Az egyetlen igazi férfi a Parlamentben egy nő

„Az életem kész regény, de én nem vagyok regényíró” – mondta egyszer Kéthly Anna. Nem is írt önéletrajzot a szociáldemokrata politikusnő. S bár hagyatékában több ezer levele is fennmaradt, bennük saját sorsáról alig tett említést. Szinte mindben az ötvenhatos magyar forradalmat éltette. B. Kádár Zsuzsanna történész szerint Kéthly szerény volt, életét a pártjának szentelte, a munkásjogokért, a demokráciáért harcolt.

Pedig Kéthly Anna élete tele volt drámai fordulatokkal. 1889-ben született Budapesten, egy szegény proletárcsalád kilenc gyereke közül másodikként. Édesapja villanyszerelő volt, munkája miatt folyton „vándorolt” családjával a Monarchia területén. Ennek köszönhette Anna, hogy sokfelé járt iskolába, nyelveket tanult. Mivel édesanyját korán elveszítette, tizenöt évesen dolgoznia kellett, ő nevelte kisebb testvéreit.

Később apjával, öccseivel rendszeresen eljárt a szocdemgyűlésekre, bekapcsolódott a nőmozgalmakba. A Tanácsköztársaság bukását követő fehérterror, a horthysta véres leszámolások késztették arra, hogy egyre aktívabban politizáljon.

A Magyarországi Szociáldemokrata Pártba 1917-ben lépett be, s hamarosan egyik vezetőjévé vált. 1922-ben parlamenti képviselő lett, másfél évtizedig az országgyűlés egyetlen női tagja. Azon kevés képviselők egyike volt, aki fel mert szólalni a zsidótörvények ellen. Határozottan ellenezte, hogy Magyarország Hitler szövetségeseként belépjen a második világháborúba. Felháborodottan tiltakozott ’42-ben az újvidéki mészárlások, a hideg napok ellen, amikor magyar csendőrök több ezer szerbet és zsidót gyilkoltak le. Kéthlyt – aki remek szónok volt – parlamenti beszédeiért többször is életveszélyesen megfenyegették. Amikor egyik párttársa óvatosságra intette, azt válaszolta: „Aki fél, menjen cukrászkisasszonynak.”

A náci megszállás idején bujkálnia kellett. Aztán ’45 után hozzáfogott a szocdem párt újjászervezéséhez. Ellenezte, többek mellett, hogy az SZDP egybeolvadjon a kommunista párttal, ezért 1948-ban kizárták, majd letartóztatták államellenes felforgatás és kémkedés vádjával. (Az SZDP és a Magyar Kommunista Párt ’48-ban, „a fordulat évében” egyesült Magyar Dolgozók Pártja néven.)

Kéthlyt életfogytiglanra ítélték. Ám nemzetközi nyomásra ’54-ben kiengedték. Ehhez persze a hazai politikai oldódás is hozzájárult: 1953-ban Nagy Imrét nevezték ki miniszterelnöknek. Kéthly a börtönévek után vissza akart vonulni a politikától. De kitört az ötvenhatos forradalom. Felkérték, ismét alakítsa újjá a szociáldemokrata pártot, s megválasztották elnökének.

Szövetségese lett Nagy Imrének. A forradalmi kormány államminiszterének, majd ENSZ-nagykövetnek mevezték ki. 1956. november 1-jén a Szocialista Internationálé Irodájának ülésére Bécsbe utazott, de visszatérni már nem tudott: a szovjet csapatok megszállták Magyarországot. Kéthly a belga szocdem párt támogatásával Brüsszelben telepedett le. Hatvanhét évesen került emigrációba, és haláláig dolgozott a „magyar ügy” érdekében. Tárgyalt Európa és Amerika vezető politikusaival, ám csalódottan volt kénytelen tapasztalni: a Nyugat elfogadja a Kádár-rendszert, a status quót.

Kéthlyt közben próbálták hazahívni a hatóságok, pozíciókat ígértek neki, de ő „visszaüzent”: akkor tér haza, ha az oroszok távoznak Magyarországról, és többpártrendszer lesz. 1976-ban, nyolcvanhét évesen halt meg száműzetésben. Utolsó kívánsága az volt: szülőföldjén temessék el. Hamvai csak a rendszerváltás után kerülhettek haza.

Kéthly Annáról hamarosan filmet forgat Mészáros Márta. Nem dokumentarista műre készül; a politikus drámai sorsa foglalkoztatja:

– Az életben két dolog a legnehezebb. Megtalálni azt, amire hivatottak vagyunk. Másrészt hűnek maradni önmagunkhoz. Kéthly Anna életveszélyes körülmények között is kitartott az elvei mellett.

