Cigányoknak kötelező? Éles viták a bentlakásos iskoláról

Szürreális anyag szivárgott ki a napokban az Emberi Erőforrások Minisztériumából. A hvg.hu birtokába került szöveg a legutóbbi PISA-mérés drámai eredményeit elemzi. Az Oktatási Hivatal és a köznevelési kerekasztal szakértői által jegyzett dokumentum elvileg sorvezetőként szolgálna a közeljövő oktatáspolitikai döntéseihez. Ám ha a kormány erre az anyagra támaszkodna az oktatáspolitikai korrekció során, abból nagy baj lenne: a dilettáns színvonalú dokumentumban szerepel például egy bekezdés, amely a PISA-mérés eredménytelenségének okai közt említi a tanulási motivációk hiányát.

Az Emmi szakértői szerint a tanulás ellen hat, hogy „a fogyasztás kizárólagos értékmérőként” jelent meg a „közgondolkodásban”. A fogyasztás kritikátlan közvetítése a médiában „jelentős torzulást eredményezett a fiatalok jövőképében: egyre többen nem a tudás, hanem az ügyeskedés hatalmában hisznek, és vesztesként tekintenek a munka, tudás és erőfeszítések útján érvényesülni kívánó emberekre”. Meglehetősen abszurd a gyerekeket kárhoztatni egy olyan országban, ahol tavaly 240 milliárd forint közbeszerzést nyertek el Mészáros Lőrinc érdekeltségei, ahol az „ügyeskedés hatalmát” épp a kormány járatja csúcsra. Ráadásul az idézett okfejtés logikailag is értelmezhetetlen, hiszen nem tér ki arra, hogy a fogyasztói társadalom valamennyi, a PISA-mérésen részt vevő ország gyerekeire hat. Ez alapján a finn és az észt gyerekeket is elvileg vissza kellene húznia a fogyasztásra ösztönző médiának.

A kiszivárgott részletek alapján a „szakértők” szerint a kudarcért leginkább a mélyszegénységben élő gyerekeket lehet kárhoztatni, továbbá a közoktatási integrációt. „Néhány térségben az integrációs képzési modell az eredeti elvárásokhoz képest teljesen ellentétes eredményre vezetett: az osztályközösségekben sokkal erőteljesebben érvényesülnek, sőt uralkodóvá válnak a néhány gyerek által otthonról hozott, negatív viselkedési és életvezetési minták. (…) A felelősen gondolkodó szülők a gyermeküket számos esetben inkább más település oktatási intézményébe kénytelenek átvinni, így megállapítható, hogy az ilyen esetekben az integrációs törekvések szegregációs eredménnyel jártak” – idézi a hvg.hu a kormány számára készült Emmi-jelentést.

MTI Fotó: Komka Péter

A szaktárca anyaga tehát újranyitja a szegregáció-integráció vitát, amit a fejlett országok – köztük Magyarország is – az elmúlt évtizedekben már rég lefolytattak. Más kérdés, hogy a 2002-ben elindított oktatási reformot e téren már 2006-ban megakasztotta a Gyurcsány-kormány, így 2010-ben a félbehagyott reformot Orbán Viktornak már csak vissza kellett fordítania. Hiába szól irdatlan mennyiségű hazai és nemzetközi kutatás, tapasztalat arról, hogy az integrált oktatásnak lényegében nincs alternatívája, hiszen csak a korszerű, modern pedagógia képes kezelni a gyerekek eltérő szociális hátteréből fakadó különbségeket, a kabinet által felkért szakértők szerint a szegény gyerekek teljesítménye húzta le a többiekét is.

