Augiász budapesti istállója

- Tett-e valamit a színfalak mögött is azért, hogy az Új Színház levegye a műsoráról A hatodik koporsó című, nyíltan antiszemita darabot?

– Nem ártanék közös ügyeinknek azzal, hogy túldimenzionáljam, ami történt. A vezetőváltás óta több mint fél év telt el, és a mostani volt az első eset, amire azt lehetett mondani: ejnye-ejnye. Végül semmi sem történt. Egy kiválasztott darabról markánsan megmondtam a véleményemet, amit a színház vezetése figyelembe vett. Ezek után nem tudom, hogy érdemes-e egyáltalán beszélni erről.

- Önt tehát megnyugtatják az Új Színházzal kapcsolatos fejlemények?

– Miért kellene nyugtalankodnom?

- Mert Pozsgai főrendező kijelentette: nem hátráltak meg, csak tiszteletben tartották a fenntartó álláspontját, sőt lehet, hogy egy későbbi időpontban még visszatérnek a darabhoz. Ezek szerint a színház vezetésének fogalma sincs arról, hogy egy európai fővárosban elfogadhatatlan kirekesztő, antiszemita művet bemutatni, amely nyíltan szembemegy az unió emberi jogi chartájának értékeivel. Nem kellene végre beismernie, hogy tévedett?

– Szerkesztő úr olvasta A hatodik koporsó című darabot?

- Képet alkothatok róla olyan emberek állásfoglalása alapján is, akiknek adok a véleményére. Közéjük tartozik Budapest főpolgármestere, aki ezt mondta: a darab igazságtalan, bizonyíthatatlan, elvakult.

– Szerintem a tényekkel érdemes foglalkozni. Tény pedig, hogy ezt a darabot nem mutatják be. És hozzátehetem: az én főpolgármesterségem idején fővárosi színházban szélsőséges bemutató nem lesz. Sem ilyen, sem olyan.

- Ebben az ügyben az alapvető baj az, hogy politikai kinevezés történt, és nem a művészi színvonal döntött. De lépjünk tovább...

– Nem. Erre reagálnom kell: azért is tartom igazságtalannak az ilyen erőltetett kritikákat, mert a tizennégy budapesti színházigazgató közül én tizenkettőt a helyén hagytam. Nehéz lenne érvekkel alátámasztani, hogy a tizenkét liberális beállítottságú színidirektor közül mind a szakma legjobbjai közé tartozik. Van, aki igen, van, aki nem.

- A tizenkettő között nincs olyan, akinek oly csekély színházvetői érdeme lenne, mint Dörner Györgynek. Ám a liberális címke megint politikai minősítés, és semmi köze sincs a szakmai, művészi szempontokhoz.

– Bocsánatot kérek! Hogyhogy politikai minősítés? Én ezt a kettős mércét nem szeretem. Ahogyan én a jobboldali gondolkodói kör ellenére is megteszek tőlem elvárható lépéseket, azt is visszautasítom, hogy a liberálisnak mondott körök tekintélyes része azt hiszi: csak akkor van demokrácia, ha mindig pont az történik, amit ők akarnak. Ez nem demokrácia lenne, hanem kisebbségi diktatúra.

- Annyit mondtam, hogy ön liberálisként emlegetett tizenkét olyan színházi vezetőt, akik többet bizonyítottak, mint az ellenoldalinak nevezett Dörner. Ezek politikai címkék, és semmi közük sincs a szakmai minőséghez. Az lenne jó, ha mind a tizennégy fővárosi színházban csak olyan vezetők volnának, akiknek a szakmai értékei vitán felül állnak, és mindegy volna, hogy konzervatív vagy liberális elveket vallanak.

– Ki határozza meg ezeket a szakmai értékeket?

- Olyan tekintélyes művészek, akiket például ön hívott meg, hogy mondjanak véleményt az Új Színház igazgatói posztjának elnyerésére beküldött pályaművekről. A szakmai bizottság döntött. Összeállított egy listát, ön pedig azt a Dörnert választotta, akinek kinevezését a szakmai bizottság határozottan ellenezte.

