Az igazságszolgáltatás csődöt mondott, köztünk élnek a magyar Weinsteinek

− Nem bosszút akarok, nem akarom lejáratni a szakmámat. (…) Nagyon sok színésznő él nehéz történetekkel, súlyos titkokkal, amiket nem mernek elmondani, mert félnek – mondta Sárosdi Lilla színésznő Facebookon megosztott videójában, amelyben megnevezte húsz évvel ezelőtti szexuális zaklatóját, Marton Lászlót. Az ügy nagy port kavart. A Vígszínház volt igazgatója, jelenlegi főrendezője azonnal reagált: „Sárosdi Lilla állítása minden valóságalapot nélkülöz. Rágalom! Ezért kénytelen vagyok a megfelelő lépések megtételére.” Végül egy hét hallgatás után, ma bocsánatot kért az áldozataitól.

Az egy hét alatt már nyolcan jelezték, hogy Marton molesztálta őket. A rendező – az ügy tisztázásáig – lemondott főrendezői posztjáról, és nem tanít már az egyetemen sem. „Ne hagyjatok magunkra!” – kérte Sárosdi a Facebookon őt követőket. Tisztában van azzal, hogy nehezen tudja bizonyítani a húsz évvel ezelőtt történteket, korábbi posztjában ugyanis ezt írta: „az elkövető lehet köztiszteletben álló személy, aki azonnal letagad mindent, és be is védik a kollégái. Vajon mit tehetünk, hogy leleplezzük a magyar Weinsteineket?”

Marton László: (Fotó: MTI/Czimbal Gyula)

Nem ő az egyetlen, aki a Harvey Weinstein amerikai filmproducer zaklatási ügyeit övező botrányban a nyilvánosság elé lépett. Alyssa Milano amerikai színésznő a Twitteren jelentette be, ő is szexuális molesztálás áldozata lett, és azt javasolta, akit hasonló abúzus ért, MeToo hashtag kiírásával jelezze ezt a közösségi hálón. Egyébként a kampány nem új, tíz évvel ezelőtt Tarana Burke nőjogi aktivista indított ezen a néven mozgalmat. Burke fiatalok között dolgozott szociális munkásként, amikor egy lány azt mesélte neki, az anyja barátja szexuálisan molesztálta őt. Ekkor döntötte el, nem hagyja annyiban, nem tehet úgy, mint a többség, nem fordíthatja el a fejét.

De vajon hatásos lehet-e a MeToo kampány?

Wirth Judit, a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület) jogi szakértője szerint igen, a kampánynak komoly hatása lehet.

− Felhívják a figyelmet arra, hogy mennyire kiterjedt problémával állunk szemben, így nehezebb az érintettek, az áldozatok hangját elhallgattatni. Márpedig a társadalmi diskurzus a változások felé vezető úton megtett első lépés

– mondja Wirth Judit.

Szerinte hasonló folyamat zajlott le a gyerekkori szexuális visszaélések témakörében is: először a civil szervezetek, aztán az érintettek beszéltek a problémáról.

− Nem állítom, hogy a jelenséggel hivatalból foglalkozó igazságszolgáltatási, mentálhigiénés szakemberek képzettebbek lettek, de az áldozatok tudatosabbá váltak: sokkal jobban tisztában vannak azzal, mik a jogaik, milyen ellátást igényelhetnek.

