Becsapnak bennünket

– Professzor úr, túltette már magát azon, hogy az ön egyik konferenciára tervezett tudományos előadását példátlan módon letiltotta a Központi Statisztikai Hivatal jelenlegi elnöke, Vukovich Gabriella?

– Csak mosolyogtam rajta. Bár utoljára még a szocializmusban, a pártbizottságról leszólva tiltották le az előadásomat.

– Lényegében ez történt most is. Tényleg nem zavarta?

– Meglepett, hisz Gabika a helyettesem volt, amikor még én vezettem a statisztikai hivatalt. Miután kiderült: ha a konferencia szervezői ragaszkodnak az előadásomhoz, akkor az elnök asszony megvonja a rendezvény anyagi támogatását, inkább visszaléptem.

– Kapott magyarázatot arra, hogy miért kell befognia a száját?

– Vukovich Gabriella szerint túlságosan kritikus vagyok a hivatallal szemben, illetve azt is kifogásolta, hogy a Heti Válaszban szóvá tettem: Vízkelety Mariann, aki az első Orbán-kormány titkárságvezetője, a miniszterelnök személyes bizalmasa volt, úgy kapott kinevezést a KSH elnökhelyettesi posztjára, hogy nem volt szakirányú végzettsége.

– Emiatt szólították fel arra, hogy kérjen bocsánatot a hivatal dolgozóitól. Megtette?

– Nem volt rá ok. Tényeket állítottam: Vízkelety jogász és nem statisztikus.

– Tényleg kritikus mostanában, hisz amíg a kormányzati propaganda a gazdaság dübörgéséről beszél, ön – aki távol áll a baloldaltól – azt nyilatkozta, hogy a gazdaság még a szocializmusban is jobban működött, mint ma. Nem túlzott?

– Dehogy. A számok egyértelműen mutatják, hogy a gazdaság jobban teljesített a hatvanas évektől a rendszerváltásig, mint az azt követő évtizedekben. Úgy látom, képtelenek vagyunk megfelelően működtetni az egyébként hatékony piacgazdaságot és vele a demokráciát. Mindez a magyar politikai elit bűne. Jól látjuk, Szlovákia és Lengyelország mögülünk indult, és már jóval előttünk jár, mert mindkettő tudott élni a rendszerváltás adta lehetőségekkel. Magyarország valahol utat tévesztett.

– Pedig a kormány állítja: magas, 3,5 százalékos a növekedés, ön szerint legfeljebb egyszázalékos. Már a számok is ennyiféle módon mutatnák a lényeget?

– Tévedés. Azt elismerem, hogy a növekedés rövid távon akár három százalék fölé is emelkedhet, hisz a kormány a rezsicsökkentéssel, a tervezettnél nagyobb nyugdíjemeléssel, a mesterségesen alacsonyan tartott jegybanki alapkamattal vagy a növekedésre adott alacsony kamatozású kölcsönnel élénkítette a gazdaságot. De ennek a későbbiekben nagyon súlyos egyensúlyromlás lesz a következménye. Nincs valódi foglalkoztatásbővülés, csak a közmunkások számának növelése javította a statisztikát. Nincs technikai, technológiai fejlesztés, emiatt álmodni sem lehet valódi növekedésről.

– Talán az olcsóbb hitel segíthet, hiszen az újabb kamatvágás után már csak 2,4 százalék a jegybanki alapkamat. Ez fellendítheti a gazdaságot?

– Minden ország fel tudja pumpálni magát, mint a béka, de aztán kipukkad; hosszú távon a fenntartható növekedés egy százaléknál nem több. Valójában erre képes ma a magyar gazdaság, mert nincs beruházás, mert menekül a tőke az országból. Az alacsony jegybanki alapkamat sem fenntartható, mivel az MNB inflációs célja továbbra is három százalék. A történelmi mélységekbe csökkenő 2,4 százalékos kamatláb azt jelenti, hogy a reálkamat negatív, ami nem ösztönöz megtakarításokra.

– Illetve a bankban tartott pénzünk folyamatosan romlik. Kivéve, ha a hazai és külföldi befektetők állampapírt vesznek. Ez megóv a pénzromlástól!?

– A befektetők pénze így megőrzi az értékét, de a magasabb kamatot nem a piac biztosítja, hanem az állampolgárok adója, tehát a mi pénzünkből fizet az állam. Vagyis becsapjuk magunkat, pontosabban becsapnak bennünket.

– Hasonlóan szigorúan fogalmaz Chikán Attila és Bod Péter Ákos – ugyancsak a jobboldalhoz tartozó közgazdászok. Ön dolgozott a Fidesz tudományos műhelyében, a Századvégnél...

– De eljöttem onnan, magamtól. Vállalhatatlan volt.

– Szóval a jobboldalhoz tartozó közgazdászok mintha még pesszimistábbak is lennének.

– Ma is jobboldalinak tartom magam, viszont a kormányt már régen nem! A nyugdíjemelés és a rezsicsökkentés baloldali demagógia. Nem véletlenül nem tudtak ígérni semmit a szocialisták, mert a népámítással Orbán elvette előlük a játékteret.

– Viszont a híres londoni elemző, Timothy Ash kedvező képet fest a magyar gazdaságról. Rosszul látná a helyzetet?

– Mi itt élünk, talán több az információnk, nagyobb a rálátásunk, de az sem kizárt, hogy a londoni elemző nem lát vagy nem akar látni bizonyos összefüggéseket. Ne felejtse el, egy pénzügyi befektetőről beszélünk, nem tudjuk, hogy neki mi a rövid távú érdeke. Eszembe jut Görögország, ahol már tragikusan magas, 160 százalékos volt a GDP-arányos államadósság, a megengedettnek majdnem a háromszorosa. Mégis akadt olyan elemző, aki az országot befektetésre alkalmasnak tartotta. Ugyanez játszódott le a Gyurcsány-kormány idején, a válság előtt már a 80 százalékot verdeste az adósság, mégis kaptunk külföldi pénzt, pedig nem kellett volna.

