Asztalt bontottak – Ellenzéki taktikák: tárgyalás újratöltve

„Próbáltunk semleges helyszínt találni, de biztonsági szempontból egyik sem tűnt megfelelőnek, ezért azt javasoljuk, első körben találkozzunk nálunk” – írta Karácsony Gergely és Szabó Tímea abban a bizalmas levélben, amelyet az ellenzéki pártvezetőknek küldtek. A Paulay Ede utcában, ahol a Párbeszéd irodái is vannak, kicsi a forgalom, rögtön feltűnne, ha fotósok, újságírók hada lepné el a környéket. Részben bejött a titkolózó számítás: október 27-én tíz óra előtt pár perccel a 168 Óra újságíróján kívül senki sem várta az ellenzéki tárgyalásra igyekvőket.

Elsőként Tordai Bence, a párt szóvivője biciklizett be fekete ruhában az utcába, Karácsony Gergely pedig egy közeli kávézóban várakozott. Az Együtt delegáció­­ja – Pataki Márton és Szabó Szabolcs – után a DK-s Gyurcsány Ferenc érkezett. Az MSZP-től Nemény András alelnök, a Li­­be­­rálisoktól szakértő társával Bősz Anett ügyvivő jött, és furcsamód megjelent a Bal­­párt (Barta Tibor és Kalmár Szilárd delegáltakkal), valamint Vajnai Attila az Európai Baloldal képviseletében. A tárgyalásokon részt vett még a MoMa is, hol Bokros Lajos, hol Kajdi József képviselte a szervezetet.

A szocialisták kicsit megütköztek Karácsonyék meghívólevelén, ők is dédelgettek egy tárgyalási tervet, de abban nem csak a felsorolt meghívottak szerepeltek volna. Ők balliberális értelmiségiek, civilek, szakszervezetek, pártok bevonásával egyeztettek volna, ám a Párbeszéd megelőzte őket.

A szocialisták úgy gondolkodtak, hogy az előválasztás csak technikai kérdés, először a politikai alapokban kellene megállapodni. 106 egyéni körzetben közös jelöltet kell indítani, a listáról meg ráérnek dönteni. Hogy miért az országos politikában kevésbé jártas, szombathelyi Nemény András alelnököt küldték a pártelnök helyett?

Fotó: Fekete István

Kétféle választ is kaptunk, mindkettőben lehet igazság. Egyesek szerint Molnár Gyula Orbánnal való találkozója – amelyről előzőleg csak a szűk pártvezetés tudott – kiütötte a biztosítékot az elnökségben. Ezért a testület – részben büntetésből, részben a DK-val való összemosást kerülendő – Neményt delegálta Molnár helyett. (Az alelnökről később több tárgyalópartnere azt mondta, gyenge mandátummal érkezett, nem tiltakozott akkor sem, amikor Gyurcsány Ferenc kiszavazta a folyamatból a Liberálisokat.) A másik magyarázat szerint Molnár csupán nem akart ott lenni Fodorék „kivégzésén”, de később a tervek szerint személyesen is bekapcsolódik a munkába.

A házigazda, Karácsony Gergely vezette az eddigi üléseket. Az ő pártja dolgozta ki a legalaposabban az előválasztás technikai részleteit. A Párbeszéd azt szeretné, ha a lis­­ták személyeiről külön döntenének az ellenzéki szavazók, plusz az internetes sza­­va­­zást is fontosnak tartják, de úgy tűnik, a többiek egyik ötletet sem preferálják. Karácsonyék a közös listában hisznek, és nem tartanak attól, hogy politikai kárt okozhat nekik, ha jelöltjeik vállalhatatlan társaságba kerülnek. Információink szerint úgy gondolkodnak, ha az ellenzéki szavazók az előválasztáson döntenek így, akkor nem kell számolniuk hátrányos következményekkel.

Gyurcsány már az első alkalommal vétót emelt a Liberálisokkal szemben, jelezte, nem bízik a pártban annak a népszavazáson tanúsított magatartása miatt. (Fodorék az igen voks mellett buzdítottak a kvótareferendumon.) A második ülésen aztán a DK elnöke fenntartásait fogalmazta meg a Balpárt és Vajnaiék jelenléte miatt is, nem létező szervezeteknek gondolva őket. Így nagyon gyorsan négy párt esett ki a folyamatból. (Az Együtt önként csatlakozott a távozókhoz, de erről később.)

