Botránykirály – Farkas Flórián kezét még soha senki nem engedte el

2014 tavaszát írtuk, választási záró összejövetel volt.

– Hajrá, Fidesz, hajrá, Lungo Drom! – rikkant egy hang a hátunk mögött. „Új tavaszi seregszemle” ez, egy csapat roma vegyül a CÖF-turmixba, megosztó hatást keltve a polgári közönségben. Pedig a korán érkező hőségben elkel a megújító lendület, és Farkas Flórián embereiben ez megvan. Messziről jöttek, de ideértek, és azonnal be is rendezkednek a Hősök terén. Egy Kusturica-film forgatagában találjuk magunkat. A lábunk alatt kissrácok köröznek (legalább nyolcan), két kalapos-bajszos férfiú a Hősök terére állít két kerti széket, az olajos betonon verik a blattot. A nők cigarettáznak, énekelnek és veszekednek, két kamaszlány táncra is perdül a Kossuth-nóta dallamára. Csak a két elnyűtt atyafi izzad a melegben, hősiesen a tömeg fölé tartva az öt méter széles Lungo Drom-logót. A megyefőnök előremegy, szájukba dug egy cigarettát, és meggyújtja.

2014 tavaszán még működött a gépezet. Farkas dicsősége csúcsán állt. Jól választott. Aztán egy év sem kellett hozzá, és látványosan bedőlt minden. Sokatmondó a lázas sietség, amivel a kormányzat a Híd a munka világába program pénzügyi és szervezeti nyomait próbálja eltakarítani. Az eltűnt milliárdokat az unió valószínűleg sosem fizeti ki. Az autók, a luxusirodák megmaradtak, a megbízások hasznán kormányközeli vállalkozók gazdagodtak. Nem tudni, hány munkahely létesült.

MTI Fotó: Bodnár Boglárka

A megtört Farkas, ha interjút ad néha, panaszkodik: amíg ő vitte az ügyeket (az ORÖ elnöki posztjáról összeférhetetlenség miatt le kellett mondania, amikor miniszterelnöki biztossá nevezték ki), jól mentek a dolgok. Utódai vitték jégre a roma önkormányzatot. 1,6 milliárd miatt nyomoz az EU csalás elleni hivatala, az OLAF, vizsgálódik a NAV, az Emberi Erőforrások Minisztériuma a támogatást követeli vissza, miközben ugyanez a kormány a csődközelbe jutott szervezetet 1,3 milliárddal segítette ki, alig hagyva adósságot rajta. Ez látszólag ellentmondás. Valójában maga Farkas az ellentmondás. Miniszterelnöki biztosi posztja is az. Hogy pont ő „a cigányság istápolója” (Orbán kifejezése), az is. Hogy Audival gördül be a cigánysorra, az is. A megújított Fidesz–Lungo Drom-paktum is az. Hogy a Lungo Drom neve ma sem szerepel a Fidesz honlapján a szövetségesek között, az is. Hogy a vizsgálat vontatottan halad, az is.

Kevés Farkasnál utáltabb ember van manapság a roma politika világában. Orbán mániákusan ragaszkodik hozzá. „Szövetségesek kezét nem engedjük el” – mondogatja. Farkasról most, hogy azt hitték, bukni fog, sok mindent kiderítenek. De ezek pitiáner dolgok. Húszévesen fejezte be az általánost, de ettől akár zseni is lehet. A hetediket Szolnokon, a dolgozók „Tejüzem” iskolájában, a nyolcadikat 1977-ben egy dunaújvárosi esti tagozaton. Fokozatosan jött fel. 2001-ben, amikor biztos volt benne, hogy a politika életre szóló biznisz (más foglalkozása úgysincs), Budakalászon leérettségizett. Osztálytársait nem találja senki. Bizonyítványa hosszasan keringett, végül meglett. Később azt tódította magáról, hogy az ELTE Társadalomtudományi Karán (vagy a jogin) politológiát oktatott. A sajtó által kérdezett Navracsics Tibor, aki akkor a jogi karon oktatott, nem emlékezett rá.

Farkas Flórián Szolnok megyében, Tiszaroffon született 1957-ben. Aki megfordult abban a faluban, tudja, Farkast a sors a Kádár-kor közepén építőipari betanított munkásnak szánta. Még a régi rendszer (és a Hazafias Népfront) emelte ki a sorból. Állítása szerint 1982 óta vesz részt a roma közéletben. 1987-től a pártállam szatellit­­szervezete által működtetett Országos Cigány Tanács titkára. Innen sodorja tovább az élet egy posztkommunista roma mozgalomba (’89), majd a rendszerváltásba, végül a Lungo Dromba. Hogy korábban voltak apróbb ügyei (1975 és 1982 között háromszor ítélték el, kétszer felfüggesztettre, egyszer letöltendő szabadságvesztésre), Farkas sosem titkolta.