Variációk zaklatásra és erőszakra

Az ENSZ 1993-as nyilatkozata szerint a „nők elleni erőszak bármely olyan, a nőket nemük miatt érő erőszakos cselekmény, mely testi, szexuális vagy lelki sérülést, kárt vagy sérelmet okoz vagy okozhat nőknek, beleértve az effajta tettekkel való fenyegetést, valamint a kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a közéletben vagy a magánszférában”. A nyilatkozat rögzíti azt is, hogy a nők elleni erőszak a nemi alapú megkülönböztetés szélsőséges formája, a nők és férfi ak közötti hatalmi különbség mértékének jelzője. Ellene fellépni állami kötelezettség. Magyarországon 2010-ben alakult meg a Keret Koalíció (Koalíció a Szexuális Erőszak Ellen a Túlélőkért) több civil jogvédő szervezet közreműködésével. Az együttműködők: az Amnesty International Magyarország, a MONA Alapítvány, a NANE Egyesület, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség és a PATENT Egyesület. A koalíció kiadványa szerint a szexuális zaklatás lehet szóbeli, például szexuális tartalmú vicceket mesélni valakinek, beszólni, megjegyzéseket tenni valakire. Testi formája lehet az abúzusnak, ha például lerántják valakiről a ruhát, zavarba ejtő módon megérintik az illetőt. Vizuális típusú szexuális zaklatásnak minősül, ha például az áldozatnak pornográf képeket küldözgetnek. Az abúzus pszichológiai formája, ha tolakodóan „udvarolnak”  valakinek, szexuális tartalmú, esetleg vetkőzős játékot kezdeményeznek, vagy az áldozat szexuális életéről faggatóznak. A „valamit valamiért” típus során például jobb jegyet kínál a tanár a diáknak, ha utóbbi lefekszik vele, vagy a főnök kirúgással fenyegeti az alkalmazottját, ha az nem hajlandó „szexisen” öltözködni.

A Keret Koalíció szerint szexuális erőszaknak minősül minden nem kívánt érintés és csók. De az is, ha valakit vonakodása vagy bizonytalansága ellenére szexre vesznek rá, illetve ha a nem kívánt terhesség és a szexuális úton terjedő betegségek elleni védekezést megtagadják. De az is erőszak, ha olyan emberrel létesít valaki  szexuális kapcsolatot, aki bármilyen okból nem képes egyértelműen kifejezni az akaratát, például alkohol, drog, gyógyszer hatása alatt áll, vagy alszik, esetleg eszméletlen.

Gregor Anikó szociológus szerint a virtuális világban indított kampány segít abban, hogy megtörjék a csöndet, szembesítsék a közösséget azzal, milyen rendszeresen, milyen minőségben érte erőszak az áldozatokat.

− Egyéni történeteket olvasunk, de nem szabad elfelejteni a társadalmi felelősség kérdését, a hierarchikus női-férfi viszonyt, ami körbeveszi és legitimálja a visszaéléseket. A rendszerbe bele van kódolva, hogy ezek a cselekmények újra megtörténhetnek. Ezt a rendszert az állam is fenntartja, amikor szexista videót támogat (Majka és ByeAlex klipje NKA-támogatást kapott), vagy amikor a Puncs.hu, a fiatal, anyagilag kiszolgáltatott nőket gazdagabb férfiaknak kiközvetítő internetes oldalhoz közpénz jut – mondja Gregor Anikó.

A szociológus szerint a zaklató megnevezésével az áldozatokra hullhat vissza a vád.

− Ugyanaz lehet a forgatókönyv, mint Kiss László úszóedző esetében, amikor a kívülállók szemében a kiváló teljesítmények elfedik a bűnt. Az áldozat szavahihetőségét vonhatják kétségbe. Úgy gondolkodhatnak, ha nem követem el azt, amit ő, akkor nem leszek áldozat – magyarázza Gregor Anikó. Attól is tart, hogy a két fél, az áldozat és az elkövető konkrét ügyévé válik így a történet, pedig sok nőt ér Magyarországon szexuális zaklatás.

− Ugyanakkor a színésznő nem tehetett mást. Rendszerszintű kényszerek, például az elégtelen áldozatvédelem, az igazságszolgáltatás csődje vették rá arra, hogy kimondja zaklatója nevét

– teszi hozzá.

A szociológus szerint neoliberális, neopatriarchátusi kontextusban élünk, amely a nőknek is azt hirdeti: oldd meg személyesen a zaklatást, egyedül te vagy felelős a helyzetedért!

Wirth Judit úgy látja, az, hogy még mindig széles körben elfogadott Magyarországon a patriarchális értékrend, amelyben a férfiak uralkodó szerepe természetesnek, sőt kívánatosnak van beállítva, automatikusan nehezíti a jogérvényesítését azoknak, akik éppen ennek az értékrendnek a sértettjei.