Az adatok azonban mást mutatnak, a teljesítményromlás például az elit iskolákban tanulók eredményein is meglátszik. Az oktatás közszolgáltatásként mára annyira leromlott, hogy a középosztály által megszokott kiskapus megoldások sem működnek: hiába menekítik ki a középosztálybeli gyerekeket a szegényektől mentes elitiskolákba, az ott megszerezhető tudás szintje is drámaian romlik. A magyar iskolarendszer régóta cipelt problémája, hogy képtelen az esélyteremtésre, hátránykompenzációra. Amikor az Orbán-kormány a drasztikus centralizáció keretében megvonta az iskolák autonómiáját és felszámolta a tanszabadságot, azzal érvelt, hogy ezzel az esélyegyenlőséget növeli. A PISA-eredmények azonban ennek a kormányzati politikának a kudarcát igazolták. Igaz, az Emmi-dokumentum ezzel nem foglalkozik, mélyen elhallgatja a tanszabadság megszűnéséből és az államosításból fakadó problémákat.

Szembenézés helyett más megoldást kínálnak: az egyik ilyen lenne a bentlakásos iskola. „A hátrányos családi hátterű, negatív hatások veszélyeztetettségében élő gyerekek esetén erősítsék meg és terjesszék ki a bentlakásos rendszerben működő, felzárkóztató képzési formát” – szól a javaslat. Palkovics László oktatási államtitkár a dokumentum kiszivárgása utáni napon tagadta, hogy ilyen javaslat kerülne a kormány elé, hiszen a minisztérium – mondta – nem támogatja a bentlakásos iskolák ötletét. Ám önmagában már az is beszédes, hogy a gondolat egyáltalán felmerült. Ez az ötlet ugyanis rendre felbukkan, és népszerű is: pártokon átívelő konszenzus látható a leginkább roma gyerekeket érintő bentlakásos iskola témájában.

Nézzük időrendben: Gyurcsány Ferenc már 2005-ben bedobta a bentlakásos iskolák és óvodák létrehozásának ötletét. A korábbi kormányfő szerint ez az intézménytípus alkalmas arra, hogy a gyerekeket felelősségvállalásra szoktassák, mert otthon a munka nélküli szülőktől ilyet nem tanulnak. Gyurcsány ötletében – ahogy az Emmi szakértőinek verziójában is – a bentlakásos iskolát a családok szabadon, önkéntes alapon választhatnák.

Az ötlet a Jobbiknak is bejön: már a párt 2010-es kampányában megjelent a bentlakásos iskola létrehozásának szükségessége. Tavaly pedig a nemzeti konzultációjukban ezt kérdezték, nem is titkolva a cigányellenességet: „Egyetért-e ön azzal, hogy a beilleszkedni nem akaró, társaikat zavaró és a pedagógusok munkáját ellehetetlenítő gyerekeket bentlakásos oktatási intézményekben kellene elhelyezni?” A Jobbik szerint viszont szó sincs önkéntességről: a gyerekeket egy ilyen intézménybe kötelezően kellene beutalni.

De liberális körökben is népszerű az ötlet. Vásárhelyi Mária szociológus az Emmi anyagának kiszivárgásakor ezt írta Facebook-oldalára: „Vessetek a mókusok elé, akkor sem értem, hogy miért olyan eretnek gondolat, hogy önkéntes alapon bentlakásos iskolákat szerveznek a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek részére. Az elmúlt 25 év tapasztalatai alapján én azt gondolom, hogy sokan vannak, akik számára ez valóban segítség lenne, ha a szülőkben megvan az akarat, de nincs meg a »képesség«, hogy esélyt teremtsenek a gyermekük számára a kitörésre a mélyszegénységből. A doktrinerséget liberálisban sem bírom.”

MTI Fotó: Balázs Attila

A 168 Óra két szakértőt is megkeresett a témában. Ők indulatok és ítélkezés nélkül beszéltek a bentlakásos iskoláról, részben azért is, mert szkeptikusak a tekintetben, hogy a javaslat valóban lekerült az Orbán-kormány napirendjéről.

