Beteges helyzet

Néhány hete egy ügyeletes orvosnő hibajelzésnek értékelte a vércukormérő Hi jelzését, és cukoroldatot itatott egy ötvenéves férfival. Mire az asszisztens figyelmeztette, hogy a Hi jelzés valójában kiugróan magas vércukorszintet jelent, már késő volt. Infúzióra kötötték a férfit, mentőt hívtak az ügyeletre, de nem tudták megmenteni az életét.

Komáromi Zoltán háziorvos szerint csak a vakszerencsének köszönhető, hogy az ehhez hasonló esetek nem mindennaposak.

Az idősebb, tapasztalt orvosok nem szívesen éjszakáznak: az ügyelethez jóval több beteg tartozik, mint a praxisukhoz – a finanszírozási rendszer miatt legalább 60-80 ezer fős körzetekre lehet csak kigazdálkodni működőképes ügyeletet –, és a kórelőzmény ismerete nélkül félnek a sürgős ellátásra szoruló betegek kezelésétől. Emellett gyakoriak a vakriasztások is. Nem utolsósorban mindezért hozzávetőleg óránként 2000 forintos juttatás jár az ügyeletesnek.

Így marad az ügyelet – vagyis a hét 168 órájából 128 órás ellátás – a rutintalan kezdőkre. Többnyire csak nekik, a háziorvosi szakvizsga előtt állóknak éri meg az éjszakázás. A frissen végzettek nagy része pedig külföldön folytatja.

Komáromi doktor szerint erre utal az is, hogy a tavalyi nyolcvan végzős háziorvosból harmincnyolcan egyszerűen eltűntek a rendszerből. Aki nem hagyta el az országot, pályát módosított.

– ’95-ben, amikor a szakmák közül legelsőnek megszerveztük a rezidensképzést, még népszerű volt a szak: előfordult, hogy 200-an versengtek 80 helyért – mondja a háziorvos. – Ma az egyetemek szabályosan vadásszák a háziorvosjelölteket. Azt a pár elszánt friss diplomást pedig semmi sem tartja itthon. Hozzáteszi: Németországban valaha csak szakmai vizsgával társított középfokú nyelvtudással vettek fel magyar háziorvosokat. Ma ingyenes nyelvtanfolyamot szerveznek számukra, amelyet elvégezve különbözeti vizsga nélkül, azonnal munkába állhatnak. Az átlagkeresetük 4000 euró.

Magyarországon egy háziorvosi praxis finanszírozása 850 ezer forint, vagyis kevesebb mint 3000 euró. Ez azonban nem nettó fizetés: a háziorvosnak ebből kell működtetnie a rendelőt.

Akkor számoljunk. Bense Tamás háziorvos sorolja a tételeket. A praxis rezsiköltségébe tartozik a víz, villany és fűtés mellett a veszélyes hulladék elszállítása, a gyógyszerek beszerzése és az informatikai rendszer fenntartása is. Emellett kötelező továbbképzéseken kell részt venniük a háziorvosoknak – természetesen saját költségen. Szakkönyvekre, tájékoztatókra is költ egy magára adó háziorvos. Továbbá autót tart fenn, és mobiltelefonja van.

És akkor nem beszéltünk az alkalmazottakról: a diplomás nővér 130 ezres fizetése, a takarítónő 20 és a félállású nővér 60 ezres havi bére – plusz a saját juttatása – összesen mintegy félmilliós kiadás, járulékokkal együtt egymillió. Vagyis több, mint a havi finanszírozás.

Spórolni épp lehet – mondja Bense –, csak a szolgáltatás minősége sínyli meg. Például elég, ha 19 fokos a rendelő. Könyvtárból is lehet szakkönyveket kölcsönözni, ár és nem érdeklődési kör alapján továbbképzést választani. Leggyakrabban pedig magukon spórolnak a praxisok vezetői: évről évre egyre kevesebb fizetést tudnak felvenni.

Ismeretes: 1992 óta a háziorvosok saját praxisukat kvázi vállalkozóként üzemeltethetik, vagyis – szemben a nagy egészségügyi intézményekkel – nem engedhetnek meg maguknak semmilyen köztartozást.

Érthető tehát, hogy egy frissen végzett fiatal számára – tíz év tanulás után – az élethosszig tartó szűkölködés nem tűnik vonzó jövőképnek. A még dolgozó háziorvosok átlagéletkora 58 év. A 6800 működő praxis harmadában nyugdíjas korú az orvos. Őket – Komáromi szerint – sok esetben a kényszer tartja még a rendszerben: nem engedhetik meg maguknak, hogy nyugdíjba menjenek.

