Csendben terjed az AIDS Magyarországon

Barcelonában civilek kezdeményezésére évek óta működik olyan HIV-szűrőállomás, ahol bárki névtelenül kérhet AIDS-tesztet. Negyedóra múlva már az eredményt is tudhatja. Ha az pozitív, a szakképzett munkatársak azonnal segítenek a betegnek: minden kérdésére válaszolnak és a megfelelő helyre irányítják.

A barcelonai példa sikeres lett. Lisszabonban, Athénban is nyíltak hasonló, a civilek által üzemeltetett anonim központok. Épp olyan országok fővárosaiban, amelyeket a legsúlyosabban érintett a gazdasági válság.

Persze Magyarországon ez is egészen másként fest. Valahogy így: bárki kérhet AIDS-tesztet az orvosától, aki az illetőt aztán a nemibeteg-gondozóba vagy az ÁNTSZ egyik szűrőpontjára irányítja. Az „anonim vérvételhez” viszont a kartonozón keresztül visz az út, ahol az összes személyes adatot elkérik. Ettől sokan visszariadnak. Aki nem, annak jön az új próbatétel: a faggatás. A tesztet végző orvosok kérdezgetnek. Például: „Miért kérte ön a vizsgálatot?” majd gyorsteszt helyett következik a hagyományos vérvétel. Eredmény pedig – egy-két héten belül.

Ugyanakkor idehaza is működtetnek civilek szűrőállomást: a budapesti Karolina úton. És nálunk is keresettebb a civil helyszín az államinál. De a civil központtól tavaly megvonták az állami támogatást. Hasonlóan járt a Háttér Egyesület, amely pályázati pénzből óvszerautomatákat üzemeltetett. Egészen 2012-ig. Tavaly ugyanis egyáltalán nem írt ki prevenciós pályázatot az egészségügyi kormányzat. Az egyesületi pénz pedig elfogyott, most üresek az „egészségvédelmi automaták”.

Bagyinszky Ferenc, a Társaság a Szabadságjogokért HIV/AIDS programjának vezetője szerint a külföldi példák is bizonyítják: a legszűkösebb költségvetési keret mellett is el lehet különíteni forrásokat a prevencióra és a felvilágosításra. Ezek lennének ugyanis az AIDS elleni küzdelemben a legfontosabb feladatok.

– Csak megelőzéssel és szűrésekkel csökkenthető a betegek száma. A gyógyszeres kezelés alatti HIV-pozitívak nagy eséllyel nem fertőznek tovább.

Bagyinszky olyan esetekről is tud, amikor a vírushordozó férj HIV-negatív feleségével éveken át védekezés nélkül élt nemi életet, mert gyereket szerettek volna. Végül megszületett a makkegészséges utód, és a feleség sem fertőződött meg.

Akik viszont nem tudják magukról, hogy betegek, s nem mennek szűrésre, továbbadhatják a vírust. Tovább is adják.

Magyarországon évről évre átlagosan 15-20 százalékkal nő a HIV-fertőzöttek száma. Mintegy kétszáz új beteggel évente. Nem feltétlenül ez a szám, hanem ez a tendencia ijesztő. Sokan akkor tudják meg, hogy betegek, amikor már kialakult az AIDS: a kórházba tüdőgyulladással, daganattal vagy más úgynevezett AIDS-indikátor betegséggel kerülnek.

Csakhogy utoljára 2005 és 2010 között volt Nemzeti AIDS-stratégiánk. Akkor – egyebek mellett – célul tűzték ki a szűrések számának növelését, a prevenció egyéb formáinak támogatását. Nem sok minden valósult meg ebből.

S mi történt az elmúlt három esztendőben?

A kormány először feloszlatta a Nemzeti AIDS Bizottságot. S bár január 1-jével egy miniszteri utasítás új Nemzeti HIV/AIDS Munkacsoportot jelölt ki, a civileket csak most nyáron hívták, vegyenek részt az alakuló szervezet munkájában. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) Egészségügyért Felelős Államtitkársága állította: hosszas egyeztetés előzte meg a munkacsoport felállítását, azért tartott ennyi ideig.

A civil szervezetek azonban nem tudnak egyeztetésről.

Másfelől tény: a TASZ évek óta szerette volna elérni, hogy bevonják őket is – más nem kormányzati szervekkel együtt – a bizottság munkájába.

– Örülünk, hogy ez megtörtént – mondja Bagyinszky Ferenc. – Noha az nem jó jel: a szabályzat mindössze évi egy ülést ír elő.

Miskolczi Endre, a betegeket képviselő Pluss Egyesület elnöke is egyetért azzal: a kormányzat részvétele elengedhetetlen az AIDS elleni küzdelemben.

– A feladatok leosztása és az irány kijelölése állami feladat. Mivel nem túl nagy területről van szó – 1986 óta körülbelül 2500 beteget regisztráltak –, a téma egyszerűen gazdátlanná vált. Ad hoc megoldások születnek, a néhány AIDS-szel foglalkozó civil szervezet pedig rendszerint a maga útját járja.

Erről is kérdeztük a szaktárcát. Válaszukban azt írták: kiemelt jelentőségének megfelelően szeretnék kezelni a kérdést. És már alakul a Nemzeti HIV/AIDS Szakpolitikai Program. Várhatóan augusztusra kész, de előtte társadalmi vitára bocsájtják. Ahogyan fogalmaztak, javaslatot tesznek a helyzet javítására.

Konkrétabb elképzelés az új HIV-fertőzések számának csökkentése. Ám ez – Miskolczi Endre szerint – rövid távon megvalósíthatatlan. Ugyanis a szűrések számának növekedésével eleinte valójában több lenne a HIV-fertőzött – a statisztika alapján.

Segítőkön keresztül kérdeztünk volna AIDS-fertőzötteket is, de még névtelenül sem vállalták a beszélgetést. Annyit többen is elmondtak: itthon még mindig megbélyegzik őket. A Pluss Egyesület feljegyzései szerint leggyakrabban éppen az egészségügyi ellátásban szembesülnek megkülönböztetéssel az érintettek. Nem kapnak ellátást, vagy nem megfelelő színvonalút.

Egy hatvan év körüli asszony a férjétől kapta a fertőzést, aki vérátömlesztés miatt lett hordozó. A nőnek a betegségétől függetlenül gyógytornára kellett mennie, de városában sehol nem fogadták. Most kétszáz kilométert utazik Budapestre gyógytornára.

– Mégis: mit történt volna, ha együtt tornázik másokkal? Ijesztő a tudatlanság még az orvosok körében is – mondja Miskolczi Endre.

Mindenesetre egyre nagyobb szükség lenne itthon is átfogó felvilágosító kampányra. Lehet ugyan hallgatni az AIDS-ről, de attól még létezik a betegség. És csendben terjed is.