A hosszú asztalnál ülő résztvevők közül többen is arról beszéltek lapunknak, nem bíznak Gyurcsányban, abban sem hisznek, hogy egyáltalán meg akarna állapodni. Dominanciára törekvő magatartását úgy értelmezték, hogy szerepjátékot játszik, külön akar indulni a választásokon, nem érdekli a közös lista, és továbbra is az MSZP leszalámizásán töri a fejét. Ugyanakkor a DK minden fórumon a megállapodás, az ellenzéki együttműködés szükségességéről beszél, de még a tárgyalásokon is az derült ki, hogy érdekelt az előválasztásban.

Karácsony felvetette, hogy alakuljon egy szakértői csapat, vitassa meg, mely formában lehetséges az előválasztás, és a kidolgozott javaslatokat mutassa be az ellenzéki tárgyalás résztvevőinek. Az Együtt és a PM képviselői is úgy érezték, a többi párt nem érdekelt abban, hogy előválasztás legyen. Mindketten ott is hagyták az egyeztetéseket.

A Liberálisok két javaslattal készültek: azt kérték az első tárgyaláson, hogy „haladják meg 2014-et”, ne csak a jelöltkeresésről szóljon az ellenzéki együttműködés, hanem alkossanak közös programot is, a többi között a jogállamot és a demokratikus intézményrendszert helyreállító, médiatörvényt és választási törvényt módosító javaslataik is legyenek.

Bősz Anett ügyvivő lapunknak beszélt is erről. Ő egyike azoknak, akik névvel vállalták a nyilatkozatot, többen viszont jelezték, tartják magukat ahhoz, hogy nem beszélnek arról, ami négy fal között történt. De név nélkül mégis meséltek róla.

Bősz Anett azt mondta, úgy látta, javaslataikkal egyetértettek a tárgyalópartnerei. Emellett azt indítványozta, hogy az előválasztás listás módon történjen, az ellenzéki szavazók pártokra szavazzanak, és az így kialakult százalékos arány alapján állítsanak jelölteket a szervezetek. De vegyék figyelembe azt is, hogy a 106 egyéni választókörzet között vannak nyerhetők, billegők és olyan helyek, ahol kicsi az esélye annak, hogy ott ellenzéki szervezet győzzön.

– Azt javasoltuk, mindegyik párt egyenlő mértékben kapjon ezekből a körzetekből – mondta Bősz Anett.
A liberális ügyvivő sajnálja, hogy olyan megállapodás alakulhat ki, amelyből kizárnak szervezeteket. Úgy látja, néhány pártnak, köztük a vétót kimondó DK-nak nem fontos az előválasztás.

– Ha az lenne, akkor mindenki elindulhatna rajta. Ez a lehető legrosszabb üzenet a választóknak – tette hozzá.

A tárgyalóasztaltól önszántából állt fel az Együtt. Nem volt váratlan a lépés, hiszen már nyáron elkezdődött az a folyamat, amelyben Szigetvári Viktorék a „tiszta újak” és a „régi nagyok” pozícióra osztották fel az ellenzéki mezőnyt. Az Együttnek nem érdeke, hogy közös fotón szerepeljen az általuk „régi” kategóriába beszorított MSZP-vel és a DK-val. Már korábban jelezték, ők külön listát állítanak, és ha a nagyok titkos szobákban lepacsizzák egymást között a jelölteket – mint amire utalnak jelek a fővárosban –, ők dafke indítanak ellenük saját aspiránst a választásokon.

– Szerintünk az előválasztás nem technikai, hanem politikai kérdés. Ezt elmondtuk a tárgyaláson is. Az a kérdés, hogy a pártok hajlandók-e lemondani a csak maguk által kiválasztott jelöltekről és merik-e az ellenzék választóira hagyni a végső döntést – mondta lapunknak Pataki Márton, az Együtt elnökségi tagja, budapesti elnöke.

