Az emberi méltóság menete

Ungvári Tamás
irodalomtörténész, műfordító

Az Élet Menete szerveződésnek egyre erőteljesebb az üzenete, hiszen egyre erőteljesebbek a provokációk is. A szélsőségek „anyanyelve” az indulat és a zavarkeltés. Ez élteti őket. Hiába tiltja meg a miniszterelnök náci motorosok masírozását, másnap egy, a hivatását megcsúfoló lelkész anticionista tüntetést jelent be, aztán a Szkíta Motorosok is közlik: ők a tiltás ellenére is felvonulnak. Ez a láncreakció a provokációk természetéből fakad: egyikből következik a másik. Gondoljuk csak végig: annak idején láncreakciók sora vezetett odáig, hogy végül gettókba kényszerítettek, és a Dunába lőttek embereket. Az Élet Menete az emberek öntudatára és tisztességére épít.

A mai magyarországi antiszemitizmus a történelmi tragédiából is fakad: mivel a Holokauszttal gyakorlatilag eltűnt a vidéki zsidóság, sokan sosem tapasztalták meg, milyen az együttélés más kultúrájú emberekkel. Például olyanokkal, akik kipát vagy kaftánt hordanak. Márpedig a demokráciának nem a szavazati jog, hanem a másik iránti tolerancia a lényege.

Számomra egyébként – bármilyen meglepő is – a humor szintén „segédeszköz” a szélsőjobboldali megnyilvánulások kezelésében. Nevetek rajtuk: azon, ahogy szabadidőruhának használják a fasizmus jelmezét. Azon is, milyen marginális szellemi erőt képviselnek.

Vértesaljai László
jezsuita atya

Belegondolni is fáj: a 21. század Magyarországán szélsőségesek Adj gázt! mottóval motoros felvonulásra készültek az Élet Menetének időpontjában. Ilyen brutális támadást zsidó honfitársaim ellen! Amikor először hallottam erről, rögtön az járt a fejemben, vajon mit érezhetnek ők most. Szerencse, hogy a miniszterelnök végül parlamenti felszólalásában betiltotta a szégyenletes szélsőséges rendezvényt. De a többi politikus miért hallgatott? Számukra nem nyilvánvaló, hogy a szélsőséges célokat keményen vissza kell utasítani?

A mi egyházközösségünk alapvetése: a környezetünkben élők legelsősorban is embertársaink, ezáltal pedig testvéreink. A találkozás első pillanatában csakis ez számít, utána akár megvitathatjuk azt is, ki mit gondol a világról. De belső hitünket nem vezérelheti semmilyen politika.

Évekkel ezelőtt rendszeresen tartottunk klubesteket Párbeszéd a Bibliáról címmel. Protestáns lelkész, katolikus pap és zsidó rabbi beszélgetett zsoltárokról és tanításról. Telt házas érdeklődés kísérte a dialógust. Én különben nagyon jó kapcsolatban vagyok fiatal rabbikkal. Fontosnak tartom, hogy ez a generáció is megmutassa, mi az, ami összeköt minket. Keresztény és zsidó közösen, összefogva segíthet a társadalmi feszültségek oldásában is. Ez az én személyes küldetésem.

Rakovszky Zsuzsa
író

A rasszizmus elleni harc, gondolom, megváltoztathatja bizonyos emberek gondolkodását. Erre talán akkor lenne esély, ha nagyon sokan vennének részt az Élet Menetén. Köztük olyanok, akiket mindenki tisztel és elfogad: az ő rosszallásuk komoly visszatartó erőt jelenthetne. De a politikai megosztottság miatt ilyen emberek nálunk nemigen akadnak. Talán már másutt sem. Ezért aztán minden problémát büntetőjogi vagy hatalmi eszközzel – tiltással meg effélével – próbálnak megoldani, ami nem szerencsés, amiként a motoros felvonulás esete is mutatja.

Nem ismerem a vonatkozó jogszabályokat, nem tudom, ki és milyen indokkal tilthat be egy ilyen rendezvényt. De azt hiszem, itt is – ahogyan a gyűlöletbeszéd vagy az önkényuralmi jelképek tiltása esetében – két elv ütközik egymással: a gyülekezési és szólásszabadság, illetve az uszítás, a félelemkeltés vagy az emberi méltóság sérelmének tilalma. Nem tudom, létezik-e olyan általános szabály, amely eldönti, mikor melyik „írja felül” a másikat.

Én a szabadságjogok érvényesülését tartom fontosabbnak. Ám belátom: vannak esetek, amikor ezeket korlátozni kell. Például a szólásszabadság sem jogosít fel becsület- vagy kegyeletsértésre, és a gyülekezési jognak is lehetnek ilyen korlátai. Ha nincs ilyen jogi korlát, akkor viszont eléggé aggályos, hogy erkölcsi vagy ízlésbeli szempontok alapján betiltható-e egy olyan szélsőséges rendezvény, mint a motoros felvonulás. Miközben én azért örülök ennek. Talán ez a kisebbik rossz.