A rendszerváltást követő pár év a Farkas-féle ambiciózus, de már nem olyan fiatal titkárok kora. (Farkas, ahova bekerült, titkár lett.) Ekkor bontogatja szárnyait a Roma Parlament, majd 1993-ban eldőlt, hogy hamarosan létrejönnek a kisebbségi önkormányzatok. Farkas megszimatolta az ebben rejlő lehetőséget. Be is került a Roma Parlament ötfős ügyvivő testületébe, de a „szenvedély és káosz” világában gyorsan felismerte, hogy a progresszív roma értelmiség a falusi cigány gyereket nem fogadja be. A Lungo Drommal együtt kivonult a Roma Parlamentből. Elemzők szerint az Antall-kabinet támogatta a hasadást. A Phralipe és a többi „radikálisnak” tartott csoport mellett a vidéken építkező, sokkal szolidabb (jótéteményekkel beérő) Lungo Drom kezelhetőbb (és kifizethetőbb) volt. Nem véletlen, hogy Farkas Lungo Dromja vitte el a legtöbb állami támogatást. Van, aki azt mondja, a Lungo Dromot az Antall-korszakban lényegében a belügy instruálta.

A szerény és törekvő Farkas jó viszonyt ápolt szinte minden párttal. Az erős MDF-szimpátia mellett Torgyán József körül is legyeskedett, de a kiugrást az önkormányzatok megalakulása és a Lungo Drom győzelme hozta el számára. A jogvédő értelmiségi vezetőket ez sokkolta. Sokak szerint lejtett a pálya, hiba volt az első országos cigány önkormányzati választást Szolnokon, Farkas (és a Lungo Drom) székhelyén tartani, maga a procedúra sem volt hótiszta. (Ez a későbbiekben is így lesz.) A Horn-kormányzat elégedett volt. Horn a Lungo Drom szolnoki kongresszusán is járt. Farkas fürdött a dicsőségben. A szocialista miniszterelnök Farkas Flóriánt – ma már bizarrnak hat – „a legtehetségesebb fiatal roma politikusnak” nevezte. A Népszabadság cikkírójának később feltűnt néhány gyanút keltő mozzanat. Például az, hogy Farkas szervezetének nevébe valahogy belecsusszant a polgári elnevezés, amely a jobboldal verbális jelvénye volt (Lungo Drom Országos Cigány Érdekvédelmi és Polgári Szövetség). Farkas Orbánt politikai példaképnek nevezte. A baloldal ebből sokáig mit sem vett észre.

MTI Fotó: Beliczay László

Sokakat meglepett, amikor hosszas kivárás után, 2001-ben, a kormányon lévő Fidesz „erő velünk van” kongresszusán Farkas teátrális egyértelműséggel átállt a jobboldalra. A szimpátia sejthető volt, a látványos lépés mégis mindenkit meglepett. Hófehér öltönyben lépett az emelvényre, kezét nyújtotta, ősi népének üzenetét hozta, amely hosszú utat járt be, messziről érkezett történetének végcéljához, a Fideszhez.

– A baloldal mindig természetesnek vette, hogy a cigányság – ha szavaz – alapból balra szavaz – háborog Setét Jenő jogvédő. – Mire föl? Ahhoz hiteles cigánypolitika kellene. Nem érhetik be annyival, hogy a Teleki Lacit beviszik a parlamentbe.

Hogy kire szavazott 2002-ben a cigányság, nem tudni. De Orbán az akkori gesztusért, a vereség ellenére, ma is hálás.

Setét Jenő szerint, ha nem vettük volna észre – nála adatolva van –, ahol nyer a Fidesz, és szignifikáns roma kisebbség is van, a győzelem aránya az országos átlagnál magasabb.

A Lungo Drom máig tartó domináns szerepe csak a terepet kevéssé ismerő értelmiségieket lepi meg. A progresszív roma értelmiség nagyjai ugyanis „elfelejtették megszervezni magukat”. A politikai harc közösségi élményt, győzelmi tudatot és némi pénzt is követel. Farkasék kezdettől populárisabbak, szervezettebbek, munkabíróbbak voltak, és a pénzügyi ígéretekkel sem spóroltak.

