Az Új Rend - Tamás Pál az ellenzék esélyéről

- Ha a rövid távú elemzéseket nézzük, döntő politikai évad előtt állunk. Orbánék a sarkalatos törvényekkel ősszel végrehajtják a végsőnek szánt áttörést. Ön egyik publikációjában – Azok a tízes évek – azt írta: a lényegi kérdések eldőltek, az Új Rend kialakult.

– Orbán Viktor csak a stílusról döntött. A helyzet tőle függetlenül adott: a ’89-es rendszerváltás induló feltételei eltűntek, elolvadtak. Húsz év alatt létrejött egyfajta csonka kapitalizmus, amelyből csupán egy elem hiányzik: a komoly hazai tőke, a „kapital”. Most van egy lélegezte-tőgépen tartott tőkés gazdaságunk. Volt valamilyen életszínvonal-növekedésünk, amelyet az Európai Unió és a nemzetközi pénzvilág már nem tud vagy nem is akar tovább finanszírozni. Kiderült, nem úgy függ össze demokrácia és jólét, miként azt valamikor hittük, ahogy azt 1989-ben nekünk magyarázták.

- Amikor az interjúra kértem, már a telefonban mondta: nem az a kérdés 2011 őszén, felmorzsolódik-e az Orbán-rendszer. Arra kell választ találnunk: együtt lehet-e vele élni a következő nyolc-tíz évben.

– Valóban: ez most a döntő kérdés. Mert a gyors növekedés forrásait nem látjuk, miközben a társadalom jó része elfogadja, szinte ellenállás nélkül tölti ki az Orbán által kínált öntőformákat.

- És ha így van...

– Akkor az Új Rend a következő néhány esztendőben velünk és „rajtunk”, sőt talán bennünk is marad. Valamilyen belső átalakuláson idővel persze átmegy, elitje néhányszor összevész. És esetleg több kiskaput kínálnak majd, mint most. Orbán ma még keménykedik, hogy később „emberarcát” mutassa, s valamiben engedhessen is. Akkor azt fogjuk hinni: rendszere puhul, finomodik.

- Új műsorhoz új szövegkönyv kell. Teljesen új kommunikáció.

– Igen, mert a rendszerváltó elit nem használta a magyar politika hagyományos nyelvét. Most viszont Orbán látványosan bizonyította, amit már Révai József magyarázott a negyvenes évek kommunistáinak: a magyar politikai kultúra elképzelhetetlen verbális kuruckodás nélkül. Elfogadjuk Savoyai Jenőt, aki kiűzte a törököt, de hősnek Thököly, Rákóczi kell, akik bukásuk után a töröknél találnak menedéket. A ’89 utáni magyar politikai baloldal azzal próbálta magát igazolni, hogy mennyire kiváló labanc. Hogy szalonképesek Nyugaton, hogy a NATO édesgyermekei, hogy megértetik magukat a neokapitalista pénzemberekkel.

- Ön azt is írta cikkében: hiba lenne azt hinni, hogy valamiféle rémuralomtól kell tartanunk. Elég néhány feltételt elfogadni.

– De ezek nagyon fontos mozzanatok. Feltételezve, hogy a magyar gazdaság félig kiüresedett állapota évekig alig változik, döntő pontokon vissza kell bontanunk a valahogy mégiscsak létező jóléti államot. Ez sehol sem megy békés úton. Ahol jogokat és javakat vonnak el, ott az ellenállást is le kell törnie a kormánynak. Ebből akár még kis kompromisszumok is születhetnek később.

- Másrészt ez „aranyidő” lehet az ellenzéknek.

– Egy ellenzéki erőnek mindenkor törekednie kell a győzelemre. De egyre inkább úgy látom: ha lenne is ereje, akkor sem kellene 2014-ben mindenáron nyernie.

- Mi lesz így a porladó demokratikus renddel?

– Én megértem, hogy a balliberális értelmiség idősebb része szeretné megélni Orbánék bukását. Ám a vágyak ma még a gondolatkísérlethez sem elégségesek. Fel kellene fogni, mi az, amit most Orbán meglép, s amit másnak is meg kellene tennie ilyen helyzetben. És mi az, amit nem kellett volna, a magyar társadalom mégis simán elfogadta, alkalmazkodott hozzá. Hol érzékelhető igazi ellenállás? Ha ezt egyszer megértjük, jöhetnek a gondolatkísérletek és a forgatókönyvek.

