Az MSZP kapusa

- Hogy ne legyen többé kérdés, tisztázzuk: önnek nincsenek külföldi számlái, eltitkolt vagyona, kockázatos kapcsolatai, bosszúra okot adó seb a múltból vagy a jelenből?

– Nincs semmi ilyesmi. Nyugodt és tiszta a lelkiismeretem.

– Simon Gábor szocialista elnökhelyettes is mondhatott ilyesmit korábban. Aztán az egyelőre ismeretlen eredet- százmilliói letaglózták a demokratikus ellenzéki oldalt.

– Ha kéri, vagyon- és morálnyilatkozatot is teszek most: nincsenek „foltjaim”. Különben még én sem fogtam föl az esetet.

– Pedig az Együtt–PM egyik politikusa máris úgy véli, lehetnek még „Simon-ügyek” az MSZP-ben. Nekem meg úgy tűnik: alig hogy kiegyeztek a baloldal rivális pártjai, és a harapásokat felváltották a félmosolyok, ismét borús lett a közös kampánykép.

– Azt mondta annak idején Kövér László: ha kell, majd egyenként levadásszák a baloldali politikusokat. Fel kell erre készülnünk mentálisan és lelkileg is: mindegyik jelöltünknek mindegyik listánkon, nem csupán a szocialistáknak, hanem a szövetségeseknek is, Bajnai Gordon, Gyurcsány Ferenc, Fodor Gábor és Kuncze Gábor pártjának, egyesületének is. Nincs kétségem ugyanis: a Fideszen belül külön „kutatórészleg” vizsgálja az egyes ellenzéki politikusok tevékenységét. Ok mindent tudnak rólunk. Ha zavarja őket, hogy például erősebb a baloldal jelöltje, mint a sajátjuk, a vádak és gyanúsítások tüzéreit küldik az ellenfélre, s nekik mindegy is, hogy áldozatuk egyébként feddhetetlen, becsületes. Szóval megkezdődött Kövér László vadászszezonja.

– Csakhogy Simon Gábor voltaképpen maga töltötte meg a Fidesz fegyverét, s irányította pártjára.

– Nyilván könnyebb „leteríteni” azt, aki üzelmekkel és ügyletekkel valódi céltáblává tette magát. De azért számomra még mindig rejtély Simon Gábor története. Másfelől Mesterházy Attila pártelnök gyors és egyértelmű választ adott, nem is tehetett mást: távozásra kérte őt a pártból. Eközben a Fideszbe lassan már csak azt veszik föl, aki igazoltan jártas a mutyikban. Mindenesetre százszor hangosabb és mocskosabb kampány lesz az idei, mint bármikor eddig. Még el sem kezdődött a küzdelem, engem például már feljelentettek.

– Kicsoda?

– Kerületi polgár. Egyszerűen zavarta, hogy idő előtt bedobtuk a postaládákba a kampányszórólapot. Aztán végül a Nemzeti Választási Bizottság úgy látta: jogszerűen jeleztük előre, ki indul a kerületben jelöltként. Úgyhogy nekem elsőként van papírom arról: bátran szórólapozhatok. Bár azt mondtam az előbb, fel kell készülnünk aljas támadásokra a kampányban, kicsit korrigálom magam, ugyanis valójában nem lehet mindenre felkészülni. Amikor eldőlt, én leszek az MSZP jelöltje a kerületben, páromnak és két lányomnak próbáltam elmagyarázni, mivel jár ez, mire számítsunk, és azt is megígértem nekik, óvom őket, ahogyan tudom. Megértették, csak azt kérdezték, miért kellett vállalnom a jelöltséget, ha akár atrocitások is érhetnek.

– És tényleg: miért?

– Kötelességem a kerületért. Kötelességem a baloldalért. Kötelességem a demokráciáért.

– Kisebb kampánynyitót rögtönzött most.

– Pedig nem frázisok ezek: mindegyikben hiszek. Sőt azt is remélem: egyes ügyekben talán én lehetek a megoldás. Alpolgármesterként nyolc év alatt kétszáznegyven önkormányzati beruházást és felújítást felügyeltem. Megvalósult mind.

– Mit tud: vita nélkül rábólintott az MSZP vezetése, hogy a XIII. kerületben ön legyen a jelölt, aki nem ismert országosan?

– Nem tudom, felvetődött-e másnak is a neve jelöltként – akár az MSZP-ben, akár az ellenzéki szövetségkötés tárgyalásain.

– Olyan óvatosan fogalmaz, hogy azt sejtem: nagy lehetett a tülekedés a baloldal biztosan őrzött körzetéért. Különben magam is azt gondolom: biztosan boldogan startolt volna innen bármelyik ismertebb szocialista vagy más ellenzéki politikus.

– Lehet. Mivel a Fidesz átszabta a választási törvényt, Tóth József polgármesterként már nem indulhatott újra a parlamenti képviselőségért. Az MSZP XIII. kerületi szervezete egységesen engem javasolt jelöltnek, és ezt jóváhagyta tavaly az országos elnökség. Ennyit tudok.

– De ugye nem kellett bemutatkoznia Mesterházynak?

– Nem. Már csak azért sem, mert játszom az MSZP focicsapatában. Kapus vagyok.

– Bajnai Gordon is az. Szükségük is lehet védelemben erősíteni, nagyon úgy fest.

– Az Összefogás pártjainak szolidárisnak kell lenniük egymással, ha alaptalan vád éri a demokratikus ellenzék bármely politikusát. De azért bízom abban, hogy nem csak a védelemnek lesz szerepe a kampánymezőnyben. Én most a csatársort erősíteném. Egyébként elnökségi tagja is vagyok a fővárosi MSZP-nek, úgyhogy nem vagyok „újonc” a pártban. Tóth Józseffel pedig tizenkét éve dolgozunk együtt, voltam személyi referense és parlamenti titkára is, mielőtt megválasztottak mellé alpolgármesternek. Tóth József komoly tudású politikus. Embersége és higgadtsága ma különösen létszükséglet, hogy jelenünk közviszonyait túléljük. Igyekeztem ezt is megtanulni tőle. Mindent megteszünk a győzelemért. Sokaktól hallom, hogy a XIII. kerületet úgyis a baloldal jelöltje hozza el, tiszta sor. Nemrég az egyik hírportál szó szerint azt kérdezte tőlem: nem gondolom-e, hogy „egy virágcserép is nyerne itt, ha történetesen piros a színe”? Ám becsapjuk magunkat a kerületben, ha azt hisszük: lefutott a meccs. Nem így van! Emlékezzen 2010-re! Szanyi Tibor – akinek a körzete most szintén hozzám tartozik, mivel átszabta a Fidesz a választási területhatárokat – csak a második fordulóban nyert kétszázvalahány szavazattal. Törékeny ez a többség. Szoros volt a küzdelem akkor, most pedig egyfordulós a választás. Nem dőlhetünk hátra a karosszékben. Sem mi, politikusok, sem a választóink.