Az MTA vagyonát eddig minden kormány tiszteletben tartotta, a negyedik Orbán-kormányt kivéve
A Magyar Tudományos Akadémia kutatóhálózatát és vagyonát érintő kormányzati átalakítási terveket próbálták értelmezni az Akadémiai Dolgozók Fóruma csütörtök délutáni műhelybeszélgetésén. Az átalakításról ugyanis már több terv napvilágra került, de még mindig kevés a konkrétum. A legutóbbi változat szerint a Corvinus Egyetem mintájára egy alapítványba szerveznék ki az MTA kutatóintézeteit és vagyonát, a dolgozók pedig elveszítenék jelenlegi közalkalmazotti jogviszonyukat.
A beszélgetés résztvevői Deák Dániel egyetemi tanár (Budapesti Corvinus Egyetem), Körösényi András tudományos tanácsadó (MTA TK Politikatudományi Intézet), Körtvélyesi Zsolt tudományos segédmunkatárs (MTA TK Jogtudományi Intézet) és Zsoldos Attila (MTA BTK Történettudományi Intézet) történész, akadémikus voltak.
Körtvélyesi Zsolt szerint többféle átalakítási terv felmerült, de továbbra is úgy tűnik, hogy a cél a kutatóhálózat leválasztása az MTA-ról. Ellentmondást lát abban, hogy az átalakítást véleményező innovációs és technológiai minisztériumi anyag szerint alacsony a hazai alapkutatások száma, mégis elvonják, illetve késleltetik a finanszírozást. Egyelőre az is kérdéses, hogy az akadémia ezt milyen mértékben kapja vissza.
Körtvélyesi szerint a tudományos kutatásban nem lehet mindent a piaci érdeknek alárendelni.
Zsoldos Attila arról beszélt, hogy az MTA valaha rendkívül gazdag intézmény volt, bőkezű támogatóinak köszönhetően. Először az első világháború vitte el ezt a vagyont, ami részben újra felépült a két világháború között, főleg magántámogatásokból. Később, 1949 után újra vagyontalan lett az intézmény. Az 1989 utáni akadémiai reform egyik javaslata az volt, hogy az MTA kapjon egy jelentősebb állami vagyont, és gazdálkodjon azzal. Végül költségvetési támogatásként kapta meg a hozzájárulást. Így a magyar államnak nem kellett nagyobb vagyonról lemondania, az MTA-nak pedig nem kellett hirtelen a vagyon felhasználásáról gondoskodnia, amire 40 év után nem volt felkészülve.
– Ezt eddig minden kormány tiszteletben tartotta, kivéve a negyedik Orbán-kormányt
– állapította meg a történész.
Elmondása szerint az akadémiai törzsvagyont az ingatlanok jelentik, ennek a kezelésére az MTA most már teljesen felkészült. Az MTA elnöke gyakorolja a tulajdonosi jogokat, de nem kontroll nélkül, az elnökség és a közgyűlés egyetértésével hozhat csak döntéseket.
A vagyon értékesítésére csak akkor kerülhet sor, ha az érintett elem nem tartozik az alapfeladatok ellátásához, amilyen például a tudományos kutatás. Az ingatlanokban az MTA közfeladatának teljesítése folyik, ezért ezek az ingatlanok nem elidegeníthetőek. Kizárólag akkor értékesíthetőek, hogyha a tudományos érdek nem sérül, és ha a piaci árnál lényegesen nagyobb bevétel realizálható.
Az akadémikus megjegyezte, az akadémiai vagyont lehetetlen bevinni alapítványba, mert mindenféle belső szabályozásnak és külső jogszabálynak (akadémiai törvény, államháztartásról szóló törvény) ellentmond. A jogszabályok szerint az akadémiának van vagyona, és azzal köteles felelősen gazdálkodni.
Körösényi András szerint az jó cél, hogy a kormány növelni akarja a K+F+I ráfordításokat, de az ehhez alkalmazott eszköz már kevésbé. Az MTA kis forrásból nagyon jól működik, a 2019-re vetített körülbelül 40 milliárd az ITM 1400 milliárdjához viszonyítva alacsony. Az MTA bevételeinek majdnem fele saját bevétel, különböző pályázatokból, egyéb forrásokból származik, nem az adófizetők pénzéből.
Beszélt arról is, hogy a kormány szerint a versenyképességhez szabadalmakra van szükség. Csakhogy az alapkutatást közzéteszik, a szabadalmat pedig eltitkolják a versenytársak elől, így két teljesen különböző tevékenységről van szó. Hozzáfűzte, hogy azokban az országokban, ahol magas az innováció, ott magas az alapkutatási hálózat szintje is, tehát van kapcsolat az alapkutatás és innováció között.
– Nem biztos, hogy a tudományos kutatás terén a hierarchikus kontroll a hatékonyságot növeli
– jegyezte meg.
Deák Dániel szerint nem véletlenül merült fel az alapítványi forma, a Corvinust ezzel már „megajándékozták”.
– Ez menekülés a magánjogba. Ismert jelenség, például az Magyar Nemzeti Bank kreatív elnöke is bemutatta. Arról szól, hogy a közpénz miként alakítható át magánpénzzé. Mi inkább ennek a hátulütőitől tartunk, hiába mondja Palkovics László, hogy erre lehetőségként kell tekinteni
– mondta.
Szerinte jogilag értelmezhetetlen a vagyonkezelő alapítvány, hiszen egy normális kuratórium az alapító akaratát hajtja végre, ez a kuratórium viszont az alapítói jogokat is gyakorolni fogja. Úgy véli, hogy a működése teljesen átláthatatlan a nyilvánosság számára. Nem lehet majd leváltani, akkor sem, ha nem működik jól. A tagok pedig vagy lemondanak, vagy nem, ha belátják, hogy működésük esetleg kudarcot vallott.
Álláspontja szerint ellenmondás van a jogi formában is.
– Vannak magántőke alapok Magyarországon, és van polgárjogi alapítvány. Miért van szükség egy új tervezetre? A minisztériumi magyarázat szerint azért, hogy a rugalmas gazdálkodási szabályokat lehessen biztosítani. Közfeladat ellátásához viszont nem arra van szükség, hanem a tervezhetőségre
– jegyezte meg.
A tárca tájékoztatása szerint az új alapítványoknál lehetőség lesz a pótlólagos tőkebevonásra, de Deák szerint az altruista alapú tőkebevonás a versenygazdaságban értelmezhetetlen. Hozzátette, hogy több mint aggasztó a helyzet, és nem tűnik jó ajánlatnak.