A NANE szakemberei előtt mindig egy szempont lebeg: az áldozat érzelmi, gyakorlati biztonsága mindennél fontosabb. A jogi szakértő szerint

a szexuális abúzussal érintett nők biztonsága még évek múlva is veszélybe kerülhet, rágalmazással szokták őket megvádolni, vagy áldozathibáztatásnak teszik ki őket.

Bár férfiak is sértettjeivé válhatnak a szexuális molesztálásnak, erőszaknak, de a probléma mégis elsősorban nőket érint. Wirth Judit úgy véli, nem visz előre, ha valaki azt hangsúlyozza, mindkét nemet „egyformán” érintheti az erőszaknak e formája, vagy ha egyéni problémaként próbálja meg beállítani.

– Nem véletlen, hogy nem érinti egyformán, és nem egyedi kérdésről van szó. A szexuális abúzus hatalmi visszaélés: a hierarchiában magasabb ponton állók követik el a kevesebb hatalommal rendelkezőkkel szemben. Szexuális jellege inkább eszköz, már enyhébb esetekben is világossá teszi a hatalmi viszonyokat – teszi hozzá.

Férfi diskurzus

Schilling Árpád, Sárosdi Lilla férje azt írta a Facebookon, hogy bevett gyakorlat: „producerek, színházigazgatók, rendezők, már befutott színészkollégák és bármely más, hatalommal rendelkező művészek a nekik kiszolgáltatott, szerepre, társulati tagságra ácsingózó, többnyire fi atal színésznőket, táncosnőket, de akár színészeket és táncosokat is szexuális »szolgáltatásra«, »kedves viszonzásra« kényszerítik, avagy vezetik rá.” Arról írt, hogy mindez hatalommal való visszaélés. A Hír TV-ben Schilling úgy fogalmazott, többen is jelentkeztek nála, hogy őket is zaklatta Marton László. A Facebookon Lengyel Anna rendező jelezte, Sárosdi Lilla több mint egy évtizede elmesélte neki ezt a történetet, és ő hajlandó a színésznő mellett tanúskodni majd a bíróságon.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem diákjai pedig petícióban követelik Marton távozását. Janisch Attila fi lmrendező a férfi ak felelősségéről, a társadalmi összefogás szükségességéről írt a Magyar Narancsban. Nyáry Krisztián író saját esetével szállt be a diskurzusba, arról írt, hogy abúzus érte fi atal korában egy idősebb férfi részéről. „Nem kell színésznőnek, de még nőnek sem lenni ilyesmihez. A visszaélés az visszaélés.” 

Kovács Gábor (egyebek mellett az Üvegtigris című fi lm producere) a Facebookon arról írt, hogy a produceri szereposztó dívány intézménye az Egyesült Államokban valószínűleg hatékonyabb, „szemben a mi rendezőcentrikus világunkkal”. A producer később törölte posztját. Schilling erre úgy reagált: „Kovács Gábor pont annak a rendszernek a haszonélvezője, amely egymás után termeli ki a hatalommal való visszaélést. Ő büszke magára, mert tökös férfi nak tartja magát, akinek határozott véleménye van. Csakhogy pont ez a hozzáállás az oka annak, hogy nők tömegei nem mernek előállni a szörnyebbnél szörnyebb történeteikkel. Mert szégyenkeznek, hogy »kurvának« fogják tartani őket!” Verebes István rendező nem tartotta jónak, hogy Sárosdi megnevezte Martont. Az ATV-ben azt mondta, szerinte egy magyar színházvezetőnek semmilyen kockázata nincs abban, hogy mit csinál. Azt tehet a társulat tagjaival, amit akar. Úgy látja ugyanakkor, hogy Marton Lászlót nem lehet felfüggeszteni, ugyanis jeles rendező, és sok színész köszönheti neki a pályáját.

A nőket érintő erőszakfajták alig egy százaléka jut a hatóságok tudomására. De ez nem jelenti azt, hogy az áldozatok közvetlen környezete nem értesül az abúzusról.

