Autóhitelek: megéri forintosítani?

Hosszú huzavona után végre befejeződhet a devizahitelek kivezetésének kálváriája: az utolsó nagy tételekről, a gépjármű és személyi kölcsönökről is megszületett a véglegesnek tűnő döntés. Az utolsó vitatott kérdés az volt, milyen árfolyamon történjen a forintosítás. A Kúria határozata szerint az árfolyamkockázatot az ügyfelek viselik, ennek szellemében a pillanatnyi piaci kurzus lehet az irányadó, az viszont jelenleg a forint gyengülése miatt magasabb, mint aminek alapján a jelzáloghiteleket forintosították. A dilemma tehát az volt, hogy a jogi előírásnak meg kellett felelni, ugyanakkor az is méltányosnak látszott, hogy az autóhitelesek ne járjanak rosszabbul, mint a lakáshitelesek.

Amúgy is nagyon rosszul járnak, mert az esetükben kisebb összegekről van szó ugyan, és lakhelyük elvesztésétől sem igen kell tartani, de sokkal kedvezőtlenebb feltételekkel kaptak kölcsönt. Többnyire ésszerűtlenül hosszú időre és igen magas, jellemzően 10-12 százalékos THM-mel adósodtak el, és hiába fizették már vissza az eredeti kölcsönösszeget, átlagosan annak csaknem kétszeresével még mindig tartoznak. Az sem igazi megoldás számukra, ha kilépnek a konstrukcióból és visszaadják a járművet, mert annak piaci értéke csupán töredéke a még fennálló tartozásnak.

Azok jártak a legrosszabbul, akik kisebb értékű autót vettek szinte önrész nélkül, viszont 8-10 éves futamidővel. E sorok írójának is vannak ismerősei, akik már visszaadták a gépkocsit a hitelezőnek, de a hátralékot továbbra is fizetik, azaz teljes a betli: autójuk sincs, mégis pénzbe kerül. Ezt az elkeserítő helyzetet részben saját maguknak köszönhetik, mert annak idején nem gondolták alaposan végig, milyen feltételekkel és kockázattal adósították el magukat. Legalább ekkora viszont a bankok, lízingcégek, hitelközvetítők és a kereskedők felelőssége, akik mind a forgalom növekedésében voltak érdekeltek, és nem hívták fel a figyelmet a veszélyekre, éppen ellenkezőleg.

A kereskedők és a közvetítő brókerek egyaránt bónuszt kaptak a hitelek után, ők voltak a hatalmas vásárlási hullám valódi nyertesei. A válság előtt évente 200 ezer körüli új gépjármű kelt el nálunk, ami a lakosság tényleges anyagi helyzetét tekintve rendkívül magas szám. A válság óta ennek negyede-ötöde talál gazdára, a forgalom zuhanása a kereskedők nagy részét válságba sodorta. Ők a saját mohóságuk áldozatai lettek, elhitték, hogy az irreálisan megugrott forgalom fennmarad, és erre alapozva fejlesztettek, általában hitelből.

A hitelezők is elvetették a sulykot a tömeges pénzkihelyezéssel és a magas kamatokkal. Sok pénzt nyertek ezzel, de mára az adósok harmada nem törleszt rendesen, a nem teljesülő hiteleket pedig le kell írni. A banki elszámolások valamennyit korrigáltak az ügyfelek javára, ennek mértéke azonban messze elmarad a lakáshitelekétől. A hitelnyújtók érdeke, hogy az adósok törleszteni tudjanak, részben emiatt mehetett bele a Bankszövetség abba, hogy az autóhitelek forintosítása a jelenleginél kedvezőbb árfolyamon történjen.

A különbözet a svájci frank esetében nagyjából tíz százalék, összességében 31 milliárd forint, amelyet fele-fele arányban vállal az MNB és a hitelező. Hivatalosan piaci kurzuson történik a forintosítás, hogy a bírói döntésnek megfeleljenek, az ügyfelek viszont kedvezményt kapnak ahhoz, hogy a tényleges kalkuláció 256 forintos svájci frank és 309-es euró árfolyamnak feleljen meg. A 15,5 milliárdos veszteség a bankszférának semmi az elszámolások miatti ezermilliárdos korrekcióhoz képest, ha ezzel picit is elősegíthetik a törlesztési készséget.

Az ügyfeleknek a kedvezőbb árfolyamon már megéri forintosítani, mert egyrészt csökken a törlesztőrészletük, másrészt vége az árfolyamkockázatnak. Csak akkor járhatnak rosszul, ha a forint az említett szintek fölé erősödne a hátralévő futamidő alatt, aminek az esélye a nemzetközi folyamatokat látva gyakorlatilag nulla. A világgazdaságot és a pénzpiacokat újabb veszélyek fenyegetik, elsősorban Kína romló helyzete miatt. A világ második gazdasága eddig az egyik fő húzóerő volt, elbizonytalanodása globális lassuláshoz vezethet, aminek a jelét a prognózisokban már érzékelni lehet.

A befektetők elbizonytalanodásának következménye a tőkekivonás a feltörekvő piacokról és a biztosabbnak tekintett helyekre való menekülés. Ennek nyomán növekvő nyomás nehezedik a feltörekvők pénzpiacaira és nemzeti valutáikra. A mi térségünk még viszonylag stabilnak számít és állja a sarat, de az általános elbizonytalanodás minket is sújt. Jelzi ezt a forint árfolyama is, amely az elmúlt hónapokban jelentősen gyengült a dollárhoz képest, az euróhoz és a svájci frankhoz viszonyítva pedig hullámzó teljesítményt nyújt. Ha a hangulat tovább romlik, az a gyengülési veszélyeket erősíti, és a kockázati elemek ebbe az irányba mutatnak. Jobban teszi tehát az autóhiteles, ha forintosít, ha nem teszi, a jelek szerint csak rosszabbul járhat.