– Ez is téves és nem jóhiszemű megközelítés. A szakmai bizottság nem dönthet. A szakmai bizottságot én kérem fel arra, hogy segítsen nekem, de nem azért, hogy helyettem határozzon. Van, amikor eltérek az ő álláspontjuktól. Ehhez jogom van, bár az esetek többségében követem a bizottság javaslatát. Így történt ez Bereményi Géza vagy a Trafó új igazgatójának esetében, akit aztán elmartak bizonyos körök, mielőtt még hivatalba léphetett volna. Bozsik Yvette sírva adta vissza megbízatását, pedig ugyanaz a szakmai bizottság őt javasolta. Szóval valami nem stimmel ebben az egészben.

- Hát ebben egyetértünk. Volt az elmúlt hetekben némi számháború önök között a szocialista Horváth Csabával, hogy mennyivel is csökkentek az elmúlt két évben a főváros által elnyert támogatások. Az összeget most ne firtassuk, de az tény, hogy a pénz kevesebb, mint volt. Az ember már nem is tudja, hogy a Fidesz a fővárost bünteti-e Tarlós miatt, vagy Tarlóst Budapest miatt.

– Abba kellene hagyni ezt a kitalált koreográfiát! Egyikről sincs szó. Két dolgot szeretnék leszögezni: az egyik, hogy Orbán Viktor 2011-ben olyan nagy összeggel járult hozzá a BKV működésének finanszírozásához, mint soha senki még. A másik, hogy valóban csökkent Budapest költségvetési támogatása, és én magam is szeretnék a városnak többet kiszakítani. Éppen ebből származnak ellentéteim saját gondolkodói körömmel. Arra viszont sehogyan sem tudok visszaemlékezni, hogy Horváth Csaba bármikor is szembe mert volna fordulni az MSZP-s irányvonallal. Még akkor sem, amikor az előző vezetés idején tönkretették a BKV-t. Igen, persze hogy csökkent a támogatás, hiszen durván csökkentek a feladatok, miután elkerülnek a kórházak, és elkerül a legtöbb iskola.

- Ez jó?

– A kórházak központosításával – most ne bonyolódjunk bele a részletekbe – én egyetértek. Az iskolákkal, különösen a gimnáziumokkal viszont nem. Én ezt mindig nyíltan vállaltam. De mikor volt olyan, hogy Horváth Csaba kimondta volna, hogy valamilyen MSZP-döntéssel nem ért egyet?

- Hogy jön ide Horváth Csaba már megint?

– Úgy, hogy része volt például azokban a metróügyekben, amelyekből azóta sem tudunk kikecmeregni. Maguk, ellenzéki újságírók mindig fröcsögve tiltakoznak, amikor emlegetni merjük a hagyatékot. De csak muszáj megnézni, hogy honnan indultunk el. A várost itt hagyták 180 milliárd forintos adósságállománnyal, a BKV-t plusz 70 milliárdossal, a 4-es metrót pedig olyan szerződésekkel, hogy a kivitelezői követelés már meghaladja a 120 milliárd forintot. Mindehhez jön még az amortizáció 800 milliárdja. Ezért van nehéz helyzetben a város, és nem azért, mert valaki valakit büntetni akar.

- Csak nem azt mondja, hogy ma is Demszky csődjét nyögjük?

– Ne vicceljünk már! Ez a szerecsenmosdatás egyszerűen felháborító! Másfél éve a romokat takarítjuk! Az adósságokat nekünk kell visszafizetnünk, a metróproblémákat nekünk kell helyrehoznunk. Huszonegymilliárd forintot nyertünk a városnak a CET-vitákon és -egyezkedéseken. Erre a liberális sajtó azon sopánkodik, hogy át akarjuk nevezni az épületet. Ez nem tisztességes. Persze hogy Demszky csődjét nyögjük. A mi időnkben a BKV egy fillér működési hitelt sem vett fel. Nem növeltük a város adósságállományát.

- Lassan két éve van hivatalban. Azóta a főváros nem lett élhetőbb.

– Miért nem lett élhetőbb? Kitisztítottuk az aluljárókat, visszavásároltuk a vízműveket, megoldottuk az Alstom-ügyet. Rendeztük a CET-problémát.

- Mindennek a budapestiek semmilyen hatását nem érzik, amikor az utcákat járják. Egy város akkor élhető, ha jól működik a BKV, ha nem esnek szét az autóbuszok, ha nincs kosz, ha vannak építkezések, ha az aluljárók nincsenek tele kéregetőkkel.

– Ezt visszautasítom. Az aluljárók nincsenek tele kéregetőkkel.

