Borkai Zsolt a profi lobbizásról: Messziről csak integetni lehet

- Harciasnak tűnik mostanában.

– Szó sincs róla. Miből gondolja?

- „Na, most robbanok fel, szólok az ügyvédnek, perelünk. Keresztény vagyok, de a megbocsátásnak is van határa” – nyilatkozta a minap a Magyar Hírlap egy írásának kapcsán. A cikk szerzője szerint ön „a létező leggusztustalanabb módon bánt el” Eperjes Károllyal a Győri Nemzeti Színház igazgatói pályázatán.

– A város közgyűlése szabályos módon, szakmai állásfoglalások alapján Eperjes úr ellenében egyöntetűen Forgács Pétert választotta direktornak. Ezzel nincs semmi baj. Csakhogy Eperjes úr utólag is úgy gondolja: automatikusan neki járt volna a poszt. Csakhogy abban a világban, ahonnan én jövök, vagyis a sportban ez nem így működik. Ott mindenki küzd az elsőségért, s ha veszít, nem mutogat senkire, nem háborodik fel, hanem büszkén, méltósággal tudomásul veszi az eredményt.

- A Hírlap szerint ön úgy szervezett többséget Forgács mellé, hogy a testület tagjaival közölte: Eperjesnek Orbán Viktor már odaígérte a budapesti Nemzeti Színház vezetését.

– Szemenszedett hazugság, amiért per jár az újság ellen. Pláne, hogy a lap azt is állítja: nem engedtem szavazásra Eperjes úr pályázatát. A valóság ezzel szemben az, hogy először Forgács Péter pályázatát terjesztettem elő, amelyet a testület 22:0 arányban elfogadott. Ezután nem volt értelme Eperjes úrról szavaztatni. Nyilván ő sem vágyik további harakirire. Az újságírónak pedig utána kellett volna járnia a részleteknek.

- Az ügy politikai színezetet is kapott. Egyik jobbos a másik ellen. Beszéltek Eperjes úrral?

– Még 2006-ban, a választás idején váltottam vele néhány szót. Hivatalosan azt sem tudtam, hogy pályázik az állásra. De most, hogy a döntés után SZDSZ-ügynöknek titulált, és kijelentette, velem a liberalizmus költözött Győrbe, hát, nem lehetett finomkodni. A város jól járt ezzel a döntéssel, engem ez érdekel. Eperjes úrnak pedig méltósággal el kellene fogadnia.

- Akkor nem volt ilyen vehemens, amikor áprilisban a Fidesz–KDNP képviselője veszített az időközi önkormányzati választáson. Az első alkalom volt, amely nem a Fidesz győzelmét hozta.

– Az előző alpolgármester halála miatt kellett kiírni választást, amelyre a helyi Fidesz és a KDNP megállapodásának értelmében a kereszténydemokraták delegálhattak közös jelöltet.

- Miért nem beszélte rá a kereszténydemokratákat egy helybelire?

– Mert nem dolgom, és nem is kompetenciám. Tudomásul vettem a KDNP igényeit. Amúgy az induláskor nem látszott, hogy ez lesz a vége. A kormány abban az időben súlyos döntéseket hozott. De nem magyarázkodni kell, hanem gratulálni a nyertesnek.

- Az ön körzetében veszítettek.

– Nekem egész Győr a körzetem. Valóban ott lakom, bár csak az éjszakát és a hajnalt van időm odahaza töltetni.

- Jobbára Pesten tartózkodik?

– Nem, Győrben töltök több időt. Arra azért vigyázok, hogy ne legyek túl sokat a fővárosban.

- Úgy tudni: amikor MOB-elnök lett, le akart mondani az országgyűlési képviselőségről.

– Valóban megfordult bennem, hogy nem egyeztethető össze a három funkció. Csakhogy ha lemondok az országgyűlési mandátumról, akkor – mivel nem listás, hanem egyéni mandátumom van – időközi választást kellett volna tartani. De legalább a rendészeti és honvédelmi bizottság elnöki posztjától megváltam. Számomra továbbra is Győr az első.

- Azt hallani: maga Orbán Viktor tiltotta meg, hogy lemondjon.

