Cenzúrázták Jávor Benedek jegyzeteit a paksi szerződésről

Jávor Benedek Facebook-közleménye remekül és részletesen rávilágít arra, hogyan működik az ország irányítása, ezért változtatás nélkül közöljük a szöveget.

„Július közepén – félévnyi levelezés és engedélyeztetés eredményeképpen – lehetőséget kaptam, hogy európai parlamenti képviselői jogaimmal élve betekinthessek a paksi bővítés 2014 decemberében megkötött megvalósítási szerződéseibe. Nem ment egyszerűen, mert az iratok olvasgatása közben egy államtitkárnak kellett üldögélnie velem a szobában, és hát egy államtitkárral érthetően elég bonyolult volt időpontot találni. De végül sikerült, és telefont, táskát, papírokat kint hagyva beléphettem a Szentek Szentjébe (ami egy alagsori félszoba a Miniszterelnökségen), hogy betekintést nyerjek mintegy háromezer oldalnyi angol nyelvű szerződésbe. Ennek során – lepecsételt, miniszterelnökségi papírokon – jegyzeteket is készíthettem saját felhasználásra. No nem mintha elvihettem volna magammal a készített jegyzeteket, azokat a betekintés végén ott kellett hagynom. Először átvizsgálta őket a Miniszterelnökség, és személyesen Lázár János hagyta jóvá, hogy melyek azok a minősített információk, amelyeket törölni kell belőle. Ez három hónapjába tellett az elfoglalt Miniszterelnökségnek és az azt vezető miniszternek.

Hétfőn azonban – amikor újabb iratbetekintésre érkeztem a hivatalba – végre kézhez kaptam a saját jegyzeteim másolatát. A szigorú biztonsági átvizsgálás eredménye alant látható. A miniszterelnökség a szerződések címein túl egyetlen félmondatot hagyott meg a saját jegyzeteimből – a többit egy az egyben törölte. Ez a félmondat abból az üzemanyag-ellátási szerződésből származik, amelyet az Euratom Ellátási Ügynökség februárban megvétózott, és amely helyett márciusban új szerződést kellett kötni.

Azaz egy érvényben nem lévő szerződés azon félmondata maradt az egyetlen nyilvánosságra hozható információ, mely szerint a kiégett fűtőelemek Oroszországba való visszaszállításának lehetősége csak az orosz fél által szállított fűtőelemekre áll fenn.
Nyilvánvaló, hogy a szerződéseknek vannak olyan elemei, amelyek okkal védendőek (biztonsági megfontolásokból vagy méltányolható üzleti érdekből). De a szerződéseket áttekintve biztos vagyok benne, hogy a dokumentumok 80 százalékának a nyilvánosságra hozatala semmiféle biztonsági vagy üzleti érdeket nem sértene. Megismerésük ellenben a beruházás pénzügyi, társadalmi és környezeti kockázatait végső soron viselő magyar állampolgárok elemi joga. Elemi jogunk lenne tudni, hogy pontosan mennyibe is fog kerülni a beruházás; milyen ütemezésben hívjuk le a forrásokat; milyen jog alapján fogjuk a vitarendezési eljárásokat lefolytatni; a közszájon forgó ár tartalmazza-e az áfát vagy sem; visszaszállíthatjuk-e majd a kiégett fűtőelemeket Oroszországba újrafeldolgozásra, vagy sem; milyen mértékű büntetőkamatot alkalmazhat az orosz fél, ha késünk a hitel visszafizetésével; milyen kötbérre számíthatunk, ha az oroszok csúsznak a megvalósítással és a többi és a többi. Magyarország nem találtatott méltónak, hogy választ kapjon ezekre a kérdésekre. Majd a kormány tudja mindezt helyettünk.”