Bukás

– Azt hittük, a klikes (Klebelsberg Intézményfenntartó Központ) hibák után visszakapjuk az iskoláink fenntartását, de nem. Még az üzemeltetést is elveszik tőlünk. Elvették az egészségügyi, oktatási intézményeinket, mi meg majd maximum azért ülésezünk, hogy eldöntsük, mi legyen a kátyúkkal. Ha nem akarjuk, hogy a testületeink sóhivatalokká alakuljanak, most nagyon kéne hangoskodnunk – mondja egy neve elhallgatását kérő polgármester a 168 Órának. Úgy látja: az önkormányzati tulajdon korlátozása alkotmányossági aggályokat is felvet, mert kétharmados törvényt érint.

A kormány a teljes államosítás mellett döntött, mert szerinte „egyértelmű felelősségi viszonyokat kell biztosítani”. Ha így van is, rejtély, miért nem merült fel alternatívaként például, hogy azok az önkormányzatok, amelyek vállalják az iskoláik fenntartását és működtetését, visszakapják-e erre a jogukat. Ettől még, ha erre egy település objektív feltételek hiányában nem képes, az állam továbbra is fenntartó maradhatna.

A szakmai konszenzust nélkülöző újabb államosítás a tervek szerint úgy néz ki, hogy a Klik helyett létrejönne egy szakmai irányító-tervező központ – ennek neve Klebelsberg Központtá rövidülne – 56, önálló költségvetéssel működő tankerületi központtal, azaz mini-Klikkel. Emellett visszaadnának valamennyi jogot az iskolaigazgatóknak. De ez sincs előkészítve: a még nem is létező költségvetési szerveknek július 1-jétől kellene létrejönniük.

– Azzal, hogy a Kliket hároméves tevékenysége után át kellett szervezni, az állam elismerte, hogy a koncepció megbukott – mondja lapunknak Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke. – A tervezett 56 központ ugyanolyan mechanizmussal fog működni, mint a Klik. Amikor elvették tőlünk a fenntartást, sok pénzt tettünk a működtetésbe. Számos helyen kifestettünk, felújítottunk. Most elveszik tőlünk az üzemeltetést, azzal a jelszóval, hogy mi nem működtetünk jól, a vegyes rendszer megbukott. De nem az önkormányzati üzemeltetés bukott meg, hanem a Klik. Ha voltak viták az állam és az önkormányzatok között, azok a törvényi szabályozatlanság miatt lehettek.

Gémesi szerint diszkriminatív, hogy miközben egyház, alapítvány, egyesület fenntarthat iskolát, az önkormányzatoknak megtiltják.

Érdemes felidézni, hogy nemcsak a mostani döntés, de a Klik létrehozása is mennyire előkészítetlenül történt. 2013. január elsejétől – a tanév közepén – a Klik úgy vette át az önkormányzatok iskoláinak fenntartását és lett Európa legnagyobb munkáltatója, hogy két hónappal korábban még értelmezhető költségvetése sem volt. A központ ekkor a szakképzéssel együtt háromezer intézmény működéséért, 1,2 millió diák oktatásáért felelt, 120 ezer pedagógus és 30 ezer iskolai alkalmazott került a fennhatósága alá. A kormány a költségvetési gondokat igyekezett az önkormányzatokra kenni: azt állította, hogy a települések megtévesztették, nem az iskoláikra fordított valós összeget közölték, ezért nem tudták, mennyi pénz kell a Kliknek. Akár így volt, akár nem, tény, hogy a központi kormányzat és az önkormányzatok együtt lényegesen több forrást költöttek az oktatásra a 2013-as államosítás előtt. (A közoktatásra fordított állami kiadások már 2006-tól csökkenni kezdtek, mára ez a mélyrepülés ott tart, hogy Magyarország 3,9 százalékkal sereghajtó Európában a GDP-arányos közoktatásra fordított állami forrásokat tekintve.)

A túlzott központosítás, a tanszabadság megvonása, a diákok túlterheltsége, a pedagógus-életpálya átgondolatlan és erőltetett bevezetése, a tanfelügyeleti rendszer kiépülésének konfliktusai mind-mind egyszerre feszítették a rendszert, miközben a Klik költségvetését egyik évben sem sikerült megtervezni. És ezt már nem lehetett az önkormányzatokra fogni. Volt azonban más ürügy is: a köznyelvben „krétaüggyé” egyszerűsített eszközbeszerzési problémahalom. Vagyis az, hogy az iskolák még a napi működésükhöz szükséges dolgaikat is csak több hónapos csúszással tudták elintézni. És bár a működtetés a háromezresnél nagyobb lélekszámú településeken az önkormányzatoknál maradt, a törvény nem fogalmazta meg egyértelműen, hogy a különböző iskolai karbantartások, beszerzések kihez tartoznak.

A drasztikus központosítást a kormány azzal magyarázta, hogy az önkormányzati rendszer nem biztosított egyenlő esélyeket a gyerekeknek, mert egyes települések nem tudták fenntartani iskoláikat. A Klik megjelenése azonban csak rontott a helyzeten. Egyrészt több olyan kistelepülés is akadt, ahol a közüzemi számlákat éppen az állami intézményfenntartó nem fizette, másrészt az iskolák közötti – amúgy is meglévő – különbség gyorsulva növekszik. Ráadásul a Fidesz-kormány megkönnyítette az önkormányzatoknak, hogy iskoláikat átadhassák az egyházaknak, amit a közelgő államosítás réme miatt azok egy része gyorsan meg is tett. A jobb körülmények közül érkező gyerekeket az egyházi iskolák kimazsolázták, ezzel a Klik iskolái végképp leszakadtak. Az államosítás után a kormány semmit nem tett a szegregáció megfékezésére. Se a Klik, se a kormányhivatalok nem léptek fel a szegény és jobb helyzetű gyerekek együtt nevelését akadályozó helyi törekvések ellen.

A folyamatos tanári tiltakozások nyomán a kormánynak olyan szereplőt kellett találnia, aki képes kezelni a helyzetet. Palkovics László már bizonyított: a felsőoktatásban kivételes diplomáciai érzékről adott tanúbizonyságot. Vezetésével mint kés a vajon, úgy ment át a felsőoktatási szektoron az egyetemi autonómiát korlátozó megannyi intézkedés: a kancellárok kinevezésétől kezdve a konzisztóriumok felállításáig bezárólag. Csakhogy Palkovics, aki komoly tudományos munkássággal a háta mögött értette az egyetemi világot, most kevésbé otthonos terepen mozog. Kívülállóságának szimbolikus bizonyítéka, hogy amikor a közoktatásról beszél, diákok, tanulók helyett következetesen hallgatókat említ. Nem is sikerült pacifikálnia a közoktatás világát – a Tanítanék Mozgalom legközelebb június 11-re szervez tüntetést.