Kerék-Bárczy Szabolcs
szakközgazdász, közíró

Nem lehet oldani a társadalmi feszültségeket olyan országban, amelyik kerüli a szembenézést az elmúlt száz év történelmével. A társadalom és az értelmiség egy része elutasítja az önreflexiót, ezzel pedig esélyt sem ad a helyes önértékelésre, a korrekcióra. Múltbéli hibáink feltárása nem azért szükséges, hogy aztán önostorozhassuk magunkat, hanem mert ezáltal leszünk erősebbek.

Ha tudatosul bennünk, hogy itthon nem rendeztek ellendemonstrációkat, amikor embertársainkat elhurcolták, és majdhogy csendben nézte végig a többség a kommunizmus totális hatalomátvételét is, talán a történelem egy újabb viharos fejezetében ez újra már nem fordulhatna elő.

Az Élet Menete erről is szól. Tükröt tart, hova vezet az elhallgatás. A hétköznapokra nézve is tanulságos. Hogy miért veszélyes, amikor a kormány csendesen asszisztál ahhoz, hogy a magyar házelnök rangot ad Nyirő József újratemetésének. És mi történik, amikor a rendőrség nem meri saját hatáskörben megvonni a gyülekezés engedélyét az Adj gázt! szervezőitől. És a miniszterelnök nem akkor szólal fel rögtön, amikor a szélsőségesek bejelentik a demonstrációjukat. Némi késéssel túlkompenzál, s gyakorlatilag törvényellenesen betilt.

Azért a történelem jó példát is mutat arról az időszakról, amikor az etnikai sokszínűség a javára szolgált az országnak: Budapest és a nagyvárosok ma nem így néznének ki, ha egykor nincs ez a sokféle kultúra.

Fabinyi Tamás
evangélikus püspök

Egyházvezetőként az én feladatom is előmozdítani a társadalmi megbékélést. Mindent meg is teszek ezért. Az egyházkerületemhez tartozó iskolákban zéró toleranciát hirdettünk: nálunk nincs helye kirekesztő megnyilvánulásnak. Ezt az üzenetet minél többekhez szeretném eljuttatni.

Nemrég egy kiállítás megnyitóján mondtam el: sajnos az egyházból is sokan besározódtak a második világháború idején. Miközben vannak ellenpéldák is, többek közt a zsidómentő Sztehlo Gábor vagy Ordass Lajos, aki annak idején a német bevonulás napján tiltakozásképpen magyarosította a nevét Wolfról. De fontos, hogy szembenézzünk az egyházi múlt sötétebb fejezeteivel és alakjaival is.

Nemcsak a világi beszédekben kell teljesítenünk a „hírvivői” feladatot. A szószékről is lehet – a Bibliával összefüggésben – lényeges társadalmi kérdésekről beszélni a híveknek. Átnézzük a hittantankönyveket is, nehogy félreérthető megjegyzés vagy rossz áthallás maradjon bennük. A régi kiadásokban sajnos maradhattak ilyenek – mondjuk Jézus keresztre feszítése kapcsán.

Különben az evangélikus egyház mindig is markánsan állást foglalt a szélsőségek és a kirekesztés ellen. Csakhogy viszonylag kis közösség vagyunk, ezért a mi véleményünk nem mindig kap akkora teret, mint a nagyobb egyházaké.

Szalay-Berzeviczy Attila
közgazdász

Magyarország nagyon sokat köszönhet zsidó honfitársainknak, gondoljunk csak a számtalan Nobel-díjra és olimpiai bajnoki címre, amelyeket hazánknak nyertek. Íróik, tudósaik, színészeik, zenészeik, orvosaik, vállalkozóik, közgazdászaik intellektusuknak, tehetségüknek és szorgalmuknak köszönhetően kulturális életünket gazdagabbá, gazdaságunkat erősebbé, országunkat sikeresebbé tették. Éppen ezért mély ellenszenvet érzek azok iránt, akik ennek értékelése és megbecsülése helyett utat adnak antiszemita érzelmeiknek, valamint a kirekesztésnek és a kisebbségekkel szembeni gyűlölködésnek. Az ilyen érzések és attitűdök felerősödése az, ami meggyengíti hazánkat.

Ma nincs nagyobb ellensége Magyarországnak a szélsőjobboldali hangulatra rájátszó erőknél.

Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy a gyűlölködéssel szemben az emocionális válasz soha nem vezet megoldáshoz. Főleg olyan országban, ahol válságos időszakban sajnos a lakosság jelentékeny hányada válik történelmileg fogékonnyá az antiszemitizmusra, a raszszizmusra, a radikalizmusra és a nacionalizmusra – válaszul a kilátástalanságra és elszegényedésre.

A szélsőjobboldali érzelmek visszaszorítására az egyetlen hatásos válasz a gazdasági konjunktúra, a munkahelyteremtés, a jólét és a felemelkedés. Éppen ezért a mindenkori kormányzat legnagyobb felelőssége olyan gazdaságpolitikát folytatni, amely reményt és perspektívát ad az embereknek, miközben mindent elkövet azért, hogy kiszorítsa a közéletből azokat az elemeket és politikai erőket, amelyek „hivatásszerűen” szítják az indulatokat az országban.