Az oligarchia vastörvénye

- A kormány az Európai Bizottsággal zajlott egyeztetést követően négy pontban módosítja a médiatörvényt. Nagyobb volt a felhajtás, mint a veszély?

– Mind a négy probléma valós. Az egyik legveszélyesebb paragrafus – „a bármely többség vagy kisebbség nyílt vagy burkolt megsértése” – valóban kikerülhet a törvényből. Helyette az „uszításra vagy diszkriminációra való felhívás” szerepel majd. Ez jóval szűkebb fogalom, kevésbé gumiparagrafus, csekélyebb lehetőséget kínál az önkényes jogértelmezésre. Viszont maradt még néhány hasonló a médiatörvényben és a médiaalkotmányban is.

- Például?

– Ilyen a közerkölcs sérelme, amit az Alkotmánybíróság korábban már értelmezhetetlennek minősített. A legrázósabb kérdéssel pedig nem foglalkozott az EU, mert nem foglalkozhatott. Nem tudott fellépni az ellen, hogy egypárti Médiatanács alakult, amely a Médiahatóságot, Orbán Viktor által kinevezett elnöke pedig a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alapot is ellenőrzi. Azaz a Fidesz dönt arról, ki kap frekvenciát, mire és hogyan költik az alap költségvetésében szereplő hatvanmilliárdot. Így a közpénz klientúraépítésre és pártfinanszírozásra is használható.

- A Médiatanács tagjai kikérték maguknak, hogy fideszesek lennének. Azt mondják: a Fidesz által delegált médiaszakemberek.

– Szalai Annamária a Fidesz tagja volt, nem lehet pártsemleges szakembernek nevezni. A Médiatanácsnak viszont az lenne a feladata, hogy pufferként működjön a média és a politika között, hárítsa a médiára nehezedő politikai nyomást. Ezt most semmi nem biztosítja. Egy demokratikus intézményrendszerben azért vannak fékek és ellensúlyok, hogy megakadályozzák az oligarchiák kialakulását. Az oligarchia vastörvénye szerint a pártok, ha hagyják őket, úgy működnek, mint a kisgömböc: felzabálnak mindent, amit csak tudnak. Az, hogy a médiatörvény az Európai Parlament napirendjére került, azt jelzi, külső ellensúlyra van szükség.

- Koltay András, a Médiatanács tagja azt mondja: amíg a törvényt nem használják a média megrendszabályozására, nincs baj. Továbbá: „Ahhoz, hogy egy médium huszonötmilliós bírságig jusson, jogsértések tömkelege és ezek bírósági jóváhagyása szükséges. Ami nagyjából tíz év alatt jöhet össze.”

– Ez demagógia. A médiatörvénynek az lenne a feladata, hogy védje a sajtó szabadságát a politikai, az üzleti és a társadalmi cenzúrával szemben. Ha a passzusokat a média megrendszabályozására is felhasználhatják, nem töltik be ezt a feladatukat.

- A hivatalos indoklás szerint az új médiatörvényben szereplő, a közmédiumokat érintő összevonás és közös finanszírozás épp arra szolgál, hogy a politika ne tudjon beleszólni a közmédiumok életébe. Mondván, korábban a nyomásgyakorlás egyik fő eszköze a pénzvisszatartás volt.

– A közmédiumok összevonása példátlan gyakorlat. A BBC-re hivatkoznak, miközben ott független hírszerkesztőségek dolgoznak, a stúdiók egymással is versenyeznek. A BBC-nek saját költségvetése és chartája van, ez biztosítja a függetlenségét. Maga az elnök is független, formálisan az uralkodótól kapja a kinevezését. Ennek jelentősége van még akkor is, ha a kormánytöbbség által létrehozott bizottság jelöli. A magyar közszolgálati médiumok esetében sem saját költségvetésről, sem szervezeti függetlenségről nem beszélhetünk. Ezek után szó sem lehet politikai függetlenségről. Pláne, hogy fideszes lojalistákat neveztek ki a közmédiumok élére.

- Sokak szerint az is kérdés, kell-e egyáltalán közszolgálati média. Kell?