- Dehogy nincsenek. Ott ülnek minden aluljáróban a lépcsőkön.

– Mindennap a Ferenciek terén járok, nincsenek kéregetők.

- Talán mert tudják, hogy arra jár a főpolgármester úr. Én például az Astoriában vagy a Corvin-negyedben naponta látom őket.

– Ez egyszerűen valótlanság.

- Bízzuk ezt az olvasó tapasztalatára.

– Ha valami elhatalmasodott egy városban húsz éven keresztül, azt nagyon nehéz felszámolni. Ez tény. Lerobbanó buszok? Biztos miattunk járnak 25 esztendős matuzsálemek. Biztos miattunk füstöl a negyvenéves metrószerelvény. Az a tény, hogy nem lehet másfél év alatt kitisztítani azt az Augiász istállóját, ami itt maradt. Legalábbis meghökkentő, hogy rajtam kéri számon az autóbuszok állapotát. Próbáljuk lecserélni a 24 esztendős kocsikat: ezen dolgozunk.

- A városlakók azt az ígéretet kapták, hogy szeptemberig megállapodnak a kormánnyal a BKV finanszírozásának stabilizálásáról. Augusztus végén ennek nincs jele. Aláírják, mire megjelenik a beszélgetésünk szeptember 6-án?

– Valójában már rég megvan. Csak egyetlen elemét kell kicserélni. Azt, ami az elvetett dugódíjra vonatkozik. Korábban az volt a döntés, hogy az első szeptemberi kormányülésre Naszvadi államtitkár úrral nekünk elő kell készítenünk a dugódíj pótlásáról szóló javaslatot. Remélem, hogy a megállapodás ügyére igen hamar pont kerül, és ezzel legalább középtávon a BKV finanszírozása biztosított lesz.

- A budapestiek manapság úgy érezhetik, hogy a főváros ügyében az oszd meg és uralkodj politikája érvényesül: állandósult a főpolgármester és a kerületi polgármesterek közötti háborúság, így romlott a város érdekérvényesítő képessége. Ugye nem gondoljuk komolyan, hogy Orbán Viktor egyetlen pisszenése ne lett volna elég arra, hogy lecsendesítse a főpolgármester elleni rebelliót?

– Ügyesen felépített gondolatmenet, csak egy hibája van: nem így van, nem felel meg a valóságnak. Én tizenhat évig voltam kerületi polgármester, nekem senki se magyarázza, hogy mi volt korábban. Soha nem volt jó, 1990 óta sohasem volt megoldott a kerületek és a főváros vezetésének kapcsolata.

- Most viszont több pénzt vittek el a kerületek a fővárostól, mint korábban bármikor.

– Valóban, ebből voltak viták, amelyek azonban az utóbbi hónapokban elhaltak. Az pedig, hogy a miniszterelnök úr mit tudott vagy mit nem tudott volna egy pisszenéssel elérni, az Orbán Viktor köré gondosan és kétségbeesetten épített negatív legenda része. Ez sem így van. Adott egy kétharmados többség a parlamentben, amelyhez kellett a kerületi polgármesterek szavazata. Ebből a sajátos országgyűlési viszonyrendszerből következett néhány olyan döntés, amely valóban a kerületek számára volt kedvezőbb. Én azonban vállaltam a kemény vitát, például a forrásmegosztás az idegenforgalmi adó ügyében, és a szükséges konfliktusok elől a jövőben sem térek ki, mert ezért választottak meg.

- Mit gondol a Fidesz 2014-es választási esélyeiről a fővárosban?

– Nem vagyok a Fidesz tagja, bár a párt támogatásával indultam. Nem az én dolgom, hogy megítéljem a Fidesz választási esélyeit, bár érdekem, hogy ez a párt nyerje meg a parlamenti választást. Én még most sem látok jobbat.

- Már a Magyar Nemzetben is megjelent olyasmi, hogy Budapesten rosszul áll a Fidesz.

– Erről kérdezze a Fideszt.

- És milyenek Tarlós István esélyei?

– Korai erről beszélni. Egyelőre még azt sem kérdezte tőlem senki, hogy akarok-e indulni 2014-ben. Ám ha kérdeznék, akkor sem tudnék konkrét választ adni. Bennem nincs hataloméhség, és biztosíthatom: a választások emlegetése nem vált ki belőlem különösebb izgalmat.