„Az ország jövője forog kockán” – Levelet írt a kormánynak egy gimnázium tanári kara

A nyílt levelet a

Boon.huhozta le teljes terjedelmében. Az olvasható benne: „Kaotikussá vált minden! Bizonytalanság, elkeseredettség, sokszor apátia uralkodik a tanári szobákban. S az, hogy vannak még jól működő iskolák, jól megtartott órák, versenyeredmények (»természetesen« nevezési díjakra és útiköltségre elkülönített keret nélkül), sikeres érettségik és felvételik, kizárólag a tanárok lelkiismeretességének köszönhető – merthogy nem a környezeti hatásoknak és az oktatáspolitika tevékenységének, az biztos!”

A tanárok felteszik a kérdést, hogy ki működteti egyáltalán az iskolákat, az önkormányzat, valamely minisztérium vagy az Oktatási Hivatal. Úgy vélik: „A sok bába között elveszett a gyerek! A GYEREK, merthogy az egésznek róluk kellene szólnia!!! De nem ez történik!”

Felsorolják az általuk problémásnak látott ügyeket: a folyamatosan változó alaptanterveket, a kísérleti tankönyveket, amelyekkel valójában a gyerekeken és a pedagógusokon kísérleteznek, a nemzetközi felméréseken rosszul teljesítő diákok ügyét, az érettségi követelmények változását, majd hozzáteszik, hogy van olyan gyerek, aki iskolai pályafutása alatt hat-nyolc újításhullámot is elszenved a tanárokkal együtt.

„Követeljük, hogy a jelenlegi reformoknak nevezett akciókat azonnal függesszék fel, míg társadalmi-szakmai konszenzuson alapuló közös nevezőre nem jutunk! És a továbbiakban se lehessen változtatásokat olyan rövid határidővel bevezetni, hogy azok a tanulói korosztályok, akikre vonatkoznak (illetve tanáraik), ne tudnának arra lelkiismeretesen felkészülni!” – írják.

Hozzáteszik ugyanakkor, hogy nem fogadják el a kormány által létrehozott Nemzeti Pedagógus Karral történő egyeztetéseket, mivel ilyenkor a kormány saját magával egyeztet, nem egy hiteles szakmai körrel.

Mint írják: „A jelenlegi tananyagmennyiség elsajátítása már a legeslegjobb képességű tanulók határait is erősen feszegeti, gyerekeink tényanyaghegyeket kénytelenek bemagolni, de önálló véleményt többségük vagy képtelen kialakítani, vagy nézetüket nem tudják megfogalmazni és logikusan érvelni mellette. E mellett az uniformizált, egységesítésre törekvő oktatási rendszer bebetonozza az eltérő szociális, egészségügyi vagy mentális helyzetből származó különbségeket. (...) A gyerekeink s így az ország jövője forog kockán!”

Problémának látják a hatalmas óramennyiségen túl azt is, hogy olyan adminisztrációs terheket róttak rájuk, ami már az órákra való felkészülésüket veszélyezteti, miközben elvárás az is, hogy foglalkozzanak a lemaradókkal, szervezzenek osztálykirándulást, ünnepséget, írjanak portfóliót és önértékelést. Úgy vélik: „A törvényalkotóknak be kellene látniuk, hogy a belső ellenőrzési rendszer erőltetésével és az életpálya hibás bevezetésével megosztották a pedagógustársadalmat, a bizalmatlan iskolai légkörnek viszont a diákok láthatják kárát.”

Ők továbbra is csak tanítani szeretnének, jó hangulatban bemenni a munkahelyükre, önkéntesen belépni olyan szervezetekbe, amikbe ők szeretnének, nyugalmat akarnak, mely politikától és álreformoktól mentes. Továbbá követelik, hogy negyvenórás legyen a munkahetük, és ezért végzettségüknek, elvégzett munkájuk minőségének és a munkában eltöltött éveknek megfelelően differenciált bért kapjanak, ne pedig nem létező életpályamodellről meséljenek nekik.

„Szeretnénk a felnövekvő generációkat jól felkészíteni az élet kihívásaira, hogy képesek legyenek megfelelni a kor követelményeinek! Vegyék ezt segélykiáltásnak, kérjük a felettes szervek és a társadalom támogatását, segítségét!” – áll a levélben.