– Mondjuk úgy: átbeszéltem vele a dilemmámat. A miniszterelnök úr úgy érvelt: pluszfeladatot lehet vállalni, de meglévőt leadni nem.

- Dehogynem. Úgy tudni, kettejük alkujában az szerepel: önnek nem kell frakcióülésre járnia.

– Valóban nem kötelező részt vennem. Ez azonban nem alku, hanem a frakcióval egyeztetett döntés. De ha Győrről van szó – akár a frakcióülésen, akár a kulisszák mögött –, mindig jelen vagyok. Végül is jó, hogy maradhattam az Országgyűlésben. Na, nem a sok ülés miatt, hanem mert a parlamentben lehet igazán lobbizni a városért. Messziről csak integetni lehet.

- Ehhez képest 2006-ban azt nyilatkozta: semmiképpen nem akar országgyűlési képviselő lenni, különben oda a függetlensége.

– Az éles politikai helyzet volt, akkor messze akartam tartani magam az országos politikától. De a véleményem azóta sem változott, az országgyűlési képviselőség nem a karrierem csúcsa. A város érdekei viszont megkívánják, hogy jelen legyek a legmagasabb döntéshozó fórumon, amíg a kollégáim is ott vannak.

- Tavaly annyira ragaszkodott önhöz Orbán, hogy Lex Borkai „munkacímen” maga miatt sztornóztak egy alkotmánymódosító javaslatot. Úgy volt, hogy exkatonák és exrendőrök leszerelésük után öt évig nem indulhatnak választásokon. Ön 2006-ban szerelt le alezredesi rangban, tehát nem lehetett volna polgármester. Erre három év lett az ötből.

– Hiába csűrjük-csavarjuk és hegyezzük ki rám a dolgot, a lényeg: nemcsak én estem ebbe a kategóriába.

- De fideszes vezetésű nagyváros polgármestere egész biztosan csak ön.

– Nem én tettem javaslatot a csökkentésre. Amúgy demokratikus, a többség által támogatott döntés született.

- Először 2006-ban választották polgármesterré. A győzelem után nyilatkozta: „A kampány alatt többször elmondtam, nem akarok belépni a Fideszbe, köszönöm a támogatásukat, a győzelemhez azonban nemcsak az kellett, hogy a Fidesz–KDNP álljon mögöttem, hanem az is, hogy Borkai Zsolt volt a jelölt.” Ebben az időben az akkori győri frakcióvezető, Szijjártó Péter marionettfigurájaként emlegették önt.

– Engem már akkoriban sem lehetett rángatni. Kompromisszumot kötök, de a gondolataimért mindig kiállok. Szijjártó Péterrel ma jó viszonyt ápolunk, ő is tudomásul vette, hogy Győrben a felelősség, a döntés az enyém. Sportolóként megtanultam küzdeni – küzdöttem városvezetőként is. És egyszer csak elfogadták, hogy én vagyok a polgármester.

- Gyorsan lerendezte Szijjártót.

– Kezdetben mindig vannak apró súrlódások.

- Nem aprók voltak azok.

– Egy házaséletben is előfordulnak viták.

- Nem akart Fidesz-tag lenni, 2009 óta mégis az.

– Ha egyenes és szavahihető marad az ember, jogos érvekkel meggyőzhető.

- Említette, hogy lobbizni jár be a parlamentbe. Ehhez képest, ha a Ház megszavazza az önkormányzati törvény mostani tervezetét, Győr lesz a nagy vesztesek egyike.

– Valóban így van. Ha elveszik az iparűzésit, Győr bedől. Negyvenmilliárdos költségvetésünk harmada származik ebből a forrásból. A kérdést nem szabad csak fiskális oldalról megközelíteni. Az infrastrukturális fejlesztéseket, a csak Győrben kialakított, az oktatáshoz kapcsolódó ösztöndíjrendszert, szakképző osztályokat, a kutató-fejlesztő központot mind az iparűzési adóból finanszíroztuk. A sokmilliárdos befektetés most kezd megtérülni.

- Amit most kezdenek szépen lecsapolni a városról.