– Nehéz erre válaszolni. Jelentős költségvetési tételről van szó, miközben a nézettség alig tíz-tizenöt százalék, ami kelet-európai összehasonlításban is alacsony. Ráadásul az MTV erősen kommercializálódott. Vajon szabad közpénzből ilyesmit finanszírozni? - Egy felmérés szerint ahol erős a közszolgálati média, és magas a nézettsége, ott az emberek politikailag tájékozottabbak, mint ahol a kereskedelmi modell és a bulvárhírek dominálnak.

– Valóban így van. Ehhez azonban magas presztízsű, a kereskedelmi médiumoktól markánsan különböző közszolgálati médiumokra van szükség.

- A BBC-modell összevethető a magyarral?

– Minden összevetés sántít. A BBC-féle kiegyensúlyozottság csak kétpártrendszerben értelmezhető, hiszen egy hírműsoron belül két álláspontot még be lehet mutatni. Ahol viszont nagyok az ideológiai különbségek, és sok párt van a parlamentben, ez technikailag megvalósíthatatlan. Ráadásul a BBC-t más társadalmi, kulturális közegben, a brit tömegdemokrácia kialakulásakor hozták létre. Feladata akkor a tömegtájékoztatás volt. Ez vajon ma is indokolt feladat? A BBC-modell része az is, hogy oktat, és műveli a népet. Ez is a háború előtti helyzetet tükrözi, ám azóta a felsőfokú végzettségűek aránya megnőtt. És az is a BBC-modell része, hogy kifejezze a nemzetállami tradíciókat és törekvéseket. Csakhogy a globális kommunikációs eszközök, az Európai Unió és a tömeges bevándorlás korában már nem lehet homogén nemzeti kultúrákról beszélni.

- A magyar médiatörvényben megfogalmazott közszolgálati célok zömmel ugyanezek. Az indok: minőségi közszolgálatra van szükség, amely felveszi a versenyt a piac többi szereplőjével.

– A brit koncepció lényege viszont a közszolgálati médiumok és műsorok közötti verseny. Azt mondták, a közszolgálati média önmagában, verseny nélkül kudarcra van ítélve, éppen ezért több, különféle tulajdonosi struktúrában és finanszírozási modellben működő kvázi-közszolgálati médiumra van szükség.

- Magyarországon mostanáig egymással is versenyeztek a közmédiumok, aminek az lett a következménye, hogy a nézettségük rendkívül alacsony, az MTV pedig többmilliárdos adósságot halmozott fel. Nem jobb, ha együtt állnak ki a piacra?

– Kérdés, hogy önmagában a magas nézettség sikernek tekinthető-e a közszolgálati médiumok esetében, hiszen a nézettség és a minőség között nem feltétlenül van összefüggés. És nem egyszerűen összevonták az intézményeket, hanem kiherélték őket. Elbocsátottak szinte mindenkit, a műsorgyártást részint az MTI, részint az alap alá szervezték ki.

- Szalai Annamária nyilatkozta: nincs még egy olyan gazdag állam, mint Magyarország, amely mostanáig megengedte magának, hogy közszolgálati médiumai versenyezzenek egymással.

– A közszolgálati médiára szánt költségvetés 2010-ben 47 milliárd volt, idén 58. Amúgy pedig Németországban, Angliában és Dániában is több közszolgálati médium működik. Kétségtelen, hogy gazdagabb államok, mint mi. Csakhogy Lengyelországban és Romániában is a magyarországihoz hasonló a rendszer.

- Lengyelországban a médiatörvény még azt is előírja, hogy a keresztény értékeket tilos kritizálni, védeni kell a családot és az egészséges életmódot.

– Ezt most a magyar szabályozás is átvette. A médiatörvény médiaellenes szemléletet tükröz. Alkotói abból indulnak ki, hogy a média jelentős társadalmi hatást gyakorol, képes befolyásolni a közvéleményt és a közviselkedést. Ez arról árulkodik, hogy a jogszabály szerzői egyetlen médiaszociológiai könyvet sem olvastak.
A piac törvényeit követő sokszínű média ugyanis elsősorban nem formálja a véleményeket és a viselkedéseket, hanem tükrözi őket.