Bróker és barátja

Itt az újabb kormányzati ámokfutás. A külügyminisztérium közleményével kezdődött. Azt írták: a tárcához tartozó Magyar Nemzeti Kereskedőház néhány nappal a Quaestor öncsődje előtt szakértők tanácsára kivette a brókerházban tartott közpénzt, 3,8 milliárd forintot. Ne felejtsük: később az öncsőd is hazugságnak bizonyult.

De a külügy továbbmagyarázta, mit keresett ott a közpénz: „A Quaestor korábban mindenfajta felügyeleti vizsgálaton megfelelt, a cégnél történő pénzelhelyezést a felügyeleti szervek soha nem minősítették kockázatosnak.” Csakhogy tőzsdeinformátoraink másként látják: a Quaestor-csoport a kilencvenes évek óta bocsátott ki hasonló konstrukcióban kötvényeket, és a visszaélésekről a pénzügyi és a politikai elit egy része is tudhatott.

Mindenesetre Tarsoly Csaba Quaestor-főnök igencsak jó barátja Orbán Viktornak. A miniszterelnöknek még a fényképét is kitette dolgozószobája polcára. Mások szerint Tarsoly szerette az Orbán-közeli stadionlelátókat is. Talán nem véletlen, hogy a kormányfő is beszállt a brókerbotrány védelmi kommunikációjába. Először azt közölte, azért helyeztek ki közpénzt, mert a Magyar Államkincstár nem alkalmas arra, hogy jól kezelje ezeket a pénzeket.

Vajon ez a gondolkodás nem ütközik törvénybe?

Katona Tamás, az MSZP gazdaságpolitikusa, volt pénzügyi államtitkár a 168 Órának elmondta: az Államháztartási Törvény pontosan meghatározza, mit kell tenni a közpénzzel. A törvény 79. szakasza pedig megjelöl egy nagyon széles kört – költségvetési szervektől az állami kórházakig –, amely kizárólag a Magyar Államkincstárnál vezetheti a számláját. Márpedig a közjog úgy működik: csak azt szabad, amit a törvény kifejezetten megenged – szemben a magánjoggal, amely szerint mindent szabad, amit a törvény nem tilt.

– Mindezt a jogvégzett miniszterelnöknek is tudnia kellene – folytatja Katona. – S noha éppen ők verték szét a közigazgatást, és ma már a Magyar Államkincstár is másként működik, ám ettől még ez a szervezet kezeli a költségvetést is.

Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter aztán már Orbán mondatait védte nyíltan: a külügy államkötvénybe fektetett, nem rizikós befektetésekbe.

De – miként Katona Tamás is mondja – brókercégnél nem lehetett volna állampapírt tartani. A valóságban ez úgy működik: az ügyfél értékpapírszámlát nyit a cégnél, és megbízást ad állampapírok vételére. Viszont ezt nem tudja kivenni: vagyis visszaválthatja és elviheti cserébe a készpénzt.

Mellár Tamás közgazdászprofesszor szerint is értelmezhetetlen Lázár állítása.

– A Magyar Nemzeti Kereskedőháznak jóval többe kerülne, ha a kezelési és egyéb költségekkel terhelt állampapírt a Quaestoron keresztül venné.

Azaz valószínűbb, hogy valamilyen más, magasabb jövedelmezőségű eszközben tarthatták a közpénzt. Mellár szerint ha jól kezelik a költségvetést, akkor nagy mennyiségű felesleges pénz nem is maradhatna befektetési célokra. Hiszen ha van forrás, azt úgy kell ütemezni, hogy a kifizetések idejére a megfelelő helyekre kerüljön.

Már a botrány kirobbanásakor kerestük a választ arra: honnan tudhatta a külügy, hogy „befektetései” veszélybe kerültek a Quaestornál? Akkor az volt a tárca válasza: a mindenki számára elérhető információkból tájékozódtak. Még szakértő sem kell a cáfolathoz: ha az információkról „mindenki” tudott volna, nem lenne harmincezer károsult. Másfelől a Buda-Cash botrány után is azt mondták tőkepiaci szakemberek: nem tartanak dominóeffektustól a bedőlt brókercégek miatt.

Ehhez képest Orbán múlt héten végül meghazudtolta és voltaképpen „feladta” magát. Soproni sajtótájékoztatóján bevallotta, ő rendelte el, hogy a minisztériumok vegyék ki a brókercégnél lévő pénzeiket. Hozzáfűzte: azért döntött így, mert a „dominóhatással fenyegetett időszakban” egyetlen forintnyi közpénzt sem szabad brókercégeknél tartani.

– Ha a miniszterelnök olyat látott, amit más nem láthatott, azt úgy hívják: bennfentes kereskedelem. A Quaestor-ügyfelek többsége nem kapott olyan információkat, amelyek alapján ésszerű döntést hozhattak volna – említi Hack Péter büntetőjogász. És furcsának találja, hogy lassan hetek telnek el a botrány kirobbanása óta, ám a nyomozó hatóságok semmilyen vagyont nem foglaltak le. Kormányzati színjáték keretében benyújtottak ugyan egy indítványt, hogy ilyen ügyeknél zárolhassák a vagyont, ám ezt már a jelenlegi jogszabályok szerint is megtehetnék.

Azt is nehéz jóhiszemű lépésnek nevezni, hogy Tarsoly Csaba, amikor már „égett a ház”, egy büntetett előéletű közmunkásnak átjátszotta cégét. Aztán visszavette tőle. Végül azért az ügyészség – három héttel az öncsőd bejelentése után – egy maratoni tárgyalássorozat végén vasárnap este elrendelte Tarsoly és két társa előzetes letartóztatását.

De vajon mindez elvezethet-e Orbán Viktor bukásához? Nyugat-Európában hasonló ügyek kapcsán mondtak már le kormányfők.

– Nyilvánvaló: Magyarországon is annak kell lemondania, akinek minden gyanú szerint jobb értesülései voltak. Első körben ez mindenképp a miniszterelnököt jelenti – fogalmaz bátran Mellár.
És ki folytathatná a sort? Rögtön Orbán után a külügy vezetője, Szijjártó Péter.

Egyébként a BTK úgy rendelkezik: aki bennfentes információ felhasználásával pénzügyi eszközre vonatkozó ügyletet köt, az három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható.

Csakhogy Orbán politikai rendszere maga bennfentes. Mindenki mindenkinek a foglya. Az ügyészség nem független szervezet, az ÁSZ és a Kehi – amelyeknek lenne mit vizsgálniuk a Quaestor és az állam összefonódásának ügyében – kormányzati, azaz politikai megrendelésre dolgozik csak. A felelősségre vonás is Orbántól függ.