Kétségtelen: egész életében az emberi jogokért küzdött. Több mint ezer parlamenti felszólalásában főleg a munkások szociális helyzetéről, egészségügyi és lakáskörülményeiről beszélt, tisztességes bérekről, oktatásról. Pető Andrea történész szerint Kéthly számára a baloldaliság elsősorban az érdekvédelmet jelentette, és a társadalmi felelősségvállalásról vallott nézetei is példaszerűek:

– Bár a nőmozgalomból indult, nem a nőkérdéssel, hanem szociális ügyekkel foglalkozott. Nála politika és erkölcs összefért. És nem mutyizott, nem a saját megélhetésére „játszott”.

A szocdem politikusnő soha nem ment férjhez. Mészáros Márta úgy véli, Kéthly előtt – akit Eszenyi Enikő alakít a filmben – negatív példa lehetett az édesanyja sorsa, annak tizenöt terhessége és korai halála is.

– Kéthly izgalmas aszszony volt, sugárzó jelenség. Az öltözködése konzervatív, mégis kicsit bolondos. A lakása tele volt saját készítésű kézimunkáival. Imádta a magyar népmeséket, dúdolta a népdalokat. Ady és József Attila verseit kívülről tudta.

Másként látja Kéthlyt a történész. Pető Andrea szerint inkább „aszexuális megjelenésű” volt, szürke, egyenruhaszerű ruhákat viselt. Pártjában ugyanakkor ő volt a „méhkirálynő”.

– A nőkkel egyáltalán nem volt szolidáris a pártban. Elnökké választásakor lényegében átírták miatta a nőmozgalom történetét. Szinte mindenki más feledésbe merült, például Gárdos Mariska is. Egyedül Kéthly válhatott emblematikus figurává. Amikor 1945 után fiatal női káderek jelentkeztek a pártba, Kéthly nem támogatta őket.

Mészáros Márta azt is mondja, Kéthly Annát és a szociáldemokrata mozgalmat nagyjából „kitörölték” a közemlékezetből.

– Soha senki nem kért bocsánatot azért, mert ’48-ban a MSZDP-t erőszakosan felszámolták, sok tagját meggyilkolták. Kéthly valódi politikai rehabilitációja máig nem történt meg.

– Túlzás, hogy Kéthlyt elfelejtették volna. Budapesten teret neveztek el róla. Csak két női közszereplő kapott szobrot a fővárosban: ő és Tóth Ilonka. Igaz, a szocdem politikusnőről nem jelent meg monográfia, ám sokan kutatják az életét, történelmi szerepét – magyarázza Pető Andrea.

B. Kádár Zsuzsanna történészt leginkább a politikusnő emberi tartása ragadja meg.

– Tiszta volt és öntudatos. Kiegyensúlyozó személyiség. Saját pártjában is centrumpolitikus. Ha kellett, összefogott más politikai erőkkel, ám a szélsőségekkel soha nem kötött alkut. Elítélt minden diktatúrát. Hitében nem lehetett megrendíteni. Nem véletlenül emlegették vele kapcsolatban kortársai: „Egyetlen férfi van a magyar parlamentben, az is nő.”

De vajon van-e ma olyan politikai erő nálunk, amely számára Kéthly Anna példa lehetne?

A rendszerváltás után – Petrasovits Anna vezetésével – újraalakult a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, amely Kéthlyt tekintette példaképének. Ám még a parlamentbe sem jutottak be. Jelenleg Kapolyi László vezeti a pártot, aki viszont az MSZP országgyűlési képviselője.

Gyurcsány Ferenc – állítólag – kirakta szobája falára Kéthly fényképét is. Miniszterelnöki karrierjét a „Merjünk baloldaliak lenni!” szlogennel indította. Csak kevesen tudják, hogy Kéthly annak idején úgy buzdított: „Legyenek büszkék arra, hogy baloldaliak!”

– Kéthly álma a valódi demokratikus szocializmus volt. S bár elsősorban az MSZP számára válhatna politikai idollá, saját baloldali elveit vélhetően nem mindenben találná összeegyeztethetőnek az önmagát szociáldemokratának valló MSZP politikájával. Ugyanakkor antikommunizmusa, centrumpolitizálása miatt akár a jobbközép számára is vonzó lehetne – vélekedik B. Kádár Zsuzsanna. A történész hozzáteszi: jó lenne, ha épp Kéthly személye hozná közelebb egymáshoz a politikai ellenfeleket. Csakhogy erre kevés az esély napjaink teljesen megosztott közéletében.