2016-ban az ELTE TáTK Módszertani Központja végzett kutatást a témában az egyetem hallgatói körében, a gólyatáborokban történt visszaélések nyilvánosságra kerülését követően. Arra próbáltak választ találni, vajon valóban igaz-e, hogy az ELTE polgársága nem oszt olyan szexista hiedelmeket, melyek a nemek közti egyenlőtlenségeket törvényesítik. A lányok tíz, a fiúk nyolc százaléka tapasztalt más diák részéről valamilyen formában szexuális visszaélést. Csak lányok (a megkérdezettek öt százaléka) számoltak be arról, hogy oktatók részéről érte őket visszaélés, nem kívánt módon közeledtek hozzájuk. Szexuális zaklatást akár oktatók, akár egyetemisták részéről a női diákok 6, a férfi hallgatók két százaléka tapasztalt. Szexuális erőszak is ért több diákot, a százalékos adatokat az ELTE-hallgatók populációjára vetítve, ez minimum 140 áldozatot jelent.

− Akik megtudják, hogy ismerősüket erőszak érte, akkor járnak el helyesen, ha támogatják: nem őt hibáztatják azért, amit ellene elkövettek, nem várják el, hogy legyintsen és lépjen tovább, és nem utasítgatják, hogy mit kellene tennie. A jogrend módszeresen cserbenhagyja az erőszakot elszenvedőket: árulásélménnyel távoznak a rendőrségekről, bírósági termekből. Azt tapasztalják, vizslatják őket, és úgy kezelik, mintha ők lettek volna az elkövetők. A hatóságok a saját nyomozó munkájukat is az áldozatra hárítják. Mintha az eljárás eleve abból indulna ki, hogy ők (a nők általában) hazudoznak az őket ért sérelmekről – mondja Wirth Judit.

Nem csoda, ha a szexuális zaklatásnak kitett áldozatok nem fordulnak bírósághoz vagy rendőrséghez. A munkahelyi molesztálások általában nem ütik meg a bűncselekmények szintjét. Elvileg az érintettek ilyenkor polgári jogi úton próbálhatnak elégtételt keresni, vagy fordulhatnának az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz.

Wirth Judit szerint nehezíti a helyzetet az is, hogy az áldozatoknak szakmai segítséget nyújtó civil szervezetekkel emberi jogi kérdésekben az állami intézményrendszer nem akar együttműködni.

− Ha kihagyják a folyamatból a civil szervezeteket, sérül az áldozatok joga is – teszi hozzá.

− Miért csak a sokat támadott Norvég Alap támogatásából kell fenntartani a civil szervezetek segélyvonalait, hol van az állam felelőssége a kérdésben? A többi között törvényváltozásokra lenne szükség, a rendőröknek szemléletformáló képzéseket kellene indítani

– sorolja Gregor Anikó, hozzátéve, a mostani nemcsak Sárosdi Lilla története kell hogy legyen.

− Ha lenne megbízható rendőrségi eljárás, amelyben a nőknek normális körülmények között, nem vegzálva kell bizonyítaniuk az igazukat, ha az állam nem legitimálná, hogy női állampolgára ellen visszaéléseket követnek el, ha a médiumokban a nők nem szexuális tárgyként jelennének meg − akkor más lenne a helyzet. A szembenézést rendszerszinten kell elkezdeni. 

 A NANE Egyesület a szexuális erőszak áldozatai és az áldozatok támogatói számára segélyvonalat hozott létre. A vonalat bárki hívhatja, aki szexuális erőszak áldozata lett, attól függetlenül, hogy nő, férfi, gyerek, transznemű vagy cisznemű, heteroszexuális, leszbikus, meleg, biszexuális vagy bármilyen más irányultságúnak határozza meg magát. Segítséget mindig érdemes kérni: ha nemrégiben, vagy akár évtizedekkel ezelőtt történt erőszakról van szó. A Szexuális erőszak segélyvonal: 06-40-630-006 helyi tarifával hívható pénteken 10-14-ig.