Ausztria-Magyarország: egy jégkorszak elővigyázatos vége

Orbán Viktor ismételten világossá tette, hogy mi az álláspontja a menekültkérdésről – arra a valószínűtlen esetre, ha valaki még nem tudta volna¬: „Magyarországnak egyetlen bevándorlóra sincs szüksége” – mondja a miniszterelnök. És:„a bevándorlás nem a megoldás, hanem a probléma. Méreg!” Ezzel fejeződött be Orbán és Christian Kern első közös fellépése.

A zárónyilatkozatnál Kern osztrák kancellárnak néhányszor nyelnie kellett, mert az sehogy sem illik politikai irányvonalába. Előzőleg még mindketten sokkal jobban törekedtek arra, hogy legalább valamiféle aprócska megegyezést mutassanak fel. Kern keddi hivatalos budapesti látogatásának is ez volt a megjelölt célja.
„Új fejezetet nyitottunk” – mondja Kern a négyszemközti megbeszélés után. Nem a múlt hibáit akarják feldolgozni, hanem „a jövő kihívásait szeretnénk együtt megoldani”. Orbán talán még egy fokkal lelkesebb is: „Hosszú ideje már annak, hogy ilyen jó külpolitikai hírt jelenthettem be”. Mindketten megegyezhettek abban, hogy az eltérő pártérdekeket nem helyezik az országok érdekei elé.

Kényes küldetés Budapesten

Kern számára ez kényes látogatás. Úgy kell megjavítania a Bécs és Budapest közötti kapcsolatokat, hogy nem hízeleg a sokat bírált miniszterelnöknek. Ugyanis konkrét célja van: Magyarországnak támogatnia kellene az osztrák menekültpolitika megvalósításában. Ez azonban nagyon nehéz feladat.
Forgassuk vissza az időt egy évvel. Akkoriban még Werner Faymannak hívták a kancellárt. Az ő menekültpolitikája a német „megcsináljuk”-hoz igazodott. Budapest a Bécs-Berlin tengely ellenpólusává alakult át: Orbán 170 kilométeres kerítést építtetett, és bűncselekménnyé nyilvánította az illegális határátlépést.
A következmény a két kormányfő közötti verbális ütésváltás lett. A kapcsolat Faymann kancellári pályafutásának végéig a mélyponton maradt. Még a menekültpolitikában bekövetkezett irányváltása ellenére is.

Kern is ezt az irányváltást viszi tovább: az idén a menekültügyi eljárások felső határa 37 500. Vagy olyan szükségrendelet, amely vészhelyzetben lehetővé teszi, hogy már a határnál visszautasítsák a menekülteket. Ehhez a tervhez azonban partnerre van szüksége. Egyre különösen: Magyarországra. Mert ha a rendkívüli helyzetről szóló rendelet értelmében Ausztria gyakorlatilag már a határnál el akarja utasítani az érkezőket, akkor azokat a szomszédos országnak kellene befogadnia. A jelenlegi állás szerint Magyarország számára ez hetente minimum 200 főt jelentene. „Ha Magyarország nem működik együtt, akkor következik a pingpong az emberekkel” – mondta Kern a látogatás előtt. Magyarország azonban az elmozdulás semmi féle jelét sem adta.
Ausztria hónapok óta azt is követeli a szomszédos országtól, hogy az úgynevezett dublini-eseteket vegye vissza: tehát azokat, akik Ausztria előtt bizonyíthatóan egy másik EU-tagországba léptek be. Az ő esetükben tulajdonképpen ez az ország lenne az illetékes. Jelenleg 9000 ilyen menekült tartózkodik Ausztriában. Nagy részüket – 6000 főt – Magyarországon (illetve részben más országokban) regisztrálták. Ez ügyben már folyamatban van az EU-szintjén egy eljárás. Annak lezárásáig azonban Orbán nem akar cselekedni.

Az egyetlen kicsike ígéret tíz nappal korábban hangzott el: Wolfgang Sobotka belügyminiszter és Hans Peter Doskozil védelmi miniszter Magyarországon készítették elő a talajt. Segítséget ígértek Orbánnak a magyarországi EU- külső határ védelméhez. Augusztustól 20 osztrák rendőr állomásozik majd a magyar határon, és a helyszínen lesznek az NGO-k is. Továbbá: Magyarország mindenkit visszafogad, aki bizonyíthatóan harmadik országon keresztül érkezett az országba. Vagyis azokat, akik Koszovóból, Albániából vagy Ukrajnából érkeztek, de nem szíriai vagy az iraki. Ez Ausztriában 1500 menekültet érint. Kern most abban bízik, hogy ki lehet építeni a közös határvédelmet – és akkor Ausztria nem szorul többé a magyar segítségre.