Bevállalta

Kaotikusan telt a párt országos tanácsának hétvégi ülése. Elnöki programok helyett a vagyonadóról és az amúgy távol lévő Kóka János frakcióvezetői megbízatásáról szavaztak volna a küldöttek, ám Kóka hívei kivonultak. Ezt követően a határozatképtelen grémium felszólította a képviselőcsoport vezetőjét: az EP-kudarc miatt mondjon le. Gusztos Péter pedig meg sem jelent az ülésen.

Teljesen normális, hogy az OT-ben vannak viták. Az persze más kérdés, mennyire kulturáltan zajlanak. Mindenképpen pozitív, hogy az OT július tizenkettedikére szabályosan összehívta a küldöttgyűlést, amelyen elnököt és ügyvivőket választunk. A döntést követően kezdődött politikai vita során sajnos valóban határozatképtelen lett a választmány. Nem öröm, hogy néhányan idő előtt távoztak.

Jelzi: az SZDSZ darabokra hullott.

Vannak törésvonalak a párton belül. Régóta tart az áldatlan állapot, ám csak mostanában, személyi viták formájában került a nyilvánosság elé. Egyéb hibáinkon túl ez a belső széthúzás pusztító hatású volt. Megszüntetése az új összetételű pártvezetés elsődleges feladata.

Számos csoportot lehet sorolni: fodoristák, kókisták, ellenkókisták, régiek, fiatalok, Gulyás-pártiak, Gusztos támogatói...

Remélem, a kókista és a fodorista kifejezés többé nem kerül elő, hisz egyikük elnöksége sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az a megosztottság pláne nem, ami kettőjük kapcsán kialakult.

Önről úgy hírlik: Demszky embere, és ha megválasztják, a háttérből a „nagy öregek” irányíthatják tovább a pártot.

Ezt határozottan cáfolom. Csupán másfél éve ismerem a főpolgármester urat, amióta az SZDSZ budapesti kulturális munkacsoportjának vezetője vagyok. Korrekt, jó munkakapcsolat alakult ki köztünk. Szó nincs arról, hogy bárkinek az embereként kaptam volna a jelöltséget. Nem is mernék belevágni a munkába, ha a támogatás és a biztatás nem lenne széles körű.

Kik támogatják?

Vidéki helyi csoportok, megyei, területi választmányok, fővárosi kerületek, a budapesti SZDSZ és rengeteg, a párt holdudvarába tartozó szabadelvű gondolkodó, aki az elmúlt időszakban eltávolodott az SZDSZ-től.

A párt életben tartásáról két koncepció verseng. Az egyik szerint a túlélés csak ismert, a belső ellenzékhez tartozó személlyel – Gusztos Péterrel – lehetséges. És tartja magát az a nézet is, miszerint új arc kell.

Nem képviseltük hitelesen és következetesen a szabadelvű értékeket, a választók súlyosan megbüntettek bennünket. Ezért vetődhetett most fel, hogy olyan elnökünk legyen, aki az elmúlt években nem állt a politika frontvonalában, ám a munkáját már ismerik. Én 2002 óta politizálok: az ügyvivői testület mellett működő kulturális és médiakabinet titkáraként, valamint a fővárosi kulturális munkacsoport elnökeként.

Onnan elég nagy ugrás az elnökjelöltség.

Kétségtelen. Amúgy 2002 tavaszán Orbán Viktor TF-beli beszédének hatására lettem SZDSZ-tag.

Hogyhogy?

Orbán mondandóját veszélyesnek és ijesztőnek találtam. Elnökjelöltként pedig az EP-választás után, június 15. körül jöttem szóba. És nem úgy kerestek meg ám, hogy X., Y. vagy Z. engem szeretne, hanem úgy, hogy széles körű a támogatásom.

Gusztos Péter csak feltételekkel vállalja az elnökjelöltséget. Önnek vannak kikötései?

Nem tartom szerencsésnek, hogy egy elnökjelöltnek feltételei vannak. Legyen programja, víziója, és találja meg azokat az embereket, akikkel meg tudja valósítani.

Bevállalós. Az SZDSZ-t sokan leírták.