Setét Jenő nem járatos a farkasi belvilágban, de azt mindenki meg tudja mondani, melyik megyében, melyik nagyvárosban ki Farkas Flórián embere. Kádereit menedzseli, beépíti őket a Fidesz szervezeteibe, benyomja őket a megyei önkormányzatokba, a helyi képviselő-testületekbe – a „polgári közönség” elképedésére. Felhozza őket Pestre, s néha, ha van, némi zsebpénzt is visszacsorgat. Ezer embert bármikor ki tud állítani. Egy Heves megyei instruktor mondja: főnökének mindig volt a politikában „innovatív fantáziája”.

– A nagy pártokat megelőzve mi vezettük be – mondja, és eltűnődik – a szavazófuvarozást és a láncszavazást is.

Farkas ideológiai nézeteit Setét Jenő az alábbiakban foglalja össze. Soha semmit sem követel a teljes roma közösség nevében. Soha nem hangsúlyozza a nyomor és a szegénység politikai felhajtóerejét. Mi annyit teszünk hozzá: Farkas egy köhintést sem ejtett 2008–2009 tragikus napjaiban, a terjedő agresszió, a gárdafelvonulások és a romagyilkosságok idején. Fogalmazzunk úgy: nem volt a hazai közélet meghatározó alakja.

Farkas minden kurzussal kompatibilis, minden kormányt visszaigazol. A miniszterelnökök az efféle motyogó, szolid Martin Luther Kingeket szeretik. Mert Farkas nem a szavak embere, de ha kell, dicséri a szegregált oktatás előnyeit, a közmunka örömeit.

Fotó: MTI

Hogy Farkassal nincs minden rendben, hogy a kalandorszenvedély néha elragadja, azt már a Horn-érában bizonyította. Akkoriban kétszer volt büntetőügy részese, egyszer áldozatként, egyszer gyanúsítottként. Először Farkast rabolták ki érdekes körülmények között. A bulvársajtó 1995-ben érzékletes képet festett a gatya nélkül az ablakon kiugró romavezérről, akit egy szolnoki hotelszobába invitált és tőrbe csalt egy magát rendőrnek mondó ismeretlen. Azt ígérte, hogy a Lungo Drom céljai­­ra „jelentős összeget” ad neki. Ebből semmi sem lett, viszont a szobában gyanús, símaszkos alakok várták, fejéhez revolvert szegezve elvették 35 ezer forintját, öltözékétől megszabadították, lefotózták, és négymilliót követeltek rajta. Az ügyről máig nem tudunk többet. Farkas sem nyilatkozott. A második esetben Farkas volt gyanúsított, alapítványi visszaélést róttak a terhére. Súlyos ítélet fenyegette, amikor Göncz Árpád köztársasági elnök a szocialista igazságügy-miniszter javaslatára eljárási kegyelemben részesítette, kevéssel az 1998-as parlamenti választás és az első bírósági tárgyalás előtt.

A politika 1995-ben döntött először úgy, hogy nem engedi el Farkas kezét. És a jövőben sem fogja. Ezúttal Orbán védi, pedig a romavezetőnek a Fideszben is vannak ellenségei. Mi Farkas sebezhetetlenségének titka?

– Nem értem – mérgelődik Setét Jenő. – Mi a felháborodás tárgya? Miért állítanák félre Farkas Flóriánt? Miért vagyunk felháborodva, ha jóban vannak azok, akik tizenhat évig jóban voltak? Ez rájuk tartozik. Kérdésem inkább a baloldalhoz szólna: miért nem állnak elő a maguk hiteles – egyáltalán valamiféle – romapolitikájával? Olyannal, amely kiváltaná a Farkas Flóriánokat?

A káderek védelmét illetően különbségek csak a személyi kezelésben vannak. Míg Rogánt Orbán brutális egyértelműséggel, a sajtón is elégtételt véve védte meg, Farkas árnya a semmiben lebeg. Menekül, pisszenni sem merészel. Eljárás viszont nem indul ellene. Van biztosi címe. Hogy ez jelent-e politikai súlyt, konkrét munkát, arról egy kormánypárti politikus titokzatosan annyit jegyzett meg:

– Neki feladatai vannak.

Setét Jenőnek kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy az ORÖ ügyeiről, a készülő pénzügyi sokkról a kormányzat semmit sem tudott volna.

– El tudja képzelni, hogy nem láttak mindent?

A konklúziót a jogvédő vonja le.

– Nincs itt titok. Farkas kezét a rendszer nem fogja elengedni. Farkas a Fidesz belső normái szerint járt el.

Ha Farkastól szabadulni akarunk, magát a rendszert kell elengedni.