Bérrabszolgák: Kaufer Virág blöffről és katasztrófáról

– A többség közmunkaügyben szigorúbb önnél. A Nézőpont Intézet kutatása szerint ötből négyen helyeslik, hogy a tartósan munkanélkülieket a kormány közmunkára kötelezi.

– Mert még nem tudják, hogy ez bárkivel megtörténhet. A kormány gyakran úgy láttatja a munkanélkülieket, mint akik jókedvükben nem dolgoznak. Ismétlem, bárki – a mérnöktől a szakmunkásig – munkanélkülivé válhat, és a kormány javaslata alapján kötelező a közmunkaprogramban részt vennie, vagy repül a szociális ellátórendszerből. A kabinet tervezett gigantikus közmunkaprogramja médiablöff: remek képeket mutatnak majd, ahol rengeteg ember csatasorban állva, nyugdíjas rendőrök felügyelete alatt dolgozik a grandiózus beruházásokon. Ami nagyon rossz megoldás.

– Vagyis a kormány rájátszott a közhiedelemre, és azt sugallta, a „naplopókat” munkára kell kényszeríteni, és vigyázni kell rájuk, nehogy ellopják a határt?

– Fokozták az előítéleteket. Az új programmal szerintük két legyet ütnek egy csapásra: a munkanélküliekkel és a rendvédelmisekkel is kezdenek valamit. Sőt létrehoznak egy állami munkaerő-kölcsönző szolgálatot, amely a külföldi pénzből, például kínai befektetésből megvalósuló nagyberuházásokhoz minimálbér alatti munkaerőt tud biztosítani. Tálcán kínáljuk a bérrabszolgákat. Ez ideig-óráig talán enyhít a szegény családok gondjain, de arról sem a Fidesz, sem partnere, a Jobbik nem beszél, hogy mi lesz, ha ezek az emberek hazamennek a falujukba. Ahol se munka, se fejlesztés, se képzés, se jövő.

– Ám korábban éppen arról lehetett hallani, hogy a magyar munkavállaló nem hajlandó otthonától távol munkát vállalni.

– Avval fognak kedvet csinálni a mobilitáshoz, hogy bérrabszolgákat utaztatnak fel s alá?! Utaztatás helyett a közösségi közlekedést kellene fejleszteni. A leszakadó térségekben van olyan település, ahová naponta csak egy busz jár.

– De ettől még nem lesz munkahely.

– Mégis vannak munkahelyek, ahová az emberek képtelenek eljutni. És igenis lehet helyben munkát teremteni. Van egy jó hírem: a Magyar Munkaterv tulajdonképpen átvette az LMP közmunka-koncepcióját, csak itt szociális gazdaságnak hívják. A kormány elfogadta, hogy az alulról jövő elképzelések megvalósításakor a szociális szolgáltatásokat és a helyi gazdaságot is támogatni kell állami foglalkoztatással – például az erdőtelepítést, az önkormányzati földek megművelését. Most mégsem ezen van a hangsúly, ami nem független attól, hogy Pintér Sándoréké lett a program, ők pedig nem értenek a foglalkoztatáspolitikához.

– Mussolini programjait hozzák fel példaként, holott Roosevelt Amerikájában is előfordult, hogy a munkanélküli fiatalok kosztot, kvártélyt, pénzt kaptak, cserébe katonák felügyelete alatt utakat, hidakat építettek, dolgoztak a folyók szabályozásán.

– De azóta eltelt hetven év, vannak új módszerek, lehetőségek! A törvényjavaslatból az derül ki, hogy az összes regisztrált munkanélkülit érinti az intézkedés. A rendszerváltás veszteseiről szól a történet, a romákról, a nyugdíj előtti ötvenesekről, akik nem találnak munkát. Velük szemben megbélyegző eszközöket kell alkalmazni?! Ki kell szakítani őket a lakóhelyükről, aztán visszaküldeni, hogy ismét segélyen éljenek?!

– Tamás Pál szociológus szerint ma nincs olyan közmunka, amelyből át lehetne vezetni bárkit is az igazi munkaerőpiacra.

– A kormány módszerei nem a munka világába, hanem zsákutcába vezetik az embereket. Ezért is kellene a hangsúlyt az említett szociális gazdasági program felé terelni, ahol van kiút; lehet például helyben vállalkozásokat indítani a megszerzett tudásból.

– Ferge Zsuzsa szerint a bérminimum alatti fizetésért végeztetett munka jogfosztó, elfogadhatatlan.

– És a Fidesz egy újabb szöget ver a minimálbér koporsójába. Először az alkotmányból vették ki az egyenlő munkáért egyenlő bért elvét. Aztán felszámolták az OÉT-et, és kikötötték, hogy a kormány határozza meg a minimálbér összegét.

– A Gazdaságkutató Intézet és több elemző is úgy véli, szociális robbanással fenyeget a kormány terve.

– Vidéken kétségbeesett emberekkel találkoztam, egyre többen vesztik el az állásukat, egyre kevesebb pénzből kell havonta kijönniük. Ha nem kapnak lehetőséget, akkor kiszámíthatatlan dolgokra adhatják a fejüket. Kérdés, hogy a kormány a leszakadó térségek fejlesztésére, munkahelyteremtésre fordít-e pénzt, vagy dísz- és presztízsberuházásokra. Ha a kabinet a szociális gazdaságba fektet, akkor elkerülheti a katasztrófát. Ha folytatja a szegényeket sújtó büntetőpolitikát, akkor nem.