Az osztrákok nem értik

- Gondolom, ezúttal is megkapta főnökeitől az utasítást: Orbánról csak rosszat, a balliberálisokról csak jót jelenthet...

– Valóban ezzel vádoltak-vádolnak bizonyos ausztriai (és bizonyos budapesti) magyarok. Az ausztriaiak neve ismerős, a kilencvenes években is kaptam tőlük leveleket, e-maileket. Ugyanők nem győzték dicsérni a munkámat, a magyar helyzet szakértő elemzését – amikor bíráltam Gyurcsányt és kormányát. Most, hogy a jelenlegi kormányt éri kritika az ORF-ben, egyszerre elfogult lettem, akinek fogalma sincs, mi történik Magyarországon... A levélírók mellett ezt hirdeti a szélsőjobboldali osztrák Szabadságpárt portálja is. Nevetséges a vád, hogy a közszolgálat munkatársai utasításokat kapnának, miként tudósítsanak. Orbán Viktor és pártja számára csak azok számítanak jó újságírónak, akik a kormányfő nézeteit kritika nélkül továbbadják, sőt, még alá is támasztják. Az ellenzéki Fidesz annak idején azt várta tőlünk, hogy döngöljük földbe a balliberális kormányt, minősítsük diktatúrának, amely jogtalanul uralkodik, tehát meg kell dönteni. Aki ehelyett árnyaltan tudósított a 2006-os „forró őszről”, az mindmáig javíthatatlan „balosnak” számít. Megírtam a kötetben a feledhetetlen jelenetet: az ORF híradójának élőben tudósítottam a tömegből a Kossuth téri tüntetésről, s többek között arról beszéltem, hogy meg kellene tartaniuk a demokratikus játékszabályokat, miszerint egy EU-tagállam demokratikusan választott kormányát nem erőszakkal, hanem választásokon lehet leváltani. Odajött egy középkorú úr, és ékes németséggel közölte: „Tudod, ki vagy te? Egy felbérelt, disznó Habsburg-zsidó...”

- Szóval nem „balos”? S egyébként hogyan, kiktől tájékozódik?

– Történetesen nem vagyok baloldali, a polgári-konzervatív Osztrák Néppártra szavaztam – de ennek természetesen semmi köze az újságírói munkámhoz. Annak idején bőségesen beszámoltam arról, milyen káros volt a Gyurcsány-kormány gazdaságpolitikája, s egyetértek a Fidesz híveivel abban, hogy az a kormány vitte szakadékba az országot. Egyébként sajátos paradoxon, hogy éppen ezt az embert, Gyurcsány Ferencet minősítik hazugnak, aki legalább egyszer kimondta az igazságot. Vezető politikai elemzőktől, a helyi médiából tájékozódom, mint mások is, s van némi fogalmam erről az országról, ahol tizenhárom éve élek, s amelyet nagyon szeretek. Nem kérdezem persze a kormány sajtómunkásait, hiszen nem tudnának érdemi tájékoztatást adni, mert bizonyos érdekek védelmét, magyarázását tekintik feladatuknak. Örömmel tájékozódnék a kormánypárt vezető politikusaitól is, de erre sajnos nem adnak módot.

- Érdekli az osztrákokat egyáltalán a magyar politika? S milyen képet kapnak róla?

– Igencsak érdekli őket, hiszen sokan járnak ide, rengeteg a családi, baráti, üzleti kapcsolat. Szeretném hinni, hogy tárgyilagos képet kapnak. Az ausztriai Magyarország-kép mindig pozitív volt, csak a legutóbbi években lett rosszabb. Az emberek nem értik, mi miért történik a szomszédban. Hiszen Ausztriában ma elképzelhetetlen, hogy egy „karizmatikus” vezető kerüljön az élre, s minden intézményt maga alá rendeljen, bebetonozza hatalmát, korlátozza a médiát, pártjának javára hajlítsa a választási törvényt, kiiktassa az ellensúlyokat. S mindeközben Brüsszelt vádolja, hogy kiegyensúlyozatlanul bánik Budapesttel...

- Mit szól mindehhez az osztrák kormány?