Bense Tamás azt is mondja, sok orvos, aki anno megvette 8-10 millió forintért a praxisát, úgy számolt: nyugdíjas korára jól jön majd az eladásból származó bevétel. Csakhogy elenyésző azoknak a praxisoknak a száma, amelyeket értékesíteni tudtak.

Utoljára húsz éve történt nagyobb kormányzati mentőakció. Akkor egyik napról a másikra jelentősen növelték a finanszírozást. Azóta szándékot sem véltek felfedezni a háziorvosok az emelésre. Mi több, miután néhány hete bejelentette az államtitkárság: 57 ezer forintos béremelést kap az egészségügyi dolgozók jelentős része, külön említették, hogy ez nem vonatkozik a háziorvosok finanszírozására.

Nem véletlenül lett „mostoha ágazat” a háziorvosi. Egészségügyi szakértők egyetértenek abban: jóval látványosabb politikai gesztus a csúcsellátások, például a transzplantációs klinika segítése.

A mostani kormányzati kommunikáció ennek ellenkezőjét bizonygatja: Beneda Attila, az egészségügyi államtitkárság kabinetfőnöke többször nyilatkozott arról, hogy a kormányzat a korábbiaknál nagyobb figyelmet kíván szentelni az alapellátásra.

Komáromi szerint nehéz érezni a törődést éppen akkor, amikor szándékosan kimaradnak a béremelésből a háziorvosok.

Az ex-háziorvos kabinetfőnök viszont azt is mondja: a többi között eszközfinanszírozási támogatással, indikátorrendszerrel segítette eddig is a kormány a praxisokat. A fiataloknak 300 millió forintos pályázati lehetőséget hoztak létre.

Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász, egyetemi docens szerint az irány jó, de az intézkedések legfeljebb tűzoltásra elegendők. Hatástanulmányokkal alátámasztott, átfogó reformra lenne szükség, ám erre kísérlet sem történt az elmúlt húsz évben.

Ami az újonnan bevezetett indikátorrendszert illeti: volt kormányzati tanácsadóként maga is javasolta Dózsa, hogy dolgozzon ki a tárca egy teljesítményalapú díjazási rendszert a háziorvosok részére. A tavaly elfogadott rendszerben értékelik az egészségügyi szűrések számát, a 65 év feletti betegek influenza elleni oltottságát vagy azt, milyen arányban küldik tovább betegeiket a háziorvosok.

Mindezért jobb esetben mintegy 50 ezer forint többletfinanszírozás járhat. A fideszes népharag által elsöpört vizitdíj nemegyszer ennek duplájához, négyszereséhez juttatta a praxisokat.

Dózsa Csaba szerint nem elképzelhetetlen, hogy néhány év múlva újra megpróbálkozik egyfajta díjazás bevezetésével az aktuális kormányzat. A népszavazás után öt évvel – vagyis jövőre – erre jogi lehetőség is lesz.

A szakember úgy számol: más forrás híján mintegy 20 milliárd forintos állami dotáció lenne éppen elegendő a háziorvosok helyzetének normalizálására és a fiatalok visszacsábítására. Ennyit egyhamar nem tud kigazdálkodni a költségvetés.

Vagyis arra már semmi esély, hogy minden egyes megüresedő praxisba érkezzen utánpótlás. A szakember új alapellátási modell kidolgozásában látná a megoldást.

Magyarán olyan rendszert kell kidolgozni, amelyben kevesebb háziorvos is el tudja látni a jelenlegiek feladatát. Praxisokat vonnának össze, és a háziorvos mellett a megnövekedett szakasszisztensi gárda jóval több feladatot látna el.

Lehetőség a praxisok „átcsoportosítása” is. Dózsa azt mondja: a nagyvárosi rendelők egy része áthelyezhető azokba a régiókba, ahol nincs más ellátás. Ám ez a finanszírozási rendszer átalakítása nélkül nem valósítható meg.

– Nem elég rábökni a térképre, és véletlenszerűen kijelölni a háziorvosi rendelőkkel jól ellátott körzeteket – mondja Dózsa. – Márpedig az idő is fogy. Az átfogó nagy intézkedések bevezetése négy-öt év, vagyis már most késő elkezdeni. Nem akkor kell félrerántani a kormányt, amikor már a szakadékba zuhant az autó.