Az iskolák felében rongálnak a gyerekek

- Mire jutottak?

- Bizottságunk elkészítette a jelentését és az ajánlásokat. Többek között iskolapszichológusi hálózat kiépítését, pedagógusi szakmai szervezetek számára oktatási központok felkészítését javasolta. Olyan programokra irányítottuk a figyelmet, amelyek kezelik és csökkentik az iskolai agressziót. Az ajánlásokat a minisztérium szakmai apparátusa jogszabály módosításokba, törvényjavaslatokba vitte tovább. Pedagógiai háttérintézmények pedig forrásokat és lehetőségeket kaptak, hogy a pszichológiai hálózat kiépítését megkezdjék. A bizottság az eset után hónapokon át hetente, azóta negyedévente ülésezik.

- Mára viszont szinte mindennapos az iskolai erőszakról szóló hírek. A minap került fel az internetre egy videó, ahol gyerekek egyik társukat pofozzák, alázzák, véresre verik.

- Az iskola terepe annak az általános társadalmi erőszakhullámnak, ami környezetünkben tapasztalható. Ezt nem szabad csak az intézményekben kezelni, és kizárólag tanár-diák vagy diák-diák viszonyra szűkíteni. Nem lehet azt mondani, hogy az agresszió rendszeres lenne közöttük, minden esetnek konkrét oka van. A bizottság sem jutott arra a következtetésre, hogy ez naponta fellelhető probléma. Az elmúlt száz évben is történt erőszak az iskolában, csak épp nem volt internet, és videokamerás mobiltelefon, amivel ezeket a történéseket öt perc múlva ismertté lehetett tenni. Az erőszakos esetek mögött legtöbbször a gyerekek vagy csoportok exhibicionizmusa és vágya áll, hogy így érvényesüljenek, és nagyobb ismertséget szerezzenek. Néha kiderül, nem is igazi verésről, csak imitálásról van szó.

- Ehhez képest az OECD legutóbbi, az önkormányzati általános iskolák felső tagozatára és a középiskolák 5-8. évfolyamára összpontosító felmérése megdöbbentő: míg nemzetközi átlagban a rongálás az intézmények negyedében hátráltatja a munkát, nálunk ez az arány 53,5 százalék. És míg nemzetközi szinten az iskolák 37 százalékában szenvednek a tanárok trágár megnyilvánulásoktól, Magyarországon a verbális agresszió mértéke a 77 százalékot is eléri.

- Viszont a németországi vagy finnországihoz hasonló iskolai mészárlás nálunk nem történt. Sőt, olyan sem, hogy fegyverrel vagy ahhoz hasonló tárggyal támadtak volna tanárokra vagy egymásra a gyerekek. Ebben a tekintetben Magyarország még mindig a béke szigete. Persze kérdés, hogy ez az agresszióhullám vagy az emberi életeket veszélyeztető cselekedetek ideérnek-e vagy sem. Ezek megelőzése a legfontosabb feladatunk.

- Hogyan?

- Elnézést a nagy szavakért: a társadalom általános lelki és fizikai állapotának a felemelésével. Magyarországon sokan szenvednek gazdasági, társadalmi, szociális, egészségügyi nehézségekben. Sok család egzisztenciája bizonytalan. Ez az elsődleges oka, hogy nő az agresszió, a vagyon elleni bűncselekmények száma. A megélhetési bűnözés már nem szlogen, hanem véres valóság. Ez az általános állapot generálja az iskolában tapasztalható folyamatokat is. Hisz a gyerek azt közvetíti az iskolában, amit otthon, vagy szűkebb környezetében lát. Ilyen alapon a kórházak vagy épp a temetők biztonságát is vizsgálhatnánk. Hisz értékeink szempontjából egy temető sokkal veszélyesebb, mint a 6-os villamos. Az iskolát sem lehet kiszakítani a társadalmi valóságból. Ha a gyerek trágárul beszél, azt nem útközben, hanem otthon, a környezetében tanulja. Azt gondolja: agresszivitással, mások eltiprásával eléri a céljait, és sikeres lesz.

- Az iskolai agresszió rólunk szól, a társadalom elé állít görbe tükröt?

- Igen. Ennek a társadalmi értékválságnak, ami húsz éve előállt és csak fokozódik, a lecsapódása az iskolai erőszak. Hisz verik a buszsofőröket, a kalauzokat, az utasok meg egymást a piros lámpánál. Az agresszió pedig 90 százalékban onnan jön, ahol a gyerek szocializálódik. Az Erdélyi utcaihoz hasonló esetnek talán annyi „haszna” lehet, hogy ráirányította a figyelmet a problémára, és a szakmában elkezdődött valami. Tőlünk gazdaságilag fejlettebb országokban amúgy azért mások a számok, mert a diákok és a tanárok nyugodtabb társadalmi szerkezetben élnek, és kevésbé frusztrálja őket a környezet.

- Az Erdélyi utcai esetről megállapították, ki a felelős és mi történt pontosan?

- A bizottság egyedi esetekkel nem foglalkozott. Talán ott is összeadódott sok tényező, és egyszer csak kirobbant a feszültség. De ez bárhol, bármikor előfordulhat. Egy közértbeli sorban állásnál öt perc alatt is hatalmas ribillió lehet, ha valaki meglöki a másik kosarát. Nagyon frusztrált a társadalom, feszültek az emberek, amit bármilyen kis konfliktus feléleszthet. Egyetértek azzal a pedagógiához értő szakemberrel, aki azt mondta: a magyar iskolarendszer olyan teljesítményt vár el a gyerekektől, amire nem képesek. Ez pedig azt az érzetet kelti bennük, hogy teljesen hiábavaló, ha odajárnak és tanulnak, mert úgysem lesz sikerélményük.