Borsod sorsa

„Márki-Zay? Jaj, az ő nevét ki ne mondja, mert fejre állok itt helyben!”

A tiszaújvárosi sárga mellényesek nem lázadnak. Egy csoportban iszogatnak a dohánybolt előtt péntek délután, kisebb számolás után pedig rájövök, hogy szinte mindegyikükhöz tartozik egy-egy nyitott ajtajú autó. Egy-két helyről már szól a zene, készülnek az esti bulizásra. Az M3-as autópálya közel van, innen akár Budapest is másfél óra alatt elérhető.

„Hogy munka van-e a városban? Még válogatni is lehet” – mondja egyikük, és a lehetőségek itt csak bővülni fognak. Jelenleg a Jabil autóipari üzem a legnagyobb munkáltató a városban, de ez már nem sokáig lesz így. A Mol ugyanis egy 1,3 milliárd eurós beruházás helyszínének választotta Tiszaújvárost, ahol egy európai szinten is kiemelkedőnek számító vegyipari üzemet építenek. A választások előtt ez nem lesz kész, az olajvállalatnak tehát marad még ideje törni a fejét azon, honnan fogják betölteni a legalább 300 ígért munkahelyet. Szakképzett munkaerőt már az építkezéshez sem találtak, a tizenötezres kisvárosba ezért legalább kétezer vendégmunkást hívtak dolgozni. A Kádár-rendszer alatt TVK-ként ismert komplexum tehát nem vész el, csak átalakul: a magyar vegyipar fővárosa továbbra is Tiszaújváros lesz.

Amikor azt kérdezem, ki fog győzni, a sárga mellényesek határozottan kiáltják: „hát Orbán!” Arra a kérdésre, hogy elégedettek-e, már-már lekicsinylő tekintettel emlegetik nekem a kétezres órabért, ez látszólag mindannyiukat meggyőzi. A KSH szerint a járásban élők bruttó átlagkeresete meghaladta az országos átlagot 2020-ban, több mint 403 ezer forint volt, és az ezer lakosra jutó autók száma is magasabb az átlagnál. Rövid keresés után pedig találtam 25 millióért is panellakást a városban.

Utolsó kérdésként még arra voltam kíváncsi, a munkások melyik tévét nézik. „Hát azt, amelyik működik!”

Jobbról balra

A város azonban nem csak a Mol miatt szerepelt a hírekben az utóbbi években. 2020-ban Koncz Ferenc fideszes képviselő halála miatt időközi választást írtak ki a hozzá tartozó Borsod 6-os választókerületben, ahol a kormánynak elméleti lehetősége volt a kétharmados többsége elvesztésére. A korábbi képviselő lánya, Koncz Zsófia ellenfele a szerencsi agrárvállalkozó, Bíró László volt, akinek éppen a választás előtt kerültek nyilvánosságra az antiszemita megnyilvánulásai. Emiatt a vártnál gyengébben szerepelt, de Koncz még így is mindössze 4 százalékkal tudott nyerni.

A 2010 előtt MSZP-s fellegvárnak számító Tiszaújvároshoz a választókerületek átrajzolásánál hozzátették Szerencset és a hagyományosan jobboldali kistelepüléseket, ezért a körzet teljes lakosságának már csak a 18 százaléka lakik a városban. A korábbi választások arról szóltak, hogy van a Fidesz, vagy korábban az MSZP, és vele szemben sok jelölt szétaprózódott kampánya. A környéken élők nagy része tehát hosszú idő után ráérzett a kétpólusú küzdelem ízére, az előválasztáson pedig – a Bíró-ügyből okulva – nem jobbikost küldtek csatába, hanem Jézsó Gábort, az MSZP–Párbeszéd jelöltjét. Jézsó teológus, hittanárként is dolgozott. 2014 óta önkormányzati képviselő, de komolyabb politikai múltja nincs, szemben Konczcal, aki Fidelitas-alelnök volt, és a washingtoni magyar nagykövetségen is dolgozott, mielőtt parlamenti képviselő lett.