– Idézhetném könyvünkből Michael Spindelegger alkancellár-külügyminisztert, a Fidesz testvérpártjának, az Osztrák Néppártnak az elnökét: „Orbán rendszabályaival elérte a tűréshatárt, az országnak vissza kell térnie az európai jog talajára” – jelentette ki a negyedik magyar alkotmánymódosítás után. Az ÖVP nem tudja, hogyan kezeljék ezt a helyzetet, az osztrák politikusok hallgatnak, kivárnak, alig kerül sor magas szintű találkozókra. A háttérben persze ott vannak az agrárügyek is. Emlékezhetünk, hogy Orbán már első kormányzásának idején harcot hirdetett az „osztrák vircsaft”, a zsebszerződések ellen. S mi lett belőle? Az 1506 névtelen feljelentésből akkor a kormánybizottság 1480-at alaptalannak talált, majd a maradék 26 esetben mindösszesen 77 hektáron bukkantak gyanús ügyletre... Osztrák vélemény szerint a jövőre életbe lépő, a külföldiek földszerzését gyakorlatilag meggátló törvény ellentétes az EU-joggal, és újabb kötelességszegési eljáráshoz vezet majd. Az egyetlen osztrák kormánytag, aki mostanában itt járt, Reinhold Lopatka külügyi államtitkár kijelentette: amennyiben az osztrák gazdákat jogsértés éri, számíthatnak a kormány támogatására, minden esetet megvizsgálnak. Ugyanakkor tisztelettel kell adózni a független magyar bíróságoknak: mondjanak bármit azok állítólagos politikai befolyásoltságáról, eddig minden esetben, amikor érintett osztrák gazdák az igazukat keresték, a bírák pártatlanul jártak el, s nekik adtak igazat.

- Könyvük másik részében európai parlamenti képviselők beszélnek a magyar helyzetről. Ki bírál, ki véd?

– Interjúink, háttérbeszélgetéseink tanulsága: a baloldal élesen bírálja, az Európai Néppárt jobboldali populistának tartja a magyar kormányfőt, s aggodalommal figyelik politikáját. Pártcsaládja a nyilvánosság előtt természetesen védi, de a kulisszák mögött egyáltalán nem örül ennek a tehertételnek. Beszéltünk például Markus Ferberrel, aki a bajor CSU frakcióvezetője az EP-ben. Ő is védi Orbánt, de kijelenti: „Bosszant, hogy előrerohan az ötleteivel, aztán azt mondja: ha nem tetszik, szóljatok, majd kijavítjuk... Európában egyet kéne értenünk abban, hogy az ember a jogállamiság közös keretében mozog, s nem feszegeti állandóan ezeket a kereteket... Mondhatta volna például, hogy népszavazással is lehet alkotmányt módosítani – Bajorországban ez csak így lehetséges.” Amikor arról kérdeztük, miért nem próbálják mérsékelni Orbánt, Ferber azt válaszolta: „Dehogynem, de ezt nem nyilvánosan tesszük, hanem zárt ajtók mögött... Ha már bajorokról van szó: tudják, hogy annak idején Stumpf István és mások Edmund Stoiber akkori bajor kormányfőnél kerestek támogatást Orbán ellen – miután Stoiber is kiábrándult korábbi védencéből?” Idéztük azután Johannes Hahnt, az EU osztrák (néppárti) regionálpolitikai biztosát is, aki kijelentette: „Sajnálok egyes fejleményeket, mert negatívan befolyásolják a beruházásokat. Sok európai országból immár nem szívesen kötelezik el magukat Magyarországon”. Avagy: „A magyaroknak nem lehet érdekük, hogy állandóan vita témája legyenek az Európai Néppártban... Folytassanak végre olyan politikát, ami miatt nem kerülnek szüntelenül az európai figyelem középpontjába.” És világos képet adott legutóbb a Tavares-jelentés, amellyel sok konzervatív is egyetértett. Csattanós pofon volt a szavazási eredmény – ha ezt Budapesten másként adják is el. Egyébként figyeljék meg egyszer a brüsszeli kormányfői találkozók híradóképeit. Nem az ülésről, hanem a szünetekről: látják ott Orbánt? Kollégái ellépnek, ha kamerát látnak – nem akarnak vele együtt megjelenni a képernyőn.