Kétségkívül kell bátorság a vállaláshoz, a helyzet nem könnyű. De a szabadelvűségnek ma nincs más képviselője Magyarországon, csak az SZDSZ. Hiszem, hogy vissza tudjuk hívni azokat a szabadelvűeket, akik június 7-én Bokros Lajosra, az LMP-re vagy a biztonság kedvéért az MSZP-re szavaztak, netán otthon maradtak.

Mivel hívná őket?

Programom fontos része a belső megosztottság felszámolása. Egy másik pillére pedig a teljes szervezeti megújítás. Ez azt jelenti, hogy a helyi csoportok, főleg a vidékiek működéséhez minden támogatást meg kell adni.

A liberális vidéki bázisokról azt hallani: az MDF vetette ki tagjaira a hálóját. Bokros Lajos sok szabadelvűt mozgósított.

Bokros jelölése ugyan sikeres taktikai húzás volt, de az MDF-nek nagyon komoly belső problémái vannak.

Akárcsak az SZDSZ-nek.

Én mégis arra készülök, hogy az SZDSZ önállóan, mind a 176 egyéni választókörzetben, valamint a 19 megyei és az országos listán is képes lesz képviselni magát a 2010-es országgyűlési választásokon.

Most az látszik: a párt „elkisgazdásodik”, és szép lassan eltűnik.

Ezt csak azok hangoztatják, akik nem kedvelnek bennünket. Arra készülök, hogy az SZDSZ a mainál jóval szélesebb tartalmi bázist talál, és képes lesz megújulni. Komoly szerep jut majd a szakpolitikának, a vidék-, az önkormányzati, a gazdaság- és a nemzetpolitikának. Ez utóbbihoz teljesen újra kell definiálnunk a viszonyunkat. A nemzeti liberalizmusnak másfél évszázados hagyománya van. Nekünk ebből merítenünk kell. Meg kell fogalmazunk, mit gondolunk a magyarságról, a hazaszeretetről, a határon túli magyarokról.

Mindezt 2010 tavaszáig?

Igen.

Pedig egyes szabad demokraták szerint nem is kellene indulni a választásokon.

Ezzel a forgatókönyvvel nem számolunk. Sőt, nekem az az elképzelésem, hogy önállóan indulunk. Azt persze nem hiheti senki, hogy néhány hónap alatt a teljes újrapozicionálás maradéktalanul megvalósul. Ám a választók számára is érzékelhető fordulatra és a konkrét lépések megtételére rövid idő is elég.

Milyen kampánnyal rukkol elő?

Minél több szabad demokratával szeretnék találkozni országszerte. Még egy hivatalos jelölőgyűlés lesz, amelyen részt veszek, de ezen kívül csak informális találkozókat szeretnék. Fontos, hogy a párt értelmiségi holdudvara visszatérjen. Végtelenül tisztelem Konrád Györgyöt – aki a támogatásáról biztosított –, és sorolhatnám az emblematikus neveket, akik a rendszerváltás idején meghatározó szerepet játszottak. De eltelt két évtized, és felnőtt egy új, szabadelvű értelmiségi generáció, amelynek tagjai számára nem vállalható a jelenlegi SZDSZ, mert nem hiteles, nem következetes, és nem értékek alapján politizált. Itt az idő és a lehetőség létrehozni az új SZDSZ-t.

Lesz új név, új logó, és lecserélődnek az eddigi emblematikus arcok?

Nem a cégért akarjuk átfesteni. Nem a név kérdése lesz napirenden, hanem a tartalom gyökeres megújítása. Szakpolitikánként ugyan eltérő mértékű, de nagy fordulatra van szükség. A nemzetpolitikában például száznyolcvan fokosra.

Volt már egy száznyolcvan fokosuk: amikor 1994-ben koalícióra léptek az MSZP-vel. Nem jött be.

Egyetértek: a Horn-kormányba való belépés az erodálódás kezdete volt. Az MSZP-vel való szövetség sok részeredményt hozott, de az országos politika és a szabadelvű eszmerendszer szempontjából nem volt szerencsés az összeláncolódás. Ezért ennek véget kell vetni, és újra kell definiálni a szabadelvű értékeket Magyarországon.