Budapest Bár

„Szerettük volna a cigányzenét kicsit megújítani”
A ritka bár, amely hétköznap van nyitva

A Szívemben bomba van című slágert több mint 400.000-szer hallgatták meg a YouTube-on. Telt házas koncertek, négy muzsikus és tucatnyi énekes. Közelgő Dél-Amerikai útja előtt beszélgettem Farkas Róberttel, a Budapest Bár hegedűsével és szívével-lelkével aranylemezekről, zenei időutazásokról, ösztöndíjakról, Kistehénről.

- Sűrűn indult az idei év a Budapest Bár számára: nagy érdeklődés övezte koncertek, legjobb szórakoztató zenei album-jelölés a Fonogramon, aranylemez-átadás. Mit jelent mindez az elismerés?
- Jó két éve vagyunk a színpadon a Budapest Bárral és nagy örömmel tölt el minket a rengeteg felkérés és a hálás közönség. Az év elején a MÜPA hangversenyteremében nyitottunk, a sokadik telt házas koncertet adtunk. És hát az aranylemez: el sem akartunk hinni! Tavaly szeptemberben jelent meg a második albumunk, a Volume 2: Tánc, alig három hónap alatt lett aranylemez. Ilyen hamar ennyi embert érdekelt, ennek nagyon-nagyon örültünk.
- Milyen volt a legutóbbi koncert fogadtatása?
- Az A38 hajón játszottunk március 2.-án vendégművészünkkel, Mazz Swifttel és fantasztikus volt a hangulat. Nem terveztük olyan maratoni koncertnek, mint a február 16.-án és 17.-én tartottat, ahol mind a két lemez anyagát bemutattuk. Az 3 és fél órás volt, a múlt heti pedig végül mindössze 10 perccel lett rövidebb. Tavaly novemberben New Yorkban játszottunk, a New York-i magyar évadot zártuk. Ott ismertük meg ezt a kiváló énekesnőt, akivel nagyon jól tudunk együtt dolgozni. Az énekesek is nagyon megszerették.

- Idén már hároméves születésnapot ünnepelnek. Hogyan született meg a zenekar?
- A Budapest Bár családi vállalkozásként indult. Feleségemmel, Gáncs Andreával –aki a zenekar menedzsere– gondolkodtunk el azon, hogyan lehetne a cigányzenét egy kicsit megújítani. A 30-as, 40-es évek kávéházi cigányzenéje már nagyon régen eltűnt, szerettünk volna neki új lendületet adni neki, valahogy felfrissíteni. Hiszen egy kultúra csak akkor marad fönt, hogyha a fiatalokat érdekli és odafigyelnek rá. A Bár megszületése előtt egy évvel volt egy kvartettem, rendezvényekre, díjátadókra jártunk muzsikálni. Igényes szórakoztató zenét, szalonzenét és jazzt játszottunk. Készítettünk egy demóalbumot, amin szerepelt a Halálos tavaszt is. Hazavittem megmutatni a feleségemnek, ekkor mondta, hogy ezt meg kellene csinálni énekesekkel. Valahogy így indult a Budapest Bár. Először csak egy-két énekesre gondoltunk, de végül tízen lettek. Szalóki Ágival a Besh o droMban dolgoztunk együtt annak idején, Kollár-Klemencz Lacival a Kistehénben, a Németh Jucival már tanítottunk korábban gyerekeket, tehát voltak kapcsolódási pontok. Egyéniségeket kerestem. Egyébként mindenki elsőre igent mondott.
- A 30-as, 40-es évek füstös kávéházi hangulata keveredik a magyaros dallamvilággal és egy jó adag cigány temperamentummal. Hogyan valósították meg ezt az egyéni, semmi mással össze nem téveszthető stílust?
- A mostanában nyíló kávéházak engem azokra a 30-as évekbeli jóféle kis helyekre emlékeztetnek, ahová értelmiségiek jártak és akár egy fél napot is el tudtak ott tölteni. Ezek a helyek újra megnyíltak, tele fiatalokkal, akik hosszú órákat, akár délelőttöket, délutánokat és estéket kávéznak, üldögélnek, beszélgetnek. És ha már ilyen kávézók nyílnak, miért nincs egy olyan album, ami ezt a világot egy kicsit visszahozza, és van benne valami plusz? Ez a plusz pedig nem más, mint hogy a kávéházi cigányzenét rock and roll énekesek éneklik. Teljesen a saját előadásukban öltik magukra a dalokat, és azt hiszem, ez adja meg ezt a különleges világot. Ami még különleges lehet a közönségnek vagy a fiataloknak, hogy ezeket az énekeseket korábban nemigen hallhatták cigányzenekar kíséretével a színpadon.
- A zenei alapot a hegedű, a cimbalom, a tangóharmonika és a bőgő adja. Három, Önhöz hasonló elhivatottságú zenész tagja még a Budapest Bárnak.
- Farkas Misivel nagyon-nagyon szoros kapcsolatban vagyunk, régről ismerem. Még a 100 Tagú Cigányzenekarban találkoztunk először, és azóta több zenekarban játszottunk együtt. Ökrös Karcsi barátommal a Zeneakadémián ismerkedtünk meg. A zenekarhoz negyedik tagként csatlakozott Misi öccse, Richárd. Nagyon örülök, hogy nemcsak kiváló és érdekes énekeseket találtam, hanem ezt a zenekart is. Egyaránt jó velük a próbákon és a színpadon együtt dolgozni. Mindenki a tudása legjavát adja bele a Budapest Bárba. Az emberek pedig örülnek, hogy ilyen őszinte és erős produkciókat látnak.
- Milyen szervezési előkészülteket igényelnek a próbák ennyi zenésszel és énekessel?
- A próba első nekifutásra nehéznek tűnhet, de egyébként nem olyan vészes. Nem kell egyszerre 10 énekessel próbálni, de előfordul, hogy egy délután három-négy énekes adja át egymásnak a kilincset. Nemcsak a közönségnek, hanem az énekeseknek is meglepetés, ha új dalok kerülnek a boncasztalra. A próbákon nem hallják egymást, így csak a színpadon lehet megtudni, milyen új dalt hozott másik. A próbák nagyon jó hangulatban telnek a cimbalmos és a bőgős, Misi és Richárd lakásában. Az anyukájuk, Rózsika ellátja az énekeseket és a zenekart finom falatokkal, mindennel, mi szem-szájnak ingere. Mikor mondom, hogy próba lenne, akkor az énekesek ezer örömmel jönnek. Amíg az egyikkel dolgozunk, addig Rózsika lelki életet él a többiekkel a konyhában. Így lesz igazán kerek a próba.

