszobája volt, hanem a deportálások előkészületeit szolgálta. Horthy még augusztus második felében engedélyt adott a csillagos házakban összegyűjtött zsidó lakosság deportálására is (a 437 000 vidéki zsidó deportálása után), s annak dátumát is kitűzték (augusztus 25.), majd csak az utolsó pillanatban, a román kiugrás hírére (augusztus 23.) állították le az akciót.”

A www.csillagoshazak.hu weboldalon megkereshetők a 70 éve csillaggal bélyegzett épületek, a Facebook.com/Csillagosházak oldalnak már közel 5500 aktív követője van. Mindkét portálon egyre több bejegyzés, emlékezés olvasható az egykori áldozatoktól vagy leszármazottaiktól. Mint Kenyeres István, a Fővárosi Levéltár igazgatója elmondta, intézményük iratanyagában a zsidóüldözés rengeteg dokumentuma is fellelhető, azok közül sokat ősztől a világhálón is hozzáférhetővé tesznek, s az év végén tudományos konferencia foglalkozik majd a holokauszt fővárosi történetével.