Cica Művek

Amit kínál, nemcsak táplál, de néha a bajból is kiránt. Magában étel azt persze nem tudná, kell hozzá az ember, aki a boltot viszi. Pár éve váláson segített át ebéd mellé tálalt találó mondataival. Muszáj kicsit személyesnek lenni, ha negyedszázada törzsvendég az ember.

Másfelől említett, búsabb korszakom sem ma esett, azóta már lakásomban is újra otthon vagyok, nemcsak a Rómában. Ahol viszont azt is megértően fogadta a gazdasszony: húsevő után vega lett társam.
Tárgyunkra térve: a Róma ételbár szívét, gazdáját mindenki Cicaként ismeri. Kevesebben tudják, gyermekkorából hozott, macskák iránti rajongása okán ragadt rá a név. De természetében is akad hasonlatosság a cirmoshoz.

Elemi után

Nemcsak dorombolni tud, ha kell, odakarmol, ám azzal is előbbre viszi a dolgokat. Kevésbé tájékozott kolléga firtatta egyszer: azonos-e azzal a Cicával, aki a Pipacs bárban lett hajdan népszerű. Felelte neki: „Ne légy hülye, az kéjipari volt, én a vendéglátós vagyok!”
Az „a” persze sokrétű büszkeséget is jelez.

Földes Ilona – Cicaként mégsem anyakönyvezhették – hendikeppel indult. Farmosi szüleinek – még az ántivilágban – nemhogy farmja, de apró földje, munkája sem igen volt, csak hét gyereke. Az Oncsa-sor egyik „szociális” lakásában éltek. Ették, amit a közeli földeken „találtak”. Azzal úgy eltelt, hogy Cica magánétlapjáról – csak az étkezdében kerül a menübe – mára le is került a paprikás krumpli, a burgonya- és a savanyú babfőzelék.

Édesapját a második világégés után, 1951-ben látták újra, amikor megjött a malenykij munkából. Akkor éjjeliőrnek állt a fél tüdejével.

Édesanyjának akadt gondja rendesen, mégsem akarta átengedni egyik gyerekét sem gyermektelen unokanővérének. De az igen kérlelte, és Cica végül a nővérhez került. Amúgy angyali asszonyhoz, aki hivatása szerint a frissen nyílt Ferihegyi reptér leszálló-felröppenő gépeit irányította a kifutóról a kezében lengetett tábláival.

Cicát az elemi után a Wesselényi utcai kereskedelmi iskolába íratta, aki gyakorlatra Rákóczi úti konyhafelszerelési boltba, vaskereskedésbe járt. Ám volt egy mestere, aki nemcsak a tanmenetre ügyelt, hanem ahhoz is volt szeme: kiféle-miféle karakter a tanulója. Látta, Cica nem passzol a rideg fémáruhoz, ezért tanácsolta: szeretetét ne a vasra herdálja, foglalkozzon emberekkel, menjen vendéglátósnak.

Cica így a kereskedelmi után a vendéglátó-ipari szakiskolát is elvégezte, és tizenhét évesen csatlakozott az Otthon étterem kollektívájához.

Csak azt hamarosan Havanna étteremként futtatták tovább, s lett a Kádár-kor strigóinak, örömlányainak törzshelye. Szép és ifjú pincérlánynak pedig maga a purgatórium. Zsiványságot persze lehetett tanulni, de Cica azért nagyon köszönte, amikor kérésére Béla bácsi, a VIII. kerületi vendéglátós vállat vezetője beajánlotta a Rákóczi úti Marika presszóba.

Itt már másféle publikum közegében tapasztalhatta meg, mit ér, ha nemcsak szaktudás, hanem empátia is akad az emberben.

Mind jobb helyek

Csak táncdalénekesből olyanok adták a rendelést, mint Sárosi Katalin, Kovács Erzsi, Németh Lehel. És persze mesélték közben színes életük árnyasabb, fényesebb epizódjait. A diszkréciónak éppúgy híre megy, mint a példás kiszolgálásnak.

Cica meredeken ívelő pályafutásának következő állomása: az akkori Dunapark kávézó és az azzal közös igazgatás alatt álló Margitszigeti Casino.

Haladva az időben: NDK-s terepgyakorlat a lipcsei Park Szállóban, majd a Váci utcai Anna presszó, nyaranta a siófoki Európa Szálló.

Ne titkoljuk, mind jobb helyek, a barakkrendszer mást mutató kirakatintézményei.

Közönségükből volt, akinek futotta a jóra, a másik mímelte, hogy élhet úgy, ahogyan teszi. Lélektanból Cicánál kisebb kvalitás is kikupálódott volna köreikben. A maga részéről a honi képzésben legalább a tárgykör kandidátusi szintjéig jutott, majd öt év ausztriai vendéglátózás után lett professzora: a vasfüggöny túlsó felén az új nívójú gázsi mellett más habitusú vendégkört is megismert. Azzal is hangot talált.

Hazatérve – a nyolcvanas évek elején – Cica már üzletvezetőként jegyezte a hamar legendássá lett Gyertya éttermet, majd a Balettcipőt. Utóbbi a művészvilágnak volt törzshelye, este kilenctől zakatolt reggel tízig. Közbevetőleg: Cica ma sem tudja, mi az a fáradtság. Azt mondja: hivatásának alapja szenvedély és derű, ha az egyik elkopik, annyi a boltnak. Nem bonyolult.

Néha döccen persze az élet. Cica első férje katona volt, sofőr a seregben, politikai tisztet fuvarozott, amikor telibe jött egy teherautó. Nem tegnap esett persze. Fiuktól már unoka van. Cica második urával sem az első tíz évét tölti.

Cica a Róma ételbárt 1987-ben indította be. Ismerőstől vette át döcögő üzletmenettel. Azóta dübörög.
A honi törzsevők között színészek, taxisok, írók, üzletelők és üzletemberek, dzsesszisták, orvosok, muzsikus romák, könyvelők, artisták, skriblerek. Ismert arcok, hétköznapi életek. Volt persze, aki kikopott, vagy csak alkalmilag bukkant fel.

A Fidesz-vezérkar a pártalakulás idején volt napi betérő a budai étkezdében – hogy irányba álltak, másfelé kezdtek étkezni.

Minapi szocialista miniszterelnök – eggyel az utolsó előtt – egyszer jött csak, pedig nagyon ámult, tetszett neki, hogy kanállal ehető, amit máshol késsel-villával illik. A rendek-rangok olvasztótégelyeként üzemelő kifőzdében ilyesmin persze más nemigen csodálkozik.

Mindegy, aki elment, elment, jöttek mások, lettek törzstagok. Itt vannak már az útikönyvből écát kapott turisták is az asztaloknál. Téli–őszi időszakban a két apró belső helyiségben, jobb időben a Csalogány utcai fák alatt.

Nem nagy titok

A kotta, ami a publikum előtt rejtve van, negyedszázada változatlan: Cica férje hajnalban indul a piacra, asszonya reggel hétre ér a boltba, délután ötkor már a kasszával is végez. Közte van a főzés, kiszolgálás. Utóbbi már kirajzolva – ami előbbit illeti, az sem nagy titok: a legjobbat, korrektül, árban, adagban.

Nem trükközni kell, hanem gazdálkodni. Azt úgy is lehet, hogy bőven kerül minden a fazékba. Egyetlen példa: húsleveshez minimum az orja, marhanyak, libaszárnytő. Dús lesz a lé, ráadásul az orját, nyakat külön fogásként is el lehet adni. A szárnytővel pedig az a helyzet: Cica nemcsak macskáknak, embereknek, angyaloknak, de a kutyáknak is barátja.