- Csakhogy még mindig tanácstalan az ellenzék.

– 2010 alaposan megrendítette az eddigi ellenzéki önképet. Egy új szocialista pártot nem lehet egy év alatt megcsinálni, négy-öt esztendő is beletelhet, tengernyi küzdelemmel, belharcokkal, elkerülhetetlen egyéni bukásokkal. Az LMP pedig még ma is csak ötlet, nem kiforrott párt. Azt mondhatjuk: a jövendő ellenzéken belül az MSZP szerepe szervezetként, infrastruktúraként is kitüntetett. Ha jól értelmezem a születő új választási törvényt, a Fidesz a játékosok számára magas bekerülési, regisztrációs küszöböket szab meg. Az ellenzéki oldalon az MSZP az egyetlen párt, amely ma még rendelkezik a kellő szervezeti háttérrel. Akik fedelet szeretnének a fejük fölé – nemcsak baloldali csoportok, talán a liberálisok is –, itt találhatnak maguknak otthont. Ez az egyetlen esélyük a túlélésre.

- Kétségei sincsenek a 2014-es végkifejlettel kapcsolatban? Megrázkódtatás nélkül éri majd a Fideszt?

– Ne feledje, a Fidesz ma a népes „új apparátus” foglya. Szinte ellenállás nélkül rendezték át az államigazgatási állományt. Tíz-tizenötezer embert ültettek az új íróasztalokhoz.

- Jószerivel azt sem tudjuk, kik ezek az ifjútörökök.

– Ne higgye! Nagyon is sokat tudunk róluk. Például azt, hogy nem is olyan ifjak. 1998-ban a Fidesz valóban rengeteg friss diplomás fiatalt hozott magával. Ma kevésbé. Tudható, a pázmányos diploma az apparátusokban jó ajánlólevélnek számít, és Hoffmann Rózsa környezetében sokan vannak, akik egyházi iskolákból jöttek. Máshol inkább a családi kötődések számítanak. Az új tisztviselői karban magas lehet az egykori „történelmi középosztályból” kikerülők aránya, akik most úgy érzik, a helyükre kerültek.

Visszakapták, ami a családnak történelmileg jár: a magyar államot. Az államot, amelyet már a dédapjuk is szolgált. Az új pozícióért hajlandók áldozatot hozni. Ez a réteg szerzi most vissza a hatalmat. S ugyanez fogja elveszíteni is, ha az évtized végére kiderül: kevés a modernizációs energiája. Vagy kiesik a hatalom a Fidesz kezéből, vagy belső tisztogatásba fognak. Az Új Rendet önsúlya roppantja össze.

- Merész vízió. És kik fogják megszenvedni az évtizedes stagnálást?

– A szociális leépülés mindig egyenlőtlen. Először azokat fosztják ki, akiket lehet, akik „útba esnek”. Ez még csak nem is osztályreflex, gyakorlati kényszer. Egy cinikus kormány ilyenkor erősíti a rendfenntartó szerveket.

- Az apatikus, stagnáló társadalomban kit képviseljen a „tízes évek” ellenzéke?

– Két nagyobb társaság marad ki ebből a modellből. Egyrészt az úgynevezett „bérből és fizetésből élők”. Ők kimaradnak a „keresztény nemzeti középosztályból”, nincs elég osztogatnivaló ahhoz, hogy bevegyék őket a buliba. Az Új Rend kozmológiájában nem férnek el a műszaki, tudományos, technológiai innovátorok sem. E két réteg alkalmi koalíciója lehet az ellenzék magja.

- Ehhez „használhatnak” majd egy már meglévő pártot?

– Igen, lehetőleg „kész pártot”. Olyat, amelyet már nem kell bejegyeztetni, megszervezni. A tízes évek második felében belevágnak. Akkor már úgysem lesz hová visszavonulni. Kezdődhet a kalandok kora.