– A londoni elemző is kritizálja, hogy a magyar kormány tízmilliárd eurós orosz hitelből építtet orosz atomerőművet. De vajon melyik a nagyobb kockázat: a politikai vagy a gazdasági?

– Az atomerőmű elsősorban ökológiai kockázat, de a gazdasági rizikó sem elhanyagolható. A mai válságból szerintem úgy fog kilépni a világ, ha technikai oldalról kiizzadja a hatékony és olcsó energiaforrásokat; tehát ha a nap és a szél felhasználását hatékonnyá teszik. Az olaj, a gáz és az atom elavul, nem véletlen, hogy a fejlett országok, köztük a németek és a skandinávok ezeket hosszú távon leépítik. Pénzügyileg pedig a tízmilliárd eurónak a dupláját fogjuk visszafizetni, ami borzasztóan sok, és akkor még nem beszéltünk a politikai kockázatokról, ami az ukrán események fényében felbecsülhetetlenül nagy.

– A leendő kormányprogramról keveset lehet tudni.

– Folytatjuk! – ennyi volt Orbán Viktor és a Fidesz kormányzati ígérete, ami egy kicsit valóban kevés.

– Közben arról nem beszélt a miniszterelnök, hogy a Brüsszelbe kiküldött konvergenciaprogram szerint a következő három évben 1500 milliárddal csökkenteni kell a költségvetés kiadásait. Ön szerint hol lehetnek megszorítások?

– Ahogy a gazdaság fejlődése nincs fenntartható pályán, úgy a kormány költségvetése is csak az állandó lefaragások révén tudja tartani a három százalék alatti hiányt. Pedig három éve államosították a nyugdíj-megtakarítások háromezermilliárdját, ami tetemes többletforrást jelentett. Önmagában ez még nem lett volna főbenjáró bűn, ha ebből olyan reformot hajtanak végre, amely az oktatás, az egészségügy és a nyugdíjrendszer egészét önfenntartóvá teszi. De nem ez történt. Pedig sokkal könnyebb lett volna, ha a nyugdíjmegtakarítások nyilvántartására – az ígéreteknek megfelelően – bevezetik az egyéni számlás rendszert, amelyen jóváírhatták volna az elszedett pénzt. De van nálunk 69 főiskola és egyetem, ám ezek közül jó esetben csak 12-15 intézmény képes színvonalasan oktatni. A többit meg kéne szüntetni, vagy szakképzővé alakítani. Hasonlóan radikális reformra volna szükség az egészségügyben is, de rövid távú politikai érdekből a kormány ezt sem vállalta. Ehelyett felelőtlenül „elégetett” háromezermilliárd forintot. Ugyanez a rögtönzés várható a jövőben: előveszik a fűnyírót, és a világszínvonalú intézmények költségvetését – ahová inkább adni kéne – épp úgy lefaragják majd, mint azokét, amelyek életben tartása felesleges.

– A választáson győztes Orbán Viktor szerint a térség éllovasai vagyunk, miközben a statisztika szerint versenyképességben már Románia is megelőz bennünket. Inkább hisznek a miniszterelnöknek, mint a tényeknek?

– A kormány, ahelyett hogy népszerűségét felhasználva véget vetett volna a történelmi léptékű lemaradásnak, megteremtve ezzel a modern magyar gazdaságot, inkább a hatalom görcsös megtartásához ragaszkodott. Ez történelmi hiba, hisz nem megoldani akarta a problémákat, hanem másra hárítja a felelősséget, miközben elszalasztotta a kétharmados, erős politikai felhatalmazás adta lehetőséget.

– Egyre kevesebb tőke jön az országba. Bizonytalan, hogy valójában jön-e pénz az unióból, vagy hosszabb távon lezárják a pénzcsapot. Nem tudni, hogy mi lesz a Norvég Alappal. Állítólag a nagy amerikai befektető, a Templeton százmilliárdnyi államkötvényt vált vissza. Mi lehet ennek a közvetlen hatása?

– Nem nagyon látom a kiutat. A hiányzó milliárdokat komolyan megérzi a társadalom, de ahogy eddig, úgy a jövőben sem várható komoly tiltakozás az öngyilkos magyar politika ellen. Pedig a választók azt is kikényszeríthetnék, hogy ellenzéki oldalon végre normális, szakmailag felkészült és ne korrupt politikusok gyülekezzenek. A mai baloldal talán úgy gondolja – tisztelet a kivételnek –: nem az a baj Orbánékkal, hogy tönkre teszik az országot, hanem hogy az ellopott pénz nem az ő zsebükbe vándorol; s ha hatalmon lennének, ugyanazt csinálnák, mint a mai kormányerők. Az lenne a legjobb, ha a választások után az Európai Unióban a korábbinál sokkal határozottabb vezetés venné át az irányítást, és megakadályozná, hogy az európai pénzek olyan magyar oligarchák kezébe kerüljenek, akik egyébként az unióból történő kilépésre vagy szabadságharcra, esetleg a gyarmatosítás elleni küzdelemre hangolják a magyar népet.

– Meddig lehet félrevezetni a közvéleményt? Kell-e a szembenézéshez egy gazdasági összeomlás?

– Ha kedvezőtlen változás történik a világgazdaságban, akkor azt a magyar gazdaság az elsők között fogja megérezni, mert igen sérülékeny. Világosan kell ugyanis látni, hogy a mai fellendülés csak a választásra készülő kormány monetáris és fiskális lazításának következménye volt, nem pedig valóságos gazdasági fordulat.