Az OECD ellentmond a Fidesz ígéreteinek

A megszorítások ideje lejárt - jelentette ki derűlátóan szerdán egy lapnak nyilatkozva Orbán Viktor. Homlokegyenest ellenkező értékelést tartalmaz a legfejlettebb országokat tömörítő szervezet, az OECD ugyancsak tegnap nyilvánosságra hozott, szokásos országjelentése. Az elemzés szerint függetlenül attól, milyen színezetű párt kerül hatalomra, folytatni kell a költségvetési szigort és áldozatokkal járó szerkezeti reformokat kell végrehajtani. Ez az elkövetkező években népszerűtlen intézkedések sorának elfogadtatását jelentheti, ami komoly fejfájást okoz majd a következő kormánynak. Ha ezek a lépések elmaradnak, azt - a jelentést összegző közgazdász szerint - a piac kíméletlenül meg fogja büntetni.

A csodavárók aligha örülnek az értékelés konkrét megállapításainak, mivel azok nagy része tételesen ellentmond az ellenzék mindenkinek jót ígérő kijelentéseinek. Az OECD üdvözli a munkavégzést terhelő adók csökkentését és további mérséklést szorgalmaz, viszont annak fedezetéül egyebek mellett az átfogó vagyonadózás bevezetését szorgalmazza, amit a Fidesz vehemensen ellenez, sőt ki is veti magából azokat, akik meg merik említeni az ingatlanadó szükségességét. A jelentés szerint finanszírozhatatlan a jelenlegi, a munkavállalók ötödét foglalkoztató közszféra, kemény megtakarításokra és létszámcsökkentésre van szükség. A Fidesz ennek ellentmondva cáfolja az elbocsátások szükségességét, bírálja a takarékossági lépéseket, sőt a pártelnök pont most ígért több ápolónőt és rendőrt, sőt az orvosi bérek duplájára emelését is.

Az OECD szerint a nyugdíjrendszer hosszú távon fenntarthatatlan ebben a formájában, ezért helyes lépés volt a nyugdíjkorhatár emelése, sőt az átlagéletkor alakulásának függvényében további emelés is elképzelhető lehet, az ellenzék ennek ismét csak az ellenkezőjét állítja. Még nagyobb a kontraszt a jóléti kiadásokat illetően: a nemzetközi szakértői csapat szerint azokat az ország nem képes a jelenlegi szinten fenntartani, ezért elkerülhetetlen volt egyes ellátások csökkentése, sőt még ennél is tovább kell menni, visszavenni például az anyasági támogatásokból, hogy a kismamák minél hamarabb visszatérhessenek a munkaerőpiacra, növelve a foglalkoztatottságot. A Fidesz ezzel szemben azt ígéri, hogy visszaállítja az előző, többet adó rendszert, hogy miből finanszírozza, azt nem lehet tudni.

Azt már említeni sem érdemes, hogy az OECD a jelenlegi trendek alapján a GDP 4,1 százalékának megfelelő hiányt vár, ami alig tér el a kormány prognózisától, és erélyesen óv attól, hogy ezt az arányt a következő kormány hagyja elszaladni. Eközben az ellenzék folyamatosan 7,5-8 százalékos hiányról vízionál, aligha véletlenül: ha legalább az ígéreteik egy részét be akarják tartani, valóban költekezniük kell, amire rövid és középtávon csak a deficit és a külső adósság növelése lehet a fedezet. Nem véletlenül hangsúlyozta külön is az országjelentést ismertető francia közgazdász: szakítani kell azzal a rossz szokással, hogy a pártok fedezetlen ígéretekkel szerezzenek szavazatokat maguknak a választásokon. Ebben nyilvánvalóan igaza van, de a jelek szerint hiú remény ebben bízni.

Biztató fejlemény viszont, hogy a ma közzétett adatok szerint 2009. utolsó negyedévében a hazai GDP kedvezőbben alakult a vártnál: miközben az elemzők éves szinten 5 százalékos visszaesést jósoltak, a csökkenés csak 4 százalékos volt, szemben az előző negyedév 7 százalék feletti adatával. Ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy ténylegesen túl vagyunk a válság mélypontján, és az idén megkezdődhet az emelkedés. A tavalyi év egészét tekintve a kormány mínusz 6,7 százalékos GDP prognózisával szemben a valós csökkenés 6,2 százalék volt az előzetes becslés szerint, ami jobb az összes elemzői várakozásnál. A nagy kérdés most az, hogyan alakul a gazdaság az idei első negyedévben, ez döntő lehet a további kilátások szempontjából.

Negatív meglepetést okozott viszont az, hogy az infláció januárban 6,4 százalék volt, elsősorban a jövedéki adó és az üzemanyagárak emelkedésének köszönhetően. Ez mintegy fél százalékkal magasabb, mint az előzetes elemzői konszenzus. A szakértők szerint aggodalomra így sincs ok, ez a szint legfeljebb tavaszig marad, nyártól kezdve pedig az adóemelési hatás lecsengése és a piaci folyamatok alakulása miatt meredeken zuhanni fog, az év végére 2,5 százalék körül alakulhat.