– Az olyan individualizált európai társadalmakban, mint a magyar is, a családok középiskola előtt nem engedik ki a gyerekeiket – mondja Kende Ágnes szociológus, oktatási szakértő, aki szerint a szülők ebben a korban még ragaszkodnak az óvó családi burokhoz. – Aki a bentlakásos iskola ötletét leírta, annak eszébe sem jut, hogy ez nem csak a középosztályra jellemző, hanem a roma családokra is. Mély paternalizmusról és felsőbbrendű szemléletről tanúskodik azt feltételezni, hogy majd a roma szülők önként beadják a hat-hét éves gyerekeiket egy ilyen iskolába – állítja, hozzátéve: a gyerek számára az otthoni lét jelenti a biztonságot, „akármilyennek látjuk is mi azt kívülről”.

A mobilitásra Kende Ágnes szerint számos más lehetőség adódik.

– A CEU-n most egy olyan világprogramban vagyok benne, amelynek keretében szegény családból érkező gyerekek hátrányainak leküzdésében segítő programokat tanulmányozunk. Ezek egyike sem tartalmazza a családból való kiemelést, ami minden szempontból káros – fejti ki.

Kende Ágnes hangsúlyozza: a hátrányok kiegyenlítésében sokat számít, ha az iskola bevonja a szülőt az oktatási folyamatba.

– Ez nem azt jelenti, hogy a szülőket a szülői értekezleten megalázzák, azt mondják nekik, milyen ócska a gyerekük. Olyan programokról beszélek, amelyek segítségével a szülő motiválttá válik – mondja. Ez nem könnyű, hiszen a gyerek sokszor épp ugyanabba a nagyon szegény, szegregált iskolába jár, ahová a szülők is, akik kudarccal, önbizalom nélkül kerültek ki az iskolapadból.

Kutatások bizonyítják: amint egy szegény családban számottevően javul a foglalkoztatottság, a szülők sokkal intenzívebben foglalkoznak a gyerekek iskoláztatásával. Nem véletlen, hogy a jobb helyzetű roma családok is menekítik a gyerekeiket a szegregált intézményekből. Liskó Ilona kutatásaiból azt is tudjuk, hogy a roma szülők – akárcsak a nem romák – legalább eggyel magasabb iskolai végzettséget kívánnak adni a gyerekeiknek.

Orsós János pedagógus, a sajókazai Ámbédkar iskolát fenntartó buddhista közösség elnöke azt mondja: az alapvető probléma az, hogy a társadalom cigányokra és nem cigányokra szakadt.

– Az emberek külön szocializálódnak. Nincsenek olyan pillanatok, ahol együtt válnának munkatársakká, sorstársakká, barátokká – emeli ki. – Az elközmunkásodott településeken, ahol más munkalehetőség nincs, úgy nőnek fel a gyerekek, hogy nincsenek egymással közös élményeik, tapasztalataik, ezért előítéletek, sztereotípiák mentén gondolkodnak egymásról. Holott bűn két társadalmat fenntartani – mondja, hangsúlyozva, hogy a bentlakásos iskolák is ezt a kettészakítottságot erősítenék. – Mi lenne az ilyen iskolákban? Agymosás, kifehérítenék a gyerekeket. Elfeledtetnék velük, honnan jöttek, kik ők – teszi hozzá, példaként említve az állami gondoskodás intézményeit, ahol szerinte már most is ez a szemlélet uralkodik. De ez semmit nem segít.

– A legtöbb állami gondozott gyereknek, aki hozzánk jön, még a nyolc általánosa sincs meg – teszi hozzá. Szerinte kár is volna önkéntességről beszélni, hiszen önként a családok nem mondanak le a kicsinyeikről.

– A cigány és nem cigány gyerekek egy faluban, egy városban laknak. Együvé tartoznak. Együtt kéne felvirágoztatniuk majd egyszer a települést, ahol élnek. Ezen kéne dolgozni. Azzal például, hogy megnyitnák az elitképzést azoknak, akiket most bentlakásos iskolába akarnak zárni.