Az alkotókészség is minimálisra csökken
Az önkormányzati választás másnapján kérdeztünk nyolc értelmiségit arról: hogyan tovább? Mi várható a baloldalon, mi lesz a jobboldallal? Bár ők különféle szempontok alapján elemzik a magyar belpolitikát, abban egyetértenek: a demokratikus ellenzéki szavazók vasárnapi szavazatukkal vagy elmaradt voksukkal megbüntették a baloldalt, illetve mindenkit, aki nem volt képes a kormánnyal szemben alternatívát mutatni. De elmondják azt is, szerintük hol a kiút az ellenzék mentális csapdájából. Ezúttal Róna Péter közgazdászprofesszor véleményét ismertetjük.
A választási eredményből is egyértelmű: a magyar társadalom demokrácia iránti igénye takaréklángon van. Nincsenek valódi, modern európai értelemben vett várakozások. Elég, ha a kormány gondoskodik, pénzt ad és megvéd az erősebbektől. A lakosság cserébe hallgat.
A Fidesz kampányának két markáns eleme volt: a bankok elszámoltatása és a rezsicsökkentés. Sok kritika éri a baloldalt azért, mert nincs jövőképük és nem fogalmaztak meg érthető, koncepciózus üzenetet a választóik felé. De így nem is lehet: erre az avítt értékrendszerre nincs adekvát válasz.
Sokat elárul, hogy a legsikeresebb baloldali kormány Horn Gyuláé volt, aki folytatta a kádári osztogató hagyományt. És azok a kormányok buktak meg, amelyek változtatni próbáltak ezen, s mindemellett még elhibázott gazdaságpolitikát is folytattak.
Ebből a mentális csapdából addig nincs kiút, amíg a magyar szellemi elit képtelen arra, hogy feltárja ennek az állapotnak a súlyos következményeit. Például a gazdaságban. Ilyen közegben az alkotókészség is minimálisra csökken. Maradnak az alacsony hozzáadott értékű bérmunkák. És amíg ez az uralkodó szemlélet, Magyarország mindig függeni fog másoktól. Vagyis: gyarmat marad.