- Március 16.-án két hónapra Dél-Amerikába utazik tanítani és tanulni. Hogyan nyerte el az ösztöndíjat?
- A második alkalom lesz, hogy Brazíliába utazom ilyen módon. A tavalyi évben a London Jazz Fesztivál ajánlott az angliai HSCB Bank ösztöndíjára, melynek az volt a lényege, hogy valamilyen európai, de Anglián kívül élő művész utazhasson egyik földrészről a másikra az ottani kultúrát tanulmányozni és a saját művészetét kicsit odacsempészni. Egy 40 fős, fiúkból és lányokból álló énekkarhoz kerültem. A brazil gyerekeknek magyar népdalt tanítottam, öt kislányt pedig hegedülni, noha előtte még a hangszert sem ismerték. A feleségem is kint volt velem, a népdalok szöveget ő tanította meg, ami nem volt egyszerű: a gyerekeknek eleinte sok gondot okozott a hosszú-rövid magánhangzók megkülönböztetése. Három hónapnyi munka után végül másfél órás koncertet adtunk. A kis hegedűsök magyar népdalt játszottak és az énekesek magyar népdalt énekeltek. Három hónap zenében nem olyan hosszú idő, ám mégis nagyon sokat el tudtam érni a gyerekekkel. Tehetséges, ámde hátrányos helyzetű gyerekekről volt szó, akikkel nagy örömmel foglalkoztam. Kedvesek, mosolygósak, szófogadók voltak Amíg a kórussal dolgoztam, közben magam gitárleckéket vettem. Most a Nyílt Társadalom Alapítvány segítségével fogok kijutni Dél-Amerikába és ugyanígy fogom a gyerekeket tanítani. Ám nemcsak tanítani és gitározni fogok, hanem Buenos Airesbe is ellátogatok, és a tangóhegedülés fortélyait fogom elsajátítani.
- Játszik hegedűn, zongorán, tangóharmonikán, gitáron. Van még esetleg olyan hangszer, amin szívesen megtanulna muzsikálni?
- Amilyen hangszer csak van, amit láttam-hallottam, azon mindegyiken szeretnék játszani. Azonban szelektálni kell, mert egy életbe nem fér bele ennyi hangszer. A közeljövőben nem tervezek újabbat, amiket választottam, azokon is kell épp eleget gyakorolni.
- Vendégmuzsikus a Romano Dromban és a Pannonia Klezmer Bandben, balkáni zenét játszik a Besh o droMmal, dzsessz-kelta-cigányzene ötvözetét a Magic Feetben. És akkor még nem is említettük a klasszikus zenét és a Kistehén Tánczenekart. Melyik áll Önhöz a legközelebb?
- Most mindenképp a Budapest Bár. Amikor elindulunk koncertezni, az olyan, mint egy igazi wellness hétvége. Nemcsak én érzem így, hanem az énekesek és a zenekar is. Olyan emberekkel dolgozom, akikkel nagyon jó együtt lenni a színpadon és beszélgetni akár zenéről, akár családról. Meg tudjuk osztani a problémáinkat, örömeinket és tanácsokat adunk egymásnak. Az énekesek itt föltöltődnek. Mindegyikük zenekarvezető, a saját koncerteken az egész előadást kell vezényelniük, míg itt egy-két számot elénekelnek és közben maguk is szórakoznak. A Budapest Bár nagyon komplett és ez az a ritka bár, ami nem hétvégén van nyitva, hanem hétköznap.
- Mi ennek az oka?
- Hétvégén az énekesek a saját zenekarukkal játszanak. Nem is várjuk el, hogy azért ne játsszon tíz zenekar, mert a Budapest Bár épp nyitva van. Megpróbáljuk a koncertjeinket hétköznapra tenni, és így mindenki játszhat a saját zenekarával hétvégeken.