Megy a hoki

Borsod-Abaúj-Zemplén megye 5-ös választókerülete nem hagyományos csatatér – összeállításunkba frissen billegő körzetként került be. A terület parlamenti képviseletét már huszonnégy éve egy református lelkész, Hörcsik Richárd látja el, aki áprilisban ismét elindul a kormánypártok színeiben. Ellenfele a korábbi humorista, „Rokker Zsolti”, vagyis Erdei Sándor Zsolt lesz.

Sátoraljaújhely leginkább a kalandparkjáról híres, az új beruházások azonban megosztják az itt élőket. A városból a park felé haladva azt láttuk, hogy a még álló fákon mind zöld festékpöttyök díszelegnek, a hegy másik oldaláról pedig motoros láncfűrészek hangja hallatszott át. Éppen tarvágást végeznek egy új libegő építése miatt, ráadásul erről nem szóltak az itt élőknek. „Mindig mondják a fideszesek ezt a konzultációt! Ez egy kisváros, itt nemhogy a véleményüket nem kérdezték meg, még az önkormányzat programjába sem vették bele a fakivágásokat” – mondta a 168 Órának Farkas Attila.

A kalandpark közepén egyetlen faház emelkedik ki a büfék közül: Szamosvölgyi Péter polgármester két fiáé. Csak ott lehet kávét, hamburgert kapni, konkurencia a láthatáron sincs. A várost 1998 óta a fideszes Szamosvölgyi vezeti, Dankó Dénes alpolgármesterrel és Palicz István helyi Fidesz-elnökkel együtt az ő kezükben összpontosul a városi hatalom. „Vannak ellenzéki képviselők, két MSZP-s, meg egy mi hazánkos, de ez a három töketlen semmit nem csinál” – magyarázta Farkas.

A kalandparkba nem a borsodiak járnak: egy kétgyerekes család nem úszná meg a bobozást és az átcsúszópályát tízezer forint alatt, és ez egy-egy csúszást jelent. Péntek délelőtt alig néhányan lézengtek, és egy átlagos hétvégén sem telik meg a hely: csak hosszú hétvégéken, ünnepekkor, nyári szünetben vannak sokan. Pedig az üzemeltetők próbálkoztak bobpályával, sípályával, égig érő mászófallal és profi jégkorongpályával is, utóbbi azonban olyan szitokszó itt, mint az ország más részein a stadion. A jégpályán egyetlen embert láttunk csúszkálni. „A városvezetés krémje kedvet kapott a hokizáshoz: ez lett a játszóterük” – mondta Farkas.

A város nem tud ebből az időszakos, pár ezer fős hétvégi forgalomból profitálni, mert a kalandparkhoz egy elkerülőút vezet, a vendégek pedig nem mennek beljebb a városba enni, ajándékot venni, bevásárolni. Ez leglátványosabban a főutcán mutatkozik meg, ami péntek délután kongott az ürességtől. A két nyitva tartó üzlet közül az egyik egy csokiszolárium volt, a másik pedig egy söröző. A gyorséttermek, pizzériák, fagyizók már lehúzták a rolót, a fitnesz-élelmiszerbolt is bezárt, a fodrászszalon üres, a turkálók kétségbeesett végkiárusítást tartanak. Diszkó már rég nincs a városban, és az éttermeknek, kocsmáknak sem megy, a város népessége ötezer fővel esett vissza az elmúlt húsz évben.
A főutcán sétálva a sípálya büféjének ajtajára ragasztott Márai-idézet jutott eszembe. „Úgy kellene élni, mint a kőkorban: naptár nélkül, élet és halál között, csak az időben.”

Tájidegen

A helyieknek azonban nem csak azért bosszantó a kalandpark terjeszkedése, mert drága. Az épülő Nemzeti Összetartozás Hídja ellen hiába tiltakozik az ellenzék, a kormány kiemelt nemzetstratégiai érdekként kezeli a két hegy közé tervezett üveghidat, ezért már nem állhat le az építkezés. A függőhídról azonban nemcsak hogy be fognak látni az udvarokba és a házakba, de az ott élőknek váratlan üdítős- és sörösdobozhullásra, és égből pottyanó csipszeszacskókra is számítaniuk kell. Emiatt pert indítottak az önkormányzat ellen, de azt első fokon elbukták.

A sípálya felé vezető úton ötvenméterenként le kell lassítanunk a vízátfolyások miatt, és óvatosan továbbhajtani. „Ez az út még hagyján, a városban voltak olyan utak, ahol csak tankkal lehetett közlekedni. Mindig kérdezik az itt lakók, hogy hol van a felújítás. Van, ahol gyalog sem tudok úgy végigmenni az úton, hogy ne legyek bokáig sáros, itt a vízelvezetés sincs megoldva” – magyarázta Farkas. Egy ismerőse éppen szembejött velünk az úton, de amint meglátta a fotósunkat, rögtön arrébb lépett: „börtönőr vagyok, én nem politizálhatok”. Arra azért felhívta a figyelmünket, hogy Dombóvári János, a városi zeneiskola igazgatója azt írta a Facebookon, azért vágják ki a fákat, mert sötétek, hullik a levelük, és a platán az tájidegen. „Ha Békemenet van, ő viszi az első sorban a legnagyobb zászlót” – mondja Farkas, és valóban, ahogy Dombóvári Facebook-profiljára lépek, egy békemenetes bejegyzés az első.

A várost az autópályával összekötő 37-es út is hullámvasútszerű. Turistaként akár a kalandpark részeként is értelmezhető az utazás, de a borsodi határszélen élőknek akár az életük is múlhat rajta. Erdei elmondta: a városi kórházban nincs szemészet, fülészet, Farkas szerint pedig kórháznak nevezni is túlzás. „Akkora orvoshiánnyal küzdünk, hogy a mentős ismerőseim azt mondták: mindenki úgy készüljön, hogy ha a kezét töri, Miskolcra viszik. Egyetlen sebészorvos sincs, aki a gipszelést meg tudja csinálni. Gyerekorvos sincs, a gyerekeket rögtön Miskolcra kell vinniük a szülőknek.” A megyeszékhely azonban közel 90 kilométer, ez pedig szirénázva is több mint egy óra – családi autóval pedig még több idő. Az M30-as autópályát pedig egyelőre csak Szerencsig tervezik kiépíteni.

Az úthálózat a rendőrséget is kihívások elé állítja, különösen úgy, hogy sokszor egész éjjel csak két járőr van az egész városban. „A közbiztonság jó a városban, nem kell félni kimenni az utcára este sem, de ha őket kisebb településekre hívják, például családi viszályhoz, akkor járőr nélkül marad a város” – mondta Farkas.

Dohány van, pénz alig

Farkas korábban rendőr volt, a határőrség megszűnése után vezényelték át a kapitányságra, de hamar leszerelt. Két éve dolgozik a város legnagyobb munkáltatójánál, a Prec-Castnál, egy autóalkatrészeket gyártó üzemben, ahol 1500 munkatársával robotolnak négy műszakban. „Több száz ember dolgozik minimálbérért, erre nem lehet jövőt építeni. Pedig Hörcsik felügyelőbizottsági tag a cégnél, kaptak állami támogatást is, de hiába. Dunántúlon nem lehet új életet kezdeni abból, ha itt eladunk egy házacskát. Az emberek ideragadnak, mint ahogy én is” – mondta.

A Prec-Cast miatt kevés közmunkás van: mivel a cég nem talált szakmunkásokat, ezért a korábbi közmunkásokat vette fel, akik örülnek a műszakpótlékokkal kiegészített minimálbérnek. Van, aki Szlovákiából jár át dolgozni. A városban van az ország egyetlen dohánygyára is, 400-450 munkással, ami Sánta János „trafikkirály” érdekeltsége, ő az 50 leggazdagabb magyar egyike. Farkas úgy látja, ez az üzem jól megy, bővítik, a dolgozók is jobban keresnek, mint a többi munkaadónál. A börtön is nagy munkáltató lehetne, de a külső őrséget már régóta nem tudják hivatásos őrökkel feltölteni, ezért civileket, biztonsági őröket vesznek fel: az alacsony fizetésért ekkora mentális terhelést nem szívesen vállalnak be az emberek. A nagyobb munkáltatók közé tartozik még az Elzett-Certa szerszámkészítő üzem, ahol szintén alacsonyak a bérek. „Örülnek persze néhányan, hogy olcsóbb a csirkefarhát, de nem mindenki akar azt enni. Meg azok a boltosok sem örülnek, akiknek olcsóbban kell adniuk. Sokan persze nem látnak emögé, mert nem kapcsolnak el az M1-ről, meg a TV2-ről” – válaszolta Farkas arra a kérdésünkre, mit szólnak a borsodi határszélen az árstophoz.

Ahogy továbbindultunk, Farkas azonnal kikapcsolta a rádiót az autóban: éppen az Orbán–Putyin-találkozóról áradoztak. „A környéken csak ez van. A városvezetés napi szinten hülyíti az embereket a Zemplén TV-n, meg a Zemplén rádióban, amihez csak ők férnek hozzá. Az ellenzéki képviselők, képviselőjelöltek nem nyilatkozhatnak.” Ellenzéki sajtó nincs, és például Hadházy Ákos Facebook-oldalát is kevesen figyelik: hiába az ezer megosztás.

Zempléni látogatásunk időzítése ugyanis tökéletesnek tűnt: Hadházy éppen aznap reggel tette közzé, hogy Hörcsiknek 69 millió forint uniós támogatást utalt előlegként a magyar állam, korábban pedig a képviselő két fia 160 millió forint uniós forrásból épített pincészetet. A család érdekelt a tokaji borvidékben, és Farkas szerint a képviselő sárospataki háza környéke is szebbé vált az uniós források érkezése óta. Erdei belvárosban felállított pultjánál azonban egyik járókelő sem beszélt a regnáló képviselő aznap kiderült korrupciós ügyéről. „Nagyon messze vagyunk a civilizációtól: itt nincsenek tüntetések, ágaskodások, mert a polgármester emberek után nyúl. A Facebookon elég sokan bosszankodtak, felháborodtak, de az emberek nem mernek nyilatkozni. Ha nem is ők, de a családtagjuk bajba kerülhet, az állásuk múlhat ezen” – mondta Farkas.

A pulton heverő, Márki-Zay Péter és Erdei arcképével ellátott szórólapok nem örvendtek nagy népszerűségnek. Egy idősebb, testnevelőtanárként dolgozó férfi azonban hevesen magyarázni kezdte, mennyire elegük van az itt élőknek a jelenlegi vezetésből, ő biztos benne, hogy áprilistól Erdei lesz a képviselő. Egy nyugdíjas nő rákontrázott, szerinte Hörcsiknek már sok van a rovásán. Egy fiatal lány pedig azt mondta, mindenképp Erdeire szavaz, de amikor az anyósával beszélgetnek, akkor „fideszes”, mert ő mást nem tűr el maga körül. Sokan viszont magabiztosan utasítják el a szórólapos férfi közeledését. Erdei szerint az is gyakran előfordul, hogy a járókelők a humoristát látják benne, lelkesen közelednek, de amikor meglátják Márki-Zay arcképét, sarkon fordulnak, hogy „na, őt biztosan nem”.

Erdei két fő kampányígérete a munkahelyteremtés és az egészségügy rendbetétele, de Farkas szkeptikus ezekkel kapcsolatban. „Hörcsik is hiába ágaskodik, nem tud munkahelyeket idehozni” – mondta. Ő úgy látja, Erdeinek azért sincs esélye, mert Hörcsik úriember benyomását kelti, jól fésült, öltönyben, nyakkendőben jár, míg az ellenzéki jelölt egyáltalán nem nézett ki politikusnak a látogatásunk napján sem, és máskor sem jellemző rá.

Amikor arra kérdeztem rá, hogy a választókat itt valóban krumpliszsákokkal próbálják-e mozgósítani, Erdei elmosolyodott. „A kormány szintet lépett, itt már nemzeti disznóvágást tartanak. Előkerültek a kolbászok is! Komolyan, tudok olyanról, akit kolbásszal próbáltak szavazásra bírni.”