A tárgyaláson arra kérték a többi párt képviselőit: a nyilvánosság előtt köteleződjenek el, hogy valóban akarnak-e előválasztást. Amíg ez nem történik meg, nem vesznek részt az egyeztetéseken.

Fotó: Fekete István

Szabó Szabolccsal, a párt országgyűlési képviselőjével két dokumentumot vittek a tárgyalásra, az egyik A győzelem útja címet viseli, ez a párt harmadik küldöttgyűlésének határozata. Eszerint ők Magyarország demokratizálásában érdekeltek, az igazságtételt, a kárenyhítést, a felelősök elszámoltatást fontosnak tartják, a kormányváltás érdekében pedig önálló listát állítanak 2018-ban, mert csak így lehet új szavazókat megszólítani, és előválasztással szeretnék megoldani, hogy az egyéni körzetekben csak egy ellenzéki jelölt legyen. Emellett bemutatták pártjuk alapszabályának egy részletét is, amely szerint az előválasztásban való részvételről náluk az elnökség javaslatára a küldöttgyűlés dönt. Arról pedig, hogy kik lehetnek az előválasztásban részt vevő jelöltaspiránsok, az elnökség javaslatára Országos Politikai Tanácsuk (az Együtt választmánya) határoz.

Pataki Márton szerint az ellenzék számára két lehetőség van: vagy tárgyal az egyéni jelöltekről, vagy az előválasztás során méreti meg őket. Az első verziónak a választók szemében mutyihangulata van, mintha a kormányellenes oldal pártjait a jelöltállítási vitákban csak a pozíciók érdekelnék. Szerinte ez nem működőképes modell, az előválasztást jobb megoldásnak tartja.

– De ha a nyílt versenyt tartjuk helyesnek, hogy előzetesen megméretjük a jelöltjeinket, akkor nem szabad kizárni senkit a folyamatból, így a Fodor Gábor vezette Liberálisokat sem – tette hozzá.
A „megmaradt” tárgyalódelegációk végül megállapodtak abban, hogy megfogalmazzák azt a politikai alapvetést, ami alapján dolgozhatnak, illetve egy szakértői testületet hoznak létre, amely kidolgozza az előválasztás technikai részleteit.

Molnár Gyula eközben több nyilatkozatában is arról beszél: vissza kell térni a gyökerekhez. Ami egyértelműen azt jelzi, hogy az MSZP fenntartja korábbi álláspontját, miszerint nem szűkíteni, hanem kibővíteni kell a tárgyalásban részt vevők körét. A kizártak egy része titkon bízik abban, hogy a szocialisták fellépnek a vétó ellen, és tényleg tiszta lappal lehet kezdeni az egyeztetéseket.

A tárgyalások március 15-ig biztosan lezárulnak. Többen is azt mondták lapunknak, hogy egy közös ellenzéki miniszterelnök-jelölt felgyorsíthatná a folyamatot, de egyelőre nem találtak ilyet.

Ha a tárgyalások eredménytelenek lesznek, forrásaink nem tartják kizártnak az Együtt és a PM közeledését, sőt összeolvadását sem. Ráadásul felmelegítenék azt a négy évvel ezelőtti, Új pólus elnevezésű ötletet, amelyben a Karácsony fémjelezte tervek szerint az új pártok mellett a civil és ökoszervezetek is részt vettek volna. Ebben az esetben a DK és az MSZP külön listákkal, de koordinált jelöltekkel vághat neki a választásnak. Így – ha az LMP-t és a Jobbikot is ideszámítjuk – könnyen négyosztatúvá válhat a komolyan vehető szervezetek ellenzéki mezőnye.

Hol az üzenet?

Kezd az ellenzéki egyeztetési folyamat a 2014-es tárgyalásokra emlékeztetni – véli Kiss Ambrus, a Policy Agenda elemzője. Szerinte az asztalnál ott maradt pártok között programalapon nincs összekötő kapocs.

– Tölgyessy Péter elemző szerint a mozdíthatatlan rezsimek az ellenzékükkel együtt szoktak összeomlani.