- Két megjelent CD, teltházas koncertek, hatalmas érdeklődés. Mik a Budapest Bár tervei a közeljövőre?
- Rengetek tervünk és ötletünk van. Jelenleg készül az új albumunk, amin a zenekar mutatkozik be még egy kicsit közelebbről. Vendégművészünk Mazz Swift, aki nemcsak énekelni fog, hanem közösen előadunk hegedűduettet is. Jól megértjük egymást, a közös munka számomra és számára is igazi kihívás. Velünk dolgozik továbbá Illés Ferenc is, aki a jangojazz világából érkezett. A lemez valamikor ősszel várható.
Egy másik album még nagyon kezdetleges fázisban van. Ugyan kicsit tovább jutottunk, mint a gondolat, de még a próbáknál nem tartunk. Az előző két lemez erejéig olyan dalokkal dolgoztunk, ami a zenekarhoz áll kicsit közelebb és nem az énekesekhez. Az én gyermekkori szerelmem a 30-as, 40-es évek zenéje volt, cigányzenekarokat hallottam ilyen dalokat játszani. Az énekesek mesélték, hogy nekik ezt a 80-as és 90-es évek, az Európa Kiadó, a Kontroll Csoport, a Trabant jelenti. Nagy kihívás ez számunkra, mert ezeket a dalokat cigányzenekarok még sohasem játszották. Jövő tavaszra szeretnénk elkészülni ezzel a lemezzel. Ezenkívül megkértem egy-két énekest, hogy írjanak saját számokat is. A cigányzene hangzásvilágára már nagyon régen írtak dalokat, amiket írtak, azokat most játsszuk éppen. Kollár-Klemencz Laci és Ferenczi György egy teljes albumot fognak saját dalokkal megtölteni, amit aztán közösen hangszerelünk.
- Sokat hallottunk mostanában a Kistehén Tánczenekar körüli változásokról.
- Valóban volt egy zavaros időszak, de már eltelt egy pici idő és a Kistehén újra jól van. Laci tulajdonképpen a régi zenekart csinálja új emberekkel, ez a Kistehén Melankólikusok. A többiek pedig létrehozták az Intim Torna Illegált. Most mindenki meg van elégedve és mindenki jól van.
- Minden erejével a Budapest Bárra koncentrál, vagy van még zenekar, ahol mostanában közreműködik?
- Keleti András a Colorstar frontembere, a zenekar akusztikus verziójának vagyok az egyik vendégművésze. Ha ráérek, és itthon vagyok, akkor mindig játszom velük. Most ez van, és egyelőre nem nagyon fér más az életembe.
- Ennyi próba, fellépés közt hogyan jut idő a magánéletre?
- A feleségem veszi le azokat a terheket a vállamról, amiket én egyébként nem bírnék el. Ő végzi az igazi nagy háttérmunkát, mindazt, ami előreviszi a zenekart. Amikor elmegyünk egy koncertre, akkor szórakozni megyünk. A magam nevében beszélek erről, de tudom, hogy a Budapest Bár neki is a szíve csücske. Ha két embert nemcsak a munka köti össze, hanem a magánélet is, az nagyon jó. Igazából nem is tudom különválasztani a kettőt, mert annyira összefonódnak. Azt hiszem, ez így van jól.