Az Alkotmánybíróság szerint nem ütközik az Alaptörvénybe a hajléktalanok kriminalizálása
A civil jogvédőkből álló Szabálysértési Munkacsoport álláspontja szerint a döntés elfogadhatatlan. A Szabálysértési Munkacsoportban a Magyar Helsinki Bizottság, a Társaság a Szabadságjogokért és az Utcajogász Egyesület az dolgozik együtt egy igazságosabb szabálysértési rendszerért.
A civilek álláspontja szerint a törvény a gyakorlatban alkalmazhatatlan, mert a szociális ellátórendszer a jelenlegi kapacitás mellett nem képes befogadni a közterületen élő hajléktalan tömegeket.
A hajléktalantörvény néven elhíresült szabálysértési törvény módosítása 2018. október 15-én lépett hatályba. Eszerint ha a hatóság három hónapon belül háromszor szólítja fel a hajléktalan embert a közterület elhagyására, negyedik alkalommal megindítja a szabálysértési eljárást, így 72 órára azonnal őrizetbe vehető az illető, majd a bíróság dönthet azonnali elzárásról is. Ha valaki nem fogadja el a szociális ellátást, akkor a börtönt kockáztatja.
Tavaly ősszel a fővárosi aluljárókból és környékükről eltűntek a hajléktalan emberek, és országszerte néhány szabálysértési eljárás indult utcán élő emberekkel szemben. Egy kaposvári, egy székesfehérvári és három budapesti bíró azzal fordult az Alkotmánybírósághoz, hogy álláspontjuk szerint a szabálysértési törvény vonatkozó szabályai Alaptörvény-ellenesek. A Szabálysértési Munkacsoport saját beadvánnyal szintén az Alkotmánybírósághoz fordult, és így tett Leilani Farha, az ENSZ lakhatási jogokkal foglalkozó különleges jelentéstevője, illetve Kiss László és Lévay Miklós volt alkotmánybírók, továbbá az Állatmentő Szolgálat Alapítvány is.
Ezen szervezetek szerint ugyanis a hajléktalanság súlyos krízishelyzet, amelyet kezelni kell, méghozzá szociális intézkedésekkel, és nem büntetőjogi eszközökkel.
Az AB mostani döntésében kimondta, hogy az életvitelszerű közterületen való tartózkodás szabálysértési tényállása alkotmányos.
– Az Alaptörvény értékrendje szerint a nincstelenségre, a hajléktalanságra senkinek nincs joga, ez az állapot nem az emberi méltósághoz való jog része
– mondta ki az AB többségi határozata.
Az AB azzal érvelt, hogy éppen az okozna sérelmet, ha az egyént az állam magára hagyná anélkül, hogy gondoskodna róla, mivel az emberi méltósághoz való jogot súlyosan sérti az embernek az emberi társadalomból való kiszorulása.
Ez az érvelés a civilek szerint azért álságos, mert a testületnek is tudomása van az ellátórendszer súlyos hiányosságairól, és hogy az ellátórendszerben nincs szabad kapacitás. Az éjjeli menedékhelyeken a férőhelyek telítettsége a téli időszakban átlagosan 97 százalékos, számos éjjeli menedékhely pedig 100 százalékos telítettség felett működik.
– A határozat szövege alapján egyértelmű, hogy a testület nem tekinti súlyos krízishelyzetnek az otthontalanságot, hanem rendészeti jellegű együttműködési kötelezettség megsértésének tartja. Nem tekinti aránytalannak az elzárás szankcióját sem, sőt, úgy érvel, mintha az csak végső lehetőség lenne, holott három figyelmeztetés után erre – akár már 10 percen belül is lehetőség van a tényállás szerint
– értékelte az AB határozatát Kalota Ágnes utcajogász, a Szabálysértési Munkacsoport képviseletében.