– Sommás megállapítás. Emlékszünk rá, 2006 tavaszán Gyurcsány megnyerte a választásokat, ki gondolta volna, hogy ősszel zavargások jönnek? Persze igaz az is, hogy a mostani klíma nem hasonlítható a 2010 előtti időszakhoz. Arra nem látok esélyt, hogy 2018-ban valaki egyedül le tudja váltani a Fideszt. Ugyanakkor ha a választóknak fontos, hogy a voksolás az Orbán-ellenességről szóljon, lehetséges egy olyan forgatókönyv, hogy blokkolni tudják a kétharmados győzelmet, és új helyzet alakul ki a magyar politikában; a Fidesz képtelen lesz egyedül kormányt alakítani.

– A balliberális ellenzék már az előválasztás gondolatában sem tud konszenzusra jutni.

– Az előző választások idején Mesterházy Attilától, a szocialisták akkori elnökétől azt kérdezték, nem a tartalomról kellene-e előbb egyezkedni, ő erre azt válaszolta, előbb az összefogás a fontos, a tartalomról meg pár nap alatt egyezségre jutunk. Ha ennyire nincs tartalmi vita a mostani ellenzék tagjai között, akkor csak személyi alapon ülnek egyik vagy másik párt asztalánál. Ezt pedig a választó nem fogja megérteni. Pedig vannak közöttük tartalmi különbségek, de nem kezdik ezeket megvitatni. Azt mondják, probléma van a közoktatással, majd megoldjuk. De ez nem üzenet.

– A szocialista Botka László nemrégiben azt mondta, az Orbán-rendszer megbuktatásához nem mindegyik baloldali politikusra van szükség.

– Nem hiszem, hogy a választókat ez megérintené. Ha Gyurcsány Ferenc bejelentené, teher vagyok, hátrább lépek, ez sem oldaná meg a problémákat. Úgy tűnt a nyilvánosság számára, hogy az MSZP–DK szétválasztása ideológiai különbségekre vezethető vissza. Ha nincsen Gyurcsány, akkor már ideológiai különbségek sincsenek? Csak személyi kérdés volt az egész? Ezt nehezen lehet megértetni a saját választókkal és a bizonytalan szavazókkal. Persze lehet, hogy Botka bejelentése csak egy felkészülés része, hogy néhány baloldali polgármester civil ernyő alá menekülve induljon majd a választásokon. Ehhez kell apropókat keresni.

– Ráadásul Fodorékat és néhány kisebb balpártot ki is zártak a tárgyalási folyamatból.

– Kezd a folyamat 2013–2014-re emlékeztetni. Azzal tetézve, hogy nem tudjuk, mi a cél. Leváltani a Fideszt bárhogyan, és majd a választást követő hétfőn meglátjuk, mi lesz? Ebbe a bárhogyanba a Jobbik is beletartozik? Ha igen, akkor miért a Liberálisok azok, akikkel nem lehet együttműködni? Ha nem az a cél, hogy bármi áron leváltsák a Fideszt, hanem az, hogy az ország jövőjével kapcsolatos elképzelések versenyezzenek, akkor nem látom azt az ideológiai vezérfonalat, amely összekötné az asztalnál ott maradt pártokat. Szerintem ilyen összekötő kapocs programalapon nincsen közöttük.

– Vannak újak, akik vérfrissítést hozhatnak?

– Nincsenek. A kis ellenzéki szervezeteknek nincs társadalmi támogatottságuk. A magyar palettán a teljesen zöldmezős politikai építkezések nem szoktak tartósak lenni. Az LMP-nek sikerült, de még ők sem tudtak a vidék Magyarországához szólni. Pedig e nélkül nem győzhet senki, ugyanis vidéken a Fidesz erősen megvetette a lábát. Az Alkotmánybíróság, a zöldbaloldal által felhozott atomerőmű-problémák nem fontosak a fő­­vá­­ro­­son kívüli Magyarország számára, mert ezek a témák nem a megélhetésről, a mindennapjaikról szólnak. Az MSZP a hagyományai révén még létezik ebben a közegben. Néhány témájuk, például a földügyek vagy a béremelés még eljutott az emberekhez. De előbbi már nem annyira érdekelte őket, utóbbit pedig maga a párt engedte el. A Párbeszéd által felvetett alapjövedelem kérdését pedig nem értették meg az emberek, nem zajlott széles körben edukációs folyamat, amelynek révén megismerhették volna, miért jó ez nekik.