Az amerikaiak megalázzák Orbánt

A Népszava online telefoninterjút tett közzé Eleni Tsakopoulos Kounalakis-szal, az Amerikai Egyesült Államok nagykövetével annak nyomán, hogy sok találgatás hangzott el az elmúlt napokban, valójában mit is mondott a budapesti amerikai nagykövet Orbán Viktornak, s átadott-e tiltakozó jegyzéket, úgynevezett demarsot a miniszterelnöknek.

A Magyar Narancs diplomáciai körökre hivatkozva ugyanis azt írta a héten: szemben azzal, amit a kormányfő szóvivője, Szijjártó Péter állított, mégiscsak volt tiltakozójegyzék Orbán Viktor és az amerikai nagykövet októberi találkozóján.

A Magyar Narancs emlékeztetett arra, hogy nem sokkal Kounalakis és Orbán találkozója után Prőhle Gergely, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára Washingtonban tárgyalt. Találkozott Thomas O. Melia helyettes államtitkárral, és e találkozón a Magyar Narancs szerint elhangzott: értetlenül fogadják Washingtonban, hogy a kormány a nagykövet diplomáciai jegyzékét elbagatellizálta. „Ha a magyar kormány számára nem tűnt volna fel e demars fontossága, akkor Washington kész haladéktalanul megismételni” – írta a hetilap.

Mi több, a héten Pröhle a Klubrádióban "hatalmas mellélövésnek" titulálta a Magyar Narancs állításait. Cáfolta azt is, hogy kellemetlen hangulatú megbeszélést folytatott volna Thomas O. Meliaval.

Tehát ez az a Melia, akivel – a történtek után – a Fidesz-kormány vezető diplomatájának le kellett ülnie egy asztalhoz. El lehet képzelni...

Pröhle szerint a Meliával folytatott megbeszélésein nem hangzott el, amit a lap az amerikai diplomatától idézett. Hangsúlyozta, hogy nem azért utazott az Egyesült Államokba, hogy mentse a menthetőt, hanem a clevelandi magyarok meghívását teljesítette. A cikk állításait furcsa konstrukciónak nevezte, a Meliaval zajlott találkozót már korábban egyeztették. "A Magyar Narancs írásában semmi nem stimmel, de ők tudják, miért jelentették meg a cikket" - jegyezte meg Pröhle Gergely. Démarche pedig nem volt - hangsúlyozta, azt tanácsolva a sajtónak, hogy azért kérdezzék meg erről az amerikaiakat is.

A Népszava online megtette:

„Nagykövet asszony, mi a reakciója a Magyar Narancsban a héten publikált cikkre? Miről tárgyaltak Orbán Viktorral találkozójukon a múlt hónapban?”

– Tudok róla, hogy a sajtót továbbra is foglalkoztatja a találkozóm Orbán miniszterelnök úrral. Azon a találkozón egyebek mellett felvetettem a készülő sarkalatos törvényekkel kapcsolatos aggályokat, különösen azokat, amelyek az igazságszolgáltatás függetlenségére és a választási reformra vonatkoznak. Tárgyaltunk továbbá az erős és eleven együttműködésről az Egyesült Államok és Magyarország között – válaszolta Eleni Tsakopoulos Kounalakis, aki arra a kérdésre, hogy ez valójában demars volt-e, ezt a választ adta: „Igen. Mindazonáltal semmilyen írásos dokumentumot nem adtam át a miniszterelnök úrnak.”

Még nincs vége...

Az ügynek biztosan lesz folytatása, hisz a diplomáciai életben rendkívül szokatlan, hogy egy amerikai diplomata a sajtón keresztül legyen kénytelen cáfolni a fogadó ország külügyminisztériumának állításait. A diplomaták – és küldő országuk – csak a legsúlyosabb esetekben élnek vele. A történtek alapján Washington ilyennek ítélte a kialakult helyzetet.

Az ügy kapcsán felmerül mind Orbán Viktor (magyar hangja Szijjártó Péter), mind pedig a Külügyminisztérium (Pröhle Gergely) szavahihetősége. Abba a lehetőségbe pedig rossz belegondolni, hogy a magyar miniszterelnök, illetve a magyar külügyi irányítás nem ismeri ki magát a diplomáciai nyelvezetben és gesztusokban.

A külügyminisztériumnak még csak-csak lenne mentsége az esetre, hisz ők csak azt képviselik, amit a kormányfő kiad számukra utasításban. Orbán és stábjának diplomáciai süketségére és vakságára azonban nincs mentség. Különösen, hogy az amerikai diplomáciai gyakorlatban jártas szakemberek pontosan tudják: a washingtoni – olykor áttételes – üzeneteket hogyan kell értelmezni, s célszerű komolyan venni azokat.