– Amikor azt hallom, itt mennyi adóbevétel van, míg másutt nincs, adjon már ebből a város, akkor azt kérdezném: nem ezt tettük eddig?

- Most mondta, fejlesztettek belőle.

– Csak 2008-ban 2,1 milliárdot vontak el az iparűzési adóból a hátrányos helyzetű településeknek. És nem ez történt most is? Bár kevesebb lett az iparűzési adónk, mégis 1,4-1,6 milliárd forintot fizettünk be a központi költségvetésbe. De nézzük az Audit. Az alkalmazottak negyven százaléka győri, a többiek 60-70 kilométeres körzetből járnak be. Így a fejlesztések regionálisan csapódnak le, ha úgy tetszik: egész Magyarországon.

- Jelentős a feszültség a Fidesz-vezetésű városok és a kormány között. A polgármesterek egy minapi egyeztetésen állítólag „leüvöltötték Tállai András államtitkár haját”.

– Egyszer már játszottak Magyarországon egyenlősdit: a kommunizmus idején. Ahol több volt, onnan elvontak, és odaadták másoknak. Fontos a szociális érzékenység, de ez a gondolkodás a 21. században nem működik, gátja a fejlődésnek. Győr hosszú, rögös úton ért odáig, ahol ma tart. Az iparűzési adó elvonásával lefejeznék a várost.

- Amikor 2009-ben az akkori kormány az APEH-hez rendelte az iparűzési adó beszedési jogát, ön az Alkotmánybírósághoz fordult. Most is tervez hasonlót?

– A Fidesz-kormány 2010-ben, a választások után azonnal visszaállította a régi rendszert. Vagyis nincs okom a testülethez fordulni.

- Akkor sem, ha az állam elveszi az iparűzésit?

– Ezt a meccset nem az Alkotmánybíróságon kell megvívni. A labdát bedobták a játékosok közé, most egymással focizunk. Az esett rosszul a polgármestereknek, hogy az államtitkár úr szerint jórészt az önkormányzatok tehetők felelőssé az ország eladósodottságáért. Ez nem igaz. Ezt miniszterelnök úr meg is erősítette.

- Az önkormányzatok adóssága 1813 milliárd forint.

– Az államadóssághoz képest ez egyáltalán nem sok.

- Több mint a GDP öt százaléka.

– Nem kevés, de kezelhető.

- Nem járnak jó idők a városára. A reformok jegyében az oktatási államtitkár bezárná Győr egyetemét.

– Pedig Győrnek kell az egyetem. Az emberek akkor tudnak elhelyezkedni, ha megfelelő végzettséggel rendelkeznek. Márpedig itt egy ugrás, és van állás. Nem mellesleg, a Széchenyi Egyetem az egyik legjobb és a legolcsóbb ma Magyarországon.

- Az oktatási tárca is nyilván ismeri ezeket a szempontokat.

– Nem biztos, hogy ezekre az érvekre is felfigyeltek. Majd felhívjuk rá a figyelmet.

- Amíg Győrtől elvonnak, az ön által vezetett MOB a tavalyi pénz tizenkétszereséből, hatmilliárd forintból gazdálkodhat.

– Csak azt ne hozza ki ebből, hogy amit elvesznek Győrtől, azt odaadják a MOB-nak.

- Nem rossz gondolat, eszembe sem jutott.

– Na, én se azért mondtam.

- Az új rendszerben kizárólag a MOB irányítja a magyar sportot. Ön az egycsatornás finanszírozást erőlteti, mondván, túlméretezett az intézményrendszer, rengeteg a párhuzamosság. Az önkormányzat esetében mintha pont ezzel ellenkező elveket hangoztatna.

– A MOB-ot nem lehet összehasonlítani az önkormányzati rendszerrel. A sportban eddig az állam által végzett feladatokat vettünk át. A sok köztestület helyett egy áll fel, és a civilszervezetek javaslatai alapján kidolgozott koncepció szerint lesz hatékony a pénzek felhasználása. De egyik terület sem könnyű. Az egyikben bástyákat kell megtartani, a